A sok vihart látott egyházi törvényt részben az alaptörvény negyedik módosítása miatt, részben pedig azért kellett átdolgozni, mert az Alkotmánybíróság év elején a jogszabály több alapvető rendelkezését megsemmisítette. A mostani – egyelőre jegelt – előterjesztés szerint annak a mintegy harminc felekezetnek, amely előzőleg már elnyerte az egyházi státuszt, nem kell új kérelmet benyújtania: úgynevezett „bevett” egyházként folytathatja. Más közösségek akkor válhatnak egyházzá, ha minimum százéves nemzetközi működést tudnak felmutatni, vagy legkevesebb húsz éve szervezett formában léteznek Magyarországon, és taglétszámuk eléri a népesség 0,1 százalékát (nagyjából tízezer embert). Az elismerten vallási tevékenységet végző, de egyháznak nem minősülő közösségek vallási szervezetként működhetnek tovább.

Bár a törvény zárószavazását – elvileg legalábbis – csak egy héttel halasztották el, az újabb fordulat meglepetést keltett. Mi történt már megint? Lukács Tamás, a parlament vallásügyi bizottságának KDNP-es elnöke nem látja tragikusnak a helyzetet. Közölte, hogy „legalább négy egyházzal” még az utolsó pillanatokban is egyeztetések folytak, a javaslatot időlegesen ezért vették le a napirendről. Lukács – mivel nem ő egyeztetett – nem tudta megmondani, hogy kik és miről tárgyaltak. Példaként említette, hogy korábban a „belső jogi egyházi személy” szabályozása okozott gondot, de ezt a kérdést sikerült megnyugtatóan rendezni. Az alapkérdések eldőltek, koncepcionális változtatás már nem várható – jelentette ki a KDNP-s politikus.

Szűkszavú nyilatkozatban magyarázta a törvény halasztását Hölvényi György, az egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár: „További egyeztetések szükségesek annak érdekében, hogy az egyházak számára megfelelő, ugyanakkor jogrendszerünk más elemeivel koherens megoldás szülessen.”

Ennél lényegesen keményebben fogalmazott az ellenzéki Lendvai Ildikó. Az MSZP-s politikus szerint a mostani fejlemény „újabb szégyenletes állomása az egyházi törvény kálváriájának”. Az egy dolog – folytatta –, hogy a törvény tartalmi szempontból elfogadhatatlan, de úgy látszik, jogtechnikai értelemben is silány munka. Lendvai emlékeztetett rá, hogy Semjén Zsolt eredetileg kodifikációs (jogalkotási) remekműnek minősítette az egyházi törvényt, amit aztán az Alkotmánybíróság különböző okoknál fogva két alkalommal is visszadobott.

Az egyik – neve mellőzését kérő – szakértő ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere zárószavazás előtti módosító indítványt nyújtott be. Ebben nem pusztán formai, a koherenciazavarok megszüntetését célzó javaslatok szerepelnek, hanem olyan érdemi változtatások is, amelyek az egyházak megszűnését szabályozzák. A szakértő szerint a törvény elhalasztását az is indokolhatja, hogy a kormányzat szerette volna elkerülni az újabb alkotmánybírósági fiaskót. Hisz az Alkotmánybíróság egyszer már – „közjogi érvénytelenség” miatt – éppen azért semmisítette meg az egyházi törvényt, mert a zárószavazás előtti módosító indítvány lényeges változtatásokat tartalmazott az addig tárgyalt javaslathoz képest.