Mennyit ártott a magyar–német kapcsolatoknak Orbán Viktor német tankos nyilatkozata?

Nem a miniszterelnök nyilatkozata ártott, hanem az annak kapcsán tudatosan gyártott médiakampány. Ez nem az első kísérlet arra, hogy a Fidesz mellől az európai néppárti támogatókat is eltávolítsák, a néppárti összefogást megbontsák, és a német néplélek számára tabunak számító kérdésekkel lejárassák a magyar kormányt.

És Angela Merkelnek ártott az Orbán-nyilatkozat?

A nyilatkozatnak nincs jelentősége Angela Merkel szempontjából.

Nem érinti kellemetlenül a német választási küzdelemben? Hiszen az EU legmagasabb „helyein” is kiállt Orbán Viktor mellett, mindent megtett, hogy ne szigetelődjön el Európában.

Nem ment neki Angela Merkelnek. Ezt – amint ezt azóta a német sajtó is megírta – a Spiegel kreálta, sőt még azt is hozzátették egy második cikkben, hogy Orbán Viktor Adolf Hitlerhez hasonlította Angela Merkelt. Ez az abszurd állítás leleplezi le igazán az akció szándékosságát.

Orbánnak nem is kell exkuzálnia magát Merkelnél?

Ezt miniszterelnök úr el fogja dönteni. Mindenkinek eminens érdeke, hogy egy hamisan keltett információ valóságalapja tisztázódjék. Tisztázhatják, hogy milyen módon lettek félreértések sorozatának és egy tudatosan felépített médiakampánynak az elszenvedői.

Miért volna „gonosz” a német sajtó?

Nem hiszem, hogy gonoszságról van szó. A baloldali Spiegel már azt is írta, hogy Budapest az antiszemitizmus fővárosa. Egy bevallottan baloldali lapnak megvan a maga sajátos politikai ágendája. Úgy tűnik, ez része a sajtószabadságnak. A konzervatív Die Welt sokkal reálisabban írta le a történteket, amit a címválasztása is jelez: Vihar egy pohár vízben.

A miniszterelnök hibázott azzal, hogy a német történelem legérzékenyebb pontjára emlékeztetett?

Tisztában vagyok a németek érzékenységével. De nagy a magyar érzékenység is. Ha valaki azt hallja, ráadásul a szövegösszefüggésből kiragadva, hogy akár lovas, akár gépesített hadosztályok küldése vetődik fel Németországból Magyarországra, akkor természetes és indokolt reakció, ha jogos felháborodásában egy tagadhatatlan történelmi tényre emlékeztet. A „könnyűlovasság” emlegetése pedig a német belpolitikának egy olyan belső játéka, képes beszéde a korábbi pénzügyminiszter, most szociáldemokrata kancellárjelölt Peer Steinbrück részéről, ráadásul eredetileg a svájci titkos számlákon lévő bankbetéteket illetően, amit csak a német belpolitika szakértői ismernek. Ismétlem: félreértések és tudatos félremagyarázások sorozatáról van szó.

Ki és mit értett félre? Orbán Viktor?

Az egész politikai botrány kirobbantója, a Spiegel Online értette félre szándékosan azt, amit Orbán Viktor mondott, és ezzel vezette félre a német politikai elit és közvélemény jó részét. A Welt cikke sajnos csak később jelent meg.

A német politikai elit – például Westerwelle külügyminiszter, aki „kisiklásnak” nevezte Orbán mondatait – kizárólagos forrása a Spiegel Online volna?

Erős a gyanúm, hogy így történt. Ilyen nagy befolyása van a szabad sajtónak. Ki-ki eldöntheti, hogy ez jó hír-e vagy sem.

De az elhangzott, mégpedig Orbán Viktor mondta, hogy a németek ne küldjenek tankokat.

A miniszterelnök emberileg és történelmileg is érthetően reagált. Megjegyzem, Svájcban sokkal cifrább reakciók hangzottak el Peer Steinbrück eredeti lovashadsereges kijelentésekor. De miért is akarná nálunk bárki sértegetni a németeket? Mi lenne ebben a ráció? Ha pedig egy összefüggéséből kiragadott, nem általánosan ismert képes kifejezés használata kapcsán utalás történik egy történelmi tényre, minden valós mai relevancia nélkül, miért kell arra olyan érzékenynek lenni?

Peer Steinbrück egy interjúban annak lehetőségéről beszélt, hogy Magyarországot kizárják az EU-ból. Erre reagált Merkel: nem kell mindjárt a könnyűlovasságot küldeni. A miniszterelnök tanácsadói nem végeztek jó munkát. Tudnia kellett volna, milyen kontextusban hangzott el a Merkel-nyilatkozat. Vagy nem kell rá kurucos módon reagálni.

Az interjú német politikatörténeti hátterét a magyar miniszterelnöknek nem kell ismernie. A vonatkozó kérdés talán lehetett volna pontosabb.

A miniszterelnök félbeszakította a műsorvezetőt, tehát nyilván ismerte a Merkel-nyilatkozatot... E megjegyzéssel Orbán nem sodródott át a dél-európai országok közé, ahol náci feliratokkal fogadják a megszorításokat követelő Merkelt?

Nem. A kabinet állásfoglalásainak sora bizonyítja, hogy milyen nagyra becsüljük a német kormány törekvéseit, s a német gazdaság milyen fontos szerepet játszik Magyarországon. Az elmúlt három évben 18 új német gyár települt Magyarországra, 23 növelte a kapacitását. A kétoldalú szimpátiák mélységét az is mutatja, hogy ByeAlex az eurovíziós döntőben a németektől a legtöbb szavazatot kapta. Ezek fontos jelek.

Szívélyesebbek voltak a kapcsolatok akkor, amikor ön berlini nagykövet volt?

Egészen más volt a helyzet akkor, amikor az EU-csatlakozási tárgyalásokon Magyarország az élen járt. Az utóbbi időben sérültek bizonyos üzleti érdekek, és a német sajtóban a Magyarországról alkotott kép is rosszabb. Valóban, amikor az első Orbán-kormány idején Berlinben voltam, problémamentesebb volt a viszony. De az említett Merkel- nyilatkozat is a szimpátiáról szólt, arról, hogy Németország hálás Magyarországnak, és hogy a kormányfő szava neki elengedő, hogy az európai jogelvek alapján járunk el a jövőben is.

Angela Merkel azért mondott még két mondatot: figyelemmel kísérik az antiszemitizmus terjedését, és bármit megtesznek, hogy Magyarországot jó útra térítsék.

Az őszinteség a barátság alapfeltétele. A számok és a gesztusok arról tanúskodnak, hogy baráti a viszony. Ez Magyarország alapvető érdeke. Ettől függetlenül jó lenne, ha az a felsejlő, hangsúlyosan nem német kormányzati politikai szándék, amely a miniszterelnök és az ország megbélyegzését célozza, nem lenne ennyire gátlástalan. Amikor az antiszemitizmus általánosított vádja felelős politikus szájából hangzik el, az a magyar érzékenységet is sérti.

A nyíltan antiszemita Jobbik ott ül a magyar parlamentben. Nem jogos az aggodalom?

Ez nem ok az általánosításra. A normális többség érzékenységére is tekintettel kell lenni, mindazokéra, akik a magyar kormánnyal együtt mélyen elítélik az antiszemita jelenségeket. A nyílt antiszemitizmust a kormánnyal összemosó szándékok a kormány lejáratását szolgálják.

A mostani esetben mit tehet a magyar diplomácia?

A Külügyminisztérium nyilatkozatban reagált, a berlini nagykövet haladéktalanul közölte a valóságot a kancellári hivatallal és a német külüggyel. A sajtó-helyreigazítási kérelmek a legritkább esetben kapnak teret. A történetnek általában az a vége, hogy az újság azt ír, amit akar – nyilvánvaló politikai szándékainak megfelelő hangszerelésben.