Durvuló Jobbik: Megálltak a növésben
A túlzott önbizalom visszaütött. A Jobbik támogatottsága stagnál, és a szélsőjobb előtt – rövid távon legalábbis – nem látszik növekedési pálya. A választójogi rendszer átalakítása kifejezetten hátrányos a jobbikosok számára. A párt legfőbb célja az lehet, hogy ne folytatódjanak a kilépések és kizárások, elkerülje az újabb botrányokat. A Jobbik nem a választások megnyeréséért küzd, hanem azért, hogy többé-kevésbé egyben tartsa táborát. Ez sem lesz egyszerű. A választások közeledtével nyilván megerősödnek a párton belüli személyi konfliktusok és pozícióharcok.
Közben a meghatározó jobbikos politikusok keményen dolgoznak, hogy utat találjanak a nézeteikre fogékony választói rétegekhez. Minden lehetőséget igyekeznek megragadni. Nem szükséges külön országjárást hirdetniük, mert folyamatosan járják az országot. A legkisebb falvakba is elmennek. Vona Gábor hol polgármesterekkel találkozik, hol lakossági fórumot tart.
A Jobbik – azon túl, hogy saját hírportált működtet – jó viszonyban van hasonló szellemiségű oldalakkal. A markánsan náci-nyilas eszméket valló Kuruc.info rendszeresen beszámol a párttal kapcsolatos eseményekről. (A jobbikosok netes televízióval is próbálkoznak, egyelőre csekély hatásfokkal.) A Jobbik azonban nem elégszik meg azzal, hogy erőteljesen jelen van a világhálón, fantáziát lát a nyomtatott sajtótermékekben is. Más igényt próbál kielégíteni a politikai bulvár kategóriájába sorolható, nagy példányszámban és ingyenesen terjesztett Hazai Pálya, és megint mást a Barikád című hetilap.
A magát nemzeti radikálisként meghatározó szélsőjobboldali párt egyik mozgalmat hirdeti a másik után, abban a reményben, hogy valamelyik talán ugyanúgy beválik, mint annak idején az időközben feloszlatott Magyar Gárda. Ha az úgynevezett „nemzeti egyletek” kifáradnak, akkor jön a Magyar Tavasz Mozgalom. Nemrég a párt ifjúsági tagozata jelentette be, hogy toborzókampányba kezd. A Jobbik tanulmányi versenyeket és népfőiskolákat szervez. Nem szegi kedvét, hogy tüntetései meglehetősen kevés résztvevőt vonzanak, menetrendszerűen tart demonstrációkat szerte az országban. Némelyik szurkolói csoporttal már évek óta baráti kapcsolatokat ápol, és ugyanez érvényes a „nemzeti rockot” játszó (esetenként kifejezetten szélsőséges) zenekarokra is. Ennek az irányzatnak mostanában mintha leáldozóban lenne, de a koncertek közvetve így is hozzájárulnak a Jobbik népszerűsítéséhez.
A Political Capital megnézte, hogyan szavazott a Jobbik a parlamentben, és azt találta: a „Jobbik a legkormánypártibb ellenzéki párt”. 2011 őszétől azonban visszaesést mutat a kormánypártokkal való szavazás aránya. A Fidesznek – állapítja meg a Political Capital – szüksége van a Jobbikra, mivel így felmutathatja, hogy tőle jobbra is van párt a politikai palettán. Ezzel együtt a Fidesz nem szeretné, ha túlságosan megerősödne a Jobbik, a radikális szavazótábor egy részét ezért igyekszik magához kötni. Így azonban a határok egyre kitolódnak, a szélsőjobboldali eszmék egyre elfogadottabbakká válnak.
A jobbikos propagandában az antiszemitizmusnak és a cigányellenességnek nem csupán az a szerepe, hogy kellő érzelmi hőfokon tartsa saját táborát. Ahogyan a Political Capital írja: a Jobbik ideológiáját, nemzetszemléletét és szabadságharcos, forradalmi politikáját, gazdasági elképzeléseit, külpolitikai orientációját (keleti nyitás) és szimbolikus politikáját részben kisajátította a Fidesz. A Jobbik számára az antiszemitizmus és a cigányellenesség marad, ezen a két területen tudja magát megkülönböztetni a Fidesztől. Ami akkor is igaz, ha a Fidesz – miközben az antiszemitizmust illetően egyértelműen szembemegy a Jobbikkal – a cigányellenesség esetében korántsem lép fel ilyen határozottan. (A Political Capital elemzése máskülönben úgy ítéli meg, a Jobbiknak vigyáznia kell, nehogy nagyon rosszul szerepeljen 2014-ben: egy választási kudarcra rámehet a párt.)
A rasszista retorika túlburjánzása és a „zsidólistázós” parlamenti beszédével nemzetközi botrányt kavaró Gyöngyösi Márton előtérbe tolása arra utal, a Jobbiknak már nincs olyan illúziója, hogy 2014-re szalonképessé teheti magát a Fidesz számára. A Jobbik ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a permanens cigányozás és zsidózás önmagában kevés. A jobbikosok szeretnének úgy feltűnni, mint akik a magyar emberek valós gondjaival foglalkoznak, és kellő szakmai felkészültséggel rendelkeznek ahhoz, hogy megoldják problémáikat.
E téren azonban a szélsőjobboldal sokkal kevésbé eredményes, mint a rasszista indulatok gerjesztésében. Arról, hogy jobbikos körökben hemzsegnének a szakértők, a pártnak nemhogy a külvilágot, még saját képviselőit sem sikerült meggyőznie. Elég felidézni azt a pénzügyi vitát, ami tavaly a Jobbikon belül zajlott: Dúró Dóra és férje, Novák Előd bírálta Nyikos Lászlót és Pörzse Sándort a lakhatási támogatás erkölcstelennek tartott felhasználása miatt. Pörzse így védte Nyikost: „Költségvetési kérdésekben nélküle megmukkanni se tudnánk.”
Feljelentések Gaudi-Nagy ellen
Tovább gyűrűzik a botrány, amit Gaudi-Nagy Tamás parlamenti felszólalása keltett. A jobbikos képviselő arról beszélt, „az auschwitzi emlékhely kialakítása kapcsán sok kritika elhangzott már, hogy vajon az ott bemutatott események teljes mértékben összhangban vannak-e a történelmi tényekkel”. Korábban már a Fidesz, az MSZP és a Mazsihisz is tiltakozott. Tegnap egy magánszemély feljelentést tett az ügyészségen. Beadványa szerint lehetséges, hogy a képviselő nyíltan nem tagadta a holokauszt tényét, de megvalósította a holokauszt relativizálását. A DK szintén feljelentést tesz.
A Btk. így rendelkezik: aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője viszont állítja, hogy Gaudi-Nagy nem követett el jogsértést. Szerinte a képviselő nem történelmi tényt vitatott, hanem egy emlékhely hitelességének kérdését vetette fel. A szóvivő a „magyarországi zsidóság egyik legnagyobb szégyenének” nevezte az MSZP-s Steiner Pált, aki – mondta – végig „röhögcsélt” a vita során, majd később „undorodva” tiltakozott. (Munkatársunktól)
