A most 60 éves, közlekedésmérnöki és informatikai diplomával rendelkező – hosszú ideje informatikai tanácsadóként dolgozó – Hortobágyi János önérzetes ember. Feltétel nélkül hisz a saját találmányában. Egyelőre csak annyit közölt a nyilvánossággal, hogy számításai szerint mire lenne képes az általa kitalált szerkezet, ám a működési elv lényegét a jelenlegi fázisban titokban tartja. Mint mondja, azért, mert az NG-motor egyelőre nem áll szabadalmi oltalom alatt. A védelmet csak akkor kezdeményezné, ha elkészülne az úgynevezett demonstrációs modell, onnantól számítva ugyanis rövid időn belül eljuthatna a dolog az érdemi hasznosításig.

Az üzleti terv készen áll, számításai szerint ha az NG-motort energiatermelésre használnák, egy év alatt megtérülne a legyártása és az üzembe állítása. Hogy így van-e, azt laikusok aligha dönthetik el. De mit kezdhetnek ennyi információval a szakemberek? Hortobágyi János azt állítja, a szakértők pusztán az általa közölt adatok alapján is ellenőrizhetik az NG-motor életképességét, ám eddig minden érdeklődő többet akart tudni annál,mint amit a feltaláló hajlandó volt elárulni. Valójában ez vezetett ahhoz a perhez is, amelyet a feltaláló a Nemzeti Innovációs Hivatallal (NIH) folytat, és amelyben első fokon nemrég hozott ítéletet a Székesfehérvári Törvényszék.

A pert a hivatal – (pontosabban annak jogelődje: a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) – indította, annak megállapítását kérve, hogy Hortobágyi János nagy nyilvánosság előtt tett valótlan állításaival megsértette a szervezet személyiségi jogait. Az ügy előzménye, hogy Hortobágyi egy társával közösen 2008-ban jelentkezett az NKTH által kiírt, „K + F-eredmények és innovatív ötletek egyéni megvalósítása – 5LET” elnevezésű pályázatra. A feltaláló 25 millió forintra pályázott, ebből több demonstrációs modellt akart megalkotni, hogy bizonyítsa: az NG-motor megépíthető, nagy hatásfokú, egyúttal kiemelkedő eredményességgel hasznosítható. Több mint négy hónappal az elbírálást követően kapta meg az értesítést arról, hogy nem támogatták a pályázatát.

Az elutasítás indoklása belefért másfél sorba: „A projektjavaslat értékelhetetlen, mert az ötlet tulajdonosa szabadalmi bejelentés hiányában nem árul el annyit se, hogy ötlete a bíráló számára látható legyen.” Az indoklás kicsapta a biztosítékot a feltalálónál. „Az első pillanattól világos volt számomra, hogy nem történt valódi értékelés. A pályázati kiírás öt pontban összesen 23 érdemi elbírálási szempontot fogalmazott meg, ezek közül csupán kettőt találtam meg az elutasító levélben. Ez sértő és megalázó rám nézve” – mondja Hortobágyi János, aki élénk levelezésbe kezdett a NKTH-val, de a panaszának kivizsgálása után a hivatal azt állapította meg: mindenben a szabályok szerint jártak el.

A feltaláló ekkor a nyilvánossághoz fordult: több alkalommal is nyílt levelet küldött kormánytagoknak, országgyűlési képviselőknek – ezekben sérelmezte az NKTH eljárását. A helyzetet megunva, a hivatal pert indított, keresetében megjelölve a nyílt leveleknek azon mondatait, amelyeket különösen sértőnek talált. Például azt, hogy „az NKTH alkalmatlan a feladatára”, hogy „nem tartja be a törvényeket”, egyébként is „teljesen felelőtlen aktatologatók” dolgoznak a hivatalban, továbbá, hogy a szóban forgó pályázatról „a meghirdetett szempontok 91,4 százalékában nem készült bírálat”.

A Székesfehérvári Törvényszéken aztán felperesként a jogutód NIH-nek kellett volna bizonyítania, hogy Hortobágyi János tényleg valótlanságokat állított. Ezt azonban a hivatal nem tette meg, sőt az eljárás közepén jelezte: eláll a pertől. Az ügy mégsem ért véget, mert a feltaláló viszonkeresettel élt. Azt kérte a bíróságtól, hogy a hivatalt kötelezzék bocsánatkérésre, valamint arra is, hogy végre érdemben bírálja el a 2008-ban benyújtott pályázatát. „Tisztában vagyok vele, hogy a pályázati keretet már rég kiosztották, nem is a pénzért harcolok, hanem a tisztességes, becsületes eljárásért” – tette hozzá.

Nemrég azonban a törvényszék első fokon egyik félnek sem adott igazat, a NIH keresetét és a feltaláló viszonkeresetét egyaránt elutasította. Hortobágyi fellebbezett. Közölte, most már végigviszi az ügyet. A bírósági procedúrával párhuzamosan a szabadbattyáni feltaláló évek óta magánbefektetőkkel tárgyal a találmányáról. Nem is egy érdeklődő akadt, ám eddig egyik jelentkezővel sem tudott megállapodni. Mint mondta, amint megszületik ügyében a jogerős döntés, elhagyja az országot. Szerinte stratégiai fontosságú felfedezésről van szó, ami idehaza – úgy látszik –nem kell senkinek. „Elmegyek Németországba. Majd meglátjuk, hogy ott is így állnak-e hozzá egy ilyen horderejű dologhoz.”

Hortobágyi János: Az első pillanattól világos volt számomra, hogy nem történt valódi értékelés