Napelemes iskola cigányoknak?
A 2010-es önkormányzati választások után érkező új fideszes polgármester maga kezdeményezte a cigánytelepi iskola újranyitását. Balog Zoltánnak szívügye, hogy a telepen „C” iskola működjön. Több nyilatkozatban – a többi között a perben is – kifejtette: „fontos különbséget tenni a szegregáció és a felzárkóztatás között”, ha ugyanis ez utóbbi jelszava mögé bújtatva különítik el a különböző szociális háttérrel rendelkező gyerekeket, akkor az elősegíti a későbbi integrációt. Ez olyannyira szívügye, hogy minisztériuma a szegregációs perek alapjául szolgáló esélyegyenlőségi törvényt is módosítani akarja.
A parlament előtt lévő tervezet – az uniós alapjogokkal és a ráadásul épp a Balog által gründolt nemzeti felzárkózási stratégiában foglaltakkal ellentétesen – a „társadalmi felzárkózás” szlogenjét használva nyitna utat a gyerekek törvényes elkülönítésének. A miniszter egy korábbi közleményében kitér arra, hogy a kormány integrációs elköteleződését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy „a magyar felzárkózási stratégiát az elmúlt másfél évben számos nemzetközi fórumon, konferencián, integrációs témájú találkozón elismeréssel illették”.
Csakhogy e stratégia ellentétes a nyíregyházi iskola újranyitásával és az elkülönítést törvényre emelő jogszabály-módosítással. A sokszor szidott deszegregációs törekvések és a 2003-ban bevezetett közoktatási reform – annak ellenére, hogy Balog Zoltán szívesen hivatkozik az erőfeszítések sikertelenségére – fékezte az iskolai szegregáció mértékét.
Emellett feltűnő változás, hogy a fejlett ipari társadalmak oktatási rendszereit vizsgáló úgynevezett PISA-teszt legutóbbi mérése szerint a korábban legrosszabbul teljesítő diákok, vagyis a hátrányos helyzetű tanulók olvasás-szövegértési eredményei jelentősen javultak, ami az országos átlag növekedését hozta. A felzárkóztatás címen működtetett cigány osztályok színvonaláról pedig a szocializmusból is rossz tapasztalatok halmozódtak fel. Erről, illetve a felzárkóztató osztályok céljáról Tuza Tibor magyar–történelem szakos pedagógus negyvenévi tanítási tapasztalattal a háta mögött a perben hosszan beszélt.
– Ez nem működik – szögezte le a felzárkóztatásról. – Korábban úgynevezett korrekciós osztályokat indítottunk, ezek a korrekciós osztályok egy-két évig működtek, utána megszűntek, vagyis a többi osztályba kerültek a gyerekek. Már a kilencvenes évektől kezdődően felerősödtek azok a pedagógiai törekvések, hogy minden gyerek közös, vegyes csoportban kapja meg a személyre szóló egyéni fejlesztést annak érdekében, hogy a közösségnek egészséges tagjává válhasson. Azért is nagyon fontos az, hogy (...) ne különítsük el őket, mert ezekben a korrekciós osztályokban a pedagógus leszállítja a követelményeket. Ha leszállítja a gyerekek adott képességeihez a követelményeket, akkor nem csökkenti a különbséget, az eltérést a többiekkel szemben, hanem növeli.
Vannak olyan iskolák, ahol évről évre nőtt a különbség a cigány osztály tanulói és a nem cigány osztály tanulói között. (...) Ha viszont együtt vannak ezek a gyerekek a többségiekkel, az eredmény jóval kedvezőbb, és ehhez hozzá kell tennem azt is (...), hogy a gyereket nem érdekli, hogy a pedagógus mit tud. (...) De rendkívül érdekli, hogy az osztálytársa mit tud. Mert ha az osztálytársa tudja, akkor ő is tudhatja, ez motiválja. Ha nincs ilyen motiváló erő, mert nagyjából egy szinten vannak, akkor nem fog fejlődni a gyerek – mondta.
Arra a CFCF ügyvédje által feltett kérdésre, hogy sikerre vezetett-e a görög katolikusok és a miniszter által is gyakran emlegetett érv a felzárkózás mellett, vagyis a szeretetalapú oktatás, azt mondta, „a gyerek feltétel nélküli elfogadása, a szeretet és a türelem ősidőktől meghatározó a pedagógus személyiségében”. Vagyis az integrált iskolában is szeretetalapú az oktatás.
– Ha elkülönítem, kirekesztem a gyerekeket, akár a csillagot is lehozhatom nekik az égről, akkor sem fognak tudni beilleszkedni a többségi társadalomba. Gondoljuk el, hogy 14-15 éves koráig ott van a gyerek az általános iskolában elkülönítve. Azt a gyereket már nem fogom tudni beilleszteni a társadalomba. Ő már ellenségének tekint mindenkit, aki az ő iskoláján kívül létezik – összegezte a lényeget a pedagógus.
Tuza elmondta, hogy pedagóguspályája során a 70-es években próbaként létrehozott egy szegregált osztályt. Ötödikesekből az előző év eredményei alapján alakított egy csoportot a jobb és egy másikat a rosszabb eredményű tanulóknak. – Életem 40 éves pályafutásának legkeservesebb négy éve volt ez, és megfogadtam, hogy soha többé ilyet, mert egyik gyerekkel sem lehetett haladni, sem a jobbakkal, sem a gyengébbekkel. Nem lehetett úgy haladni, mintha heterogén összetételű lett volna az osztály, hiszen ez az összetétel sokkal inkább inspirálja a gyerekeket: a jókat azért, mert ott tudnak igazán tündökölni, a gyengéket azért, mert van előttük példa – mondta.
Ám hiába a megszámlálhatatlan nemzetközi kutatás, hiába a bizonyítékokon alapuló szakirodalom, amely mind azt fejti ki, hogy az elkülönítő felzárkóztató osztályok a biztos munkanélküliségbe taszítják az ott tanulókat, az Orbán-kormány mindezeket nem veszi figyelembe. A görög katolikus egyház ellen indított alapítványi per szüneteltetése kapcsán Balog ugyan azt ígérte, hogy közvetít a peres felek között, de ennek az elmúlt egy hónapban a miniszter a jelét sem adta. Az alapítvány munkatársai még nem találkoztak a szegregált iskolát működtető egyház képviselőivel, pedig a vita lezárása fontos volna, hiszen gyerekek sorsát határozhatja meg.
A CFCF elnöke azt mondja, Balog ígéretet tett arra, hogy a szegregációt törvényessé tévő paragrafust kiveszi a törvénymódosítási javaslatok közül, ezt azonban a miniszter mindmáig nem tette meg. Mohácsi Erzsébet rámutat, a per legfeljebb hat hónapig szünetel, de az alapítvány ennél kevesebb idő alatt szeretne egyezségre jutni a görög katolikusokkal. Az egyezség pedig az lenne, ha az egyház a tanórán kívül zárkóztatna fel, azaz ha a gyerekek integráltan járnának Nyíregyháza egyéb iskoláiba, és a görög katolikusok tanórán kívüli programokkal, például tanoda működtetésével segítenének a mélyszegénységből érkező gyerekeknek. Az is üdvözítő megoldás lenne, ha a görög katolikusok befogadnák a telepi roma gyerekeket a nagy, frissen felújított, napelemes fűtésű, uszodás, Nyíregyháza belvárosában működtetett integrált iskolájukba, és nem tartanának fenn egy külön, kis létszámú iskolát a cigány gyerekeknek.
Hasonlóságok
Tavaly decemberben elsőfokú ítélet született abban a perben, amelyet az CFCF indított a gyöngyöspatai jobbikos önkormányzat ellen. A bíróság szerint a helyi iskolában évek óta jogellenesen különítették el a roma gyerekeket. A jobbikos Juhász Oszkár önkormányzata azzal védekezett a perben, hogy felhívta a bíróság figyelmét arra, „ilyenkor akár kivételt is tehetne”. Szerinte a bíróságnak „a jogszabályok görcsös, betű szerinti betartása helyett” az „állítólag hátrányosan megkülönböztetett tanulók esetében célravezetőbb lenne az emberiesség és esélyteremtés elvét alkalmazni”. Ismerős logika: „Világossá kell tenni, hogy van, amikor bizonyos társadalmi csoportok külön tanulása felkészítés az integrációra” – ezt Balog Zoltán mondta a parlament egyik bizottsági ülésén.
„A jogvédő dogmatika által sugallt sablonok zsákutcába visznek. A kormány abból indul ki, hogy az egyéni problémák megismerésén és kezelésén keresztül érhető el a hátrányos helyzetűek és azon belül a romák felzárkózása, így tehát minden olyan intézményért kiállunk, amelyekben az esélyekben hátrányos gyermekek felzárkózását segítik elő, akkor is, ha kizárólag roma gyerekek járnak az adott iskolába” – ez a nyíregyházi szegregációs ügyben kiadott közleményben áll.
A nagykövet látogatása
Amikor Balog Zoltán tanúként szólalt meg a szegregáló görög katolikus iskola mellett, arra is hivatkozott, hogy az elkülönítő oktatást végző intézményben az amerikai és izraeli nagykövet is látogatást tett, és „mindannyian elismerésüket fejezték ki az ott folyó munka iránt”. A Népszabadságot meglepte, hogy az amerikai nagykövet elismerését fejezte ki, hiszen az Egyesült Államok deszegregációs törekvései az egész világon példaértékűek. Ezért feltettük a kérdést a magyarországi amerikai nagykövetnek: valóban elismerését fejezte-e ki egy újranyitott szegregáló iskolában folyó munkával kapcsolatban, vagy csak Balog Zoltán használja politikájának igazolására Eleni Tsakopoulos Kounalakis látogatását.
A nagykövet asszony a Népszabadság megkeresésére kifejtette: „Az oktatás kulcsfontosságú a magyarországi romák helyzetének javításában, és az integrált iskolák fontos tényezők annak biztosításában, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek ugyanolyan esélyeik legyenek a sikerre, mint a tehetősebb környezetből érkezőknek.” „Balog miniszter úrral Nyíregyházán tett látogatásom módot adott arra, hogy első kézből tájékozódjam a romák előtt álló kihívásokról, valamint a kormány, az önkormányzat, a civil szervezetek, vallási szervezetek és a civil társadalom erőfeszítéseiről. Látogatást tehettem egy olyan általános iskolában, ahol roma és nem roma gyerekeket integrálnak, és a Huszár-telepi iskolában is, amelyet a görög katolikus egyház működtet. Nem az volt a szándékom, hogy ezt vagy azt a kezdeményezést vagy csoportot elismerjem, hanem az, hogy jobban megértsem Magyarország egyik legfontosabb emberi jogi kérdését” – válaszolta.
Ahol kissé más a helyzet
Balog Zoltán a roma kisgyerekek nyíregyházi oktatási elkülönítésének védelmében az amerikai Harlem Children’s Zone (HCZ) projektet is emlegeti. Rejtély, hogy a számos amerikai deszegregációs oktatáspolitikai intézkedés közül miért épp ezt veszi észre a tárcavezető.
A Népszabadság utánakérdezett, hogy a valóban szegregáló Harlem-projekt összehasonlítható-e a Huszár-telepi iskola helyzetével. Teller Nóra városszociológus jól ismeri a New York-i HCZ-t. Azt mondja, Harlemben 15 ezer gyereket, hétezer felnőttet ér el a program. A Harlem területe és népessége jóval kiterjedtebb a nyíregyházi telepéhez képest, ahol ezren laknak. A HCZ nemcsak oktatási program, hanem szociális, egészségügyi, krízisintervenciós, gyerekjóléti szolgáltatásokkal kiegészített, a bölcsőtől a diplomáig húzódó komplex beavatkozás a gettóban élő családoknak. A HCZ emellett következetesen méri a program hatását, ha kell, változtat, hozzátesz: egy folyamatosan okosodó szervezetről van szó. Az 1500 munkatársat foglalkoztató HCZ-program éves költségvetése 2010-ben 75 millió dollár, ennek az összegnek a kétharmada a 0–13 éves gyerekeket célozza.
Kende Ágnes oktatásszociológus a program előzményeiről elmondja, Geoffrey Canada, a HCZ elnöke a projekttel eredetileg a kamaszokat célozta meg, hogy megmentse őket a Harlemben mindennapos bűnözéstől, drogtól. – Canada azonban rájött, hogy ebben a korosztályban már túl késői a beavatkozás. Így alakult ki, hogy már az anyaméhben lévő gyerekre is kiterjed a projekt – fogalmaz. Teller Nóra pedig ezt azzal egészíti ki, hogy a HCZ nem az integrációt tűzte ki célul, hanem ki akar termelni egy afroamerikai középosztályt. Vagyis a program a saját rendszerén keresztül a születéstől fogva az egyetemig szorosan fogja a fiatalok kezét.
– Egy öntudatos közösség csinál magának programot egy olyan országban, ahol ötéves kor alatt semmilyen állami szolgáltatás nem volt elérhető a szegényeknek. A bölcsőde, óvoda nagyon drága, csak a középosztály tudja megfizetni. Harlemben nem volt oktatási mobilitási út, míg Nyíregyházán, pláne 2007 után, amikor bezárták a telepi iskolát, ez megvolt – mutat rá Teller Nóra egy újabb különbségre. – A magyar kisvárosban a városvezetők és a görög katolikusok a cigány iskola újranyitásával a mélyszegénységben élő gyerekek első kitörési útját szüntették meg. Vagyis pontosan a társadalmi mobilitás útját vágják el – hangsúlyozza, hozzátéve, aki bekerül a HCZ-be, annak a gyereknek szinte biztos a továbbtanulás lehetősége.
