Legutóbb Ertsey Katalin „Terikének mondom, Marika is értsen belőle” című blogbejegyzése vágta ki a biztosítékot nőjogi szervezetek körében. A független képviselő – aki egyébként azért küzd, hogy a lelki bántalmazás is bekerüljön a törvénybe – annak kapcsán írt, hogy élettársa visszaköltözött Balogh József volt fideszes képviselőhöz. Ő korábban azzal vádolta a politikust, hogy megverte, és miatta került súlyos sérülésekkel kórházba.

„Nem hallgattál Marikára. Ő is tűrt, 25 éven át, és csak akkor hagyta ott a bántalmazó férjét, amikor Te megjelentél az életükben. … Miért nem hallgattál rá, amikor figyelmeztetett: téged is verni fog? Azt remélted, hogy Józsi majd megváltozik?” – vetette fel Ertsey Katalin, utalva arra, hogy Balogh Józsefet volt felesége is bántalmazással vádolta a sajtóban.

– A fenti mondatokban a magyar társadalom attitűdjét jól tükröző, az áldozatot hibáztató sztereotip gondolkodás jelenik meg, lekezelő, tegeződő stílusban, ami semmiképp nem szolgálja az áldozatok segítését – fogalmazott Tóth Györgyi, a NANE munkatársa.

– A vietnami hadifogolytáborokban gyakran tesztelték az amerikai katonákat azzal, hogy nyitva hagyták a kapukat. A foglyok mégsem kísérelték meg a szökést, mert attól tartottak – és nem alaptalanul –, hogy az őrök súlyosan megtorolnák azt. Rájuk mégsem mondja senki, hogy szerettek hadifoglyok lenni, a bántalmazott nőket ellenben hibáztatják sorsuk alakulásáért – mutat rá Tóth Györgyi. Leszögezte: soha nem szabad számon kérni az áldozaton, hogy miért nem hagyja ott bántalmazóját.

– Egy bántalmazó kapcsolatból rendkívül nehéz kilépni, gyakran csak a sokadik – általában a harmadik-negyedik, olykor még ennél is többszöri – kísérletre sikerül csak, már ha egyáltalán sikerül. Ennek pedig legtöbbször a fizikai megtorlástól, illetve az anyagi ellehetetlenüléstől való félelem az oka, hiszen az áldozatoknak – megfelelő segítőrendszer híján – nincsen hová menniük. A NANE tapasztalatai szerint azok a nők, akiket partnerük tart fogva a szerelem és a megfélemlítés sajátos közegében, az állandó félelem és feszültség mellett egyfajta erős érzelmi kötődést is megélnek. Elhiszik az ígéreteket, hogy a férfi megváltozik, gyakran szégyenkeznek, magukat okolják a történtekért, emellett rettegnek a férfi bosszújától, de a rendőri beavatkozástól is.

A hatóságok segítségétől, ha gyerekük van, még inkább tartanak, hiszen a leggyakoribb hatósági reakció még mindig a gyerek „kiemelése” a családból. De a tapasztalatok szerint az is benne van a pakliban, hogy a válás után megítélik a láthatást az apának, vagyis kéthetente oda kellene adni a „szörnyetegnek” a gyereket. Ezért az anyák inkább úgy döntenek, jobb, ha maradnak.