Ahol kissé más a helyzet
A Népszabadság utánakérdezett, hogy a valóban szegregáló Harlem-projekt összehasonlítható-e a Huszár-telepi iskola helyzetével. Teller Nóra városszociológus jól ismeri a New York-i HCZ-t. Azt mondja, Harlemben 15 ezer gyereket, hétezer felnőttet ér el a program. A Harlem területe és népessége jóval kiterjedtebb a nyíregyházi telepéhez képest, ahol ezren laknak. A HCZ nemcsak oktatási program, hanem szociális, egészségügyi, krízisintervenciós, gyerekjóléti szolgáltatásokkal kiegészített, a bölcsőtől a diplomáig húzódó komplex beavatkozás a gettóban élő családoknak. A HCZ emellett következetesen méri a program hatását, ha kell, változtat, hozzátesz: egy folyamatosan okosodó szervezetről van szó. Az 1500 munkatársat foglalkoztató HCZ-program éves költségvetése 2010-ben 75 millió dollár, ennek az összegnek a kétharmada a 0–13 éves gyerekeket célozza.
Kende Ágnes oktatásszociológus a program előzményeiről elmondja, Geoffrey Canada, a HCZ elnöke a projekttel eredetileg a kamaszokat célozta meg, hogy megmentse őket a Harlemben mindennapos bűnözéstől, drogtól. – Canada azonban rájött, hogy ebben a korosztályban már túl késői a beavatkozás. Így alakult ki, hogy már az anyaméhben lévő gyerekre is kiterjed a projekt – fogalmaz. Teller Nóra pedig ezt azzal egészíti ki, hogy a HCZ nem az integrációt tűzte ki célul, hanem ki akar termelni egy afroamerikai középosztályt. Vagyis a program a saját rendszerén keresztül a születéstől fogva az egyetemig szorosan fogja a fiatalok kezét.
– Egy öntudatos közösség csinál magának programot egy olyan országban, ahol ötéves kor alatt semmilyen állami szolgáltatás nem volt elérhető a szegényeknek. A bölcsőde, óvoda nagyon drága, csak a középosztály tudja megfizetni. Harlemben nem volt oktatási mobilitási út, míg Nyíregyházán, pláne 2007 után, amikor bezárták a telepi iskolát, ez megvolt –mutat rá Teller Nóra egy újabb különbségre. – A magyar kisvárosban a városvezetők és a görög katolikusok a cigány iskola újranyitásával a mélyszegénységben élő gyerekek első kitörési útját szüntették meg. Vagyis pontosan a társadalmi mobilitás útját vágják el – hangsúlyozza, hozzátéve, aki bekerül a HCZ-be, annak a gyereknek szinte biztos a továbbtanulás lehetősége.
