Az eseményen felszólaló Balog Zoltán humánminiszter ismertette a magyar helyzetet. Kiemelte, hogy a kormány számára „nincs kizárólagos roma felzárkózás”, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül minden mélyszegénységben élőt céloz az „inkluzív politika”. Szerinte sikeres programokat csak az érintettek bevonásával lehet megvalósítani.

– Az akarást megtanítani a legnehezebb – jelentette ki. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a szegénység újratermelődésének ördögi körét úgy lehet megtörni, ha a születés pillanatától elindul a felzárkózás. Balog ezzel kapcsolatban két példát is említett: azt, hogy a védőnői szolgálat hamarosan megújult rendszerben folytatódik, illetve a Biztos Kezdet Gyerekházak működését. Ez utóbbi programmal kapcsolatban büszkén jegyezte meg, hogy a projekt uniós finanszírozásban indult el, de a hazai forrásokból bővülhet. Bár a miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy „nagyon fontos a kontinuitás”, vagyis az, hogy „ne kelljen nulláról kezdeni a dolgokat”, e helyütt kell megjegyezni: a Biztos Kezdet Gyerekházak programban, amely az előző kormányzati ciklusokban indult el, szinte minden munkatárs lecserélődött vezetői szinten.

A Roma Oktatási Alap (ROA) munkatársai azt firtatták, mit jelent a „szeretetteljes szegregáció”, amelyről a miniszter mostanában sokat beszél (a nyíregyházi görög katolikus cigány iskola újranyitásával kapcsolatban – a szerk.). Erre Balog annyit mondott, a nyíregyházi iskola egyházi fenntartású, és a szülők szeretnék odaküldeni a gyerekeiket. Az iskolák állami fenntartásba vétele Balog szerint az integráció irányába tett lépés, hiszen az iskolák működéséért már nem egyes önkormányzatok, hanem az állam a felelős. A válaszból azt is megtudtuk: öt hónapja működik egy szegregációellenes kerekasztal a minisztériumban. (Erről a kerekasztalról az általunk megkérdezett jogvédők, nemzetközileg elismert oktatási szakértők semmit sem tudnak, illetve meghívást a munkában való részvételre nem kaptak.) A ROA azt is megkérdezte, felkészült-e a kormány a korai óvodáztatásra. – Osztom az aggodalmait. Nem vagyunk még kész, de van még fél évünk – utalt Balog Zoltán az infrastrukturális hiányosságokra, vagyis arra, lesz-e elég férőhely. Arra a kérdésre pedig, hogy a 18-ról 16 évre leszorított tankötelezettség ellentétes az esélyteremtő törekvésekkel és az európai politikákkal is, azt mondta: ez tévedés. – A magyar tapasztalat azt mutatja, hogy aki 16 éves koráig nem fejezi be az általános iskolát, annak felesleges abban az iskolában újabb két évet lehúznia, ahol kudarcok érték.

Az integráció irányába tett fontos lépés lehet azonban, hogy a tervek szerint az iskolai körzethatárokat átszabják a sikeres hódmezővásárhelyi integráció mintája alapján. Minderről a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke beszélt. Marekné Pintér Aranka arról nem beszélt, hogy ezt mikorra tervezik. Kovács Zoltán felzárkózásért felelős államtitkár elmondta viszont azt a kormányzattól sokat hallott mondatot, hogy semmi nem bizonyítja a korábbi kormányok integrációs politikájának sikerességét. Szira Judit szociológus, a ROA munkatársa erre reagálva kifejtette, hogy a 2000 és 2009 közötti négy PISA-felvétel közül Magyarország most először mutatott jelentős javulást éppen azon a területen, a szövegértésben, ahol eddig diákjaink sajnálatosan gyengék voltak. Ez a javulás annak köszönhető, hogy a korábban legrosszabbul teljesítő, hátrányos helyzetű családok gyerekeinek eredményei javultak. Az államtitkár e felvetést nem kommentálta. Ha azonban azt hitte, hogy a megállapításával a jelenlévők körében sikert arat, tévedett: amikor a finn előadó, Pekka Haavisto parlamenti képviselő és a Romaügyek Tanácsadó Testületének elnöke az integráció fontosságáról beszélt, a teremben ülők – akkor először – tapsban törtek ki.