Miért engedték szabadon a gyilkosokat?
Az csak a bűnügyi filmekben fordulhat elő, hogy a vélelmezett tettestől származó biológiai anyagmaradványok DNS-vizsgálatát néhány perc alatt el lehet végezni, és ha a gyanúsított már szerepel a nyilvántartásban, akkor a számítógép a találatot is csalhatatlan pontossággal jelzi – jelentette ki kérdésünkre Nagy Gábor, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (BSZKI) vezetője.
A szakértőt azért kerestük meg, mert a közelmúltban kiderült: az intézet egy súlyos bűncselekménnyel összefüggésben nagyjából két év alatt végezte el a genetikai vizsgálatokat, és az eljárás elhúzódása miatt a gyanúsítottak egy részét – miután az előzetes letartóztatás törvényben meghatározott maximális, legfeljebb négyéves időtartama letelt – ki kellett engedni a fogdából.
Az eset nem kis felháborodást váltott ki, s a múlt héten az Országos Bírósági Hivatalhoz (OBH) kérdéseket intézett Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, illetve az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának egy tagja is. Emiatt a Fővárosi Törvényszéken – ahol a konkrét ügyben a büntetőper folyik – az OBH elnöke vizsgálatot rendelt el, amelynek egyik célja, hogy kiderüljön: a bírák az eljárásban részt vevőkkel, akár a kirendelt szakértőkkel szemben is, milyen intézkedéseket tesznek, milyen szankciókat alkalmaznak az ügy elhúzódásának megakadályozása érdekében. Hogyan lehet szabadon két, idős embereket bántalmazó sorozatgyilkos – kérdezte a Fidesz-frakció nevében Varga István országgyűlési képviselő Navracsicstól szerdán.
R. Elemér héttagú bandája 2008–2009-ben tizenkét idős embert rabolt ki az otthonában, s közülük kettőt meg is ölt. A nyomozás 2009-ben indult, az ügyészség 2011 augusztusában vádat emelt, és az első tárgyalást még ugyanazon évben megtartották, ám az eljárást nem sikerült időben befejezni, mert a Fővárosi Törvényszék közleménye szerint késett a szakértői vélemény. A BSZKI-nak a nyomozó hatósági kirendelés alapján 2011. május 29-ig kellett volna az ügyben a DNS-vizsgálatot befejeznie, de az csaknem másfél évet késett, ezért a bíróság az intézetre 2012 októberében négyszázezer forintos rendbírságot szabott ki. A szakértői jelentés ennek ellenére is csak 2013 márciusára készült el.
Másként értékeli a történteket Nagy Gábor. Szerinte nem egy ügyről van szó, mert R. Elemér és társai több helyszínen követtek el bűncselekményeket, és azokban a területileg illetékes rendőri szervek külön nyomoztak. Ezekben az esetekben pedig a kirendelő határozatban megszabott határidőre elkészültek a szakvélemények, amelyek nagyjából fele a szakértői intézettől, fele a Semmelweis Egyetem DNS-laborjától származott.
A Nemzeti Nyomozó Iroda viszont az ügyeket 2011 februárjában egyesítette, és új szakértői véleményt kért. Ennek egyik oka az volt, hogy egy rendelettel módosították a DNS-vizsgálat szabályait: az elkövetők megbízható azonosítása érdekében részletesebb elemzést kell elvégezni. A BSZKI vezetője szerint az egyetemi labor ennek a követelménynek valószínűleg nem tett eleget – az ott végzett vizsgálatok csak az elkövető kizárására voltak alkalmasak, de az egyes személyek azonosítására nem –, s részben emiatt kellett újabb szakvéleményt készíteni. Nagy Gábor nem vitatja, hogy a vizsgálat elhúzódott, de R. Elemérék ügyében 2011 elején négyszáz, nagyrészt már korábban vizsgált DNS-minta ismételt azonosítását kezdeményezték náluk, ami akkor is fél évre kötné le a DNS-labor teljes kapacitását, ha más esetekkel nem kellett volna foglalkozniuk. Az igazgató szerint is irracionális, ha egy szakvéleményre két évet kell várni, ugyanakkor hangsúlyozta: a DNS-labor hátraléka 2011 végére több mint négyezerre emelkedett, s bár valamelyest nőtt a kapacitásuk, és megkezdődött a hátralék feldolgozása, a restancia tavaly is még megközelítette a 2500-at.
Sürgősség csak kiemelt ügyekben
Az intézet körülbelül nyolc-tíz éves gépparkkal dolgozik, és egyetlen minta vizsgálata – a sorozatban futó „helyszínelős” filmekkel szemben, amelyekben a szakértők szinte azonnal eredményt produkálnak – legalább egy-két napot vesz igénybe. Ha a kiemelt ügyekben – ilyen volt Bándy Kata vagy Szita Bence meggyilkolása – mindent félretesznek, a magyar valóságban másfél-két napra akkor is szükség van a helyszínen talált biológiai maradványok azonosításához.
A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetnek 250 millió forintra lenne szüksége, hogy a legjobb eszközökhöz jusson
Ahhoz, hogy a jelenleg elérhető legjobb eszközökhöz jussanak, körülbelül 250 millióra lenne szükség – állítja Nagy Gábor. A fejlesztések révén gyorsabban elvégezhetnék a vizsgálatokat, de nőne a kapacitás is. A piacon van már olyan, negyven-ötvenmillióból megvásárolható berendezés, amely a teljes DNS-profilt képes másfél óra alatt előállítani, bár egyelőre csak „tiszta” minta – például a vizsgált személytől vett nyálminta – feldolgozására alkalmas, tehát bűnügyi célokra kevéssé használható.
Emellett a szakértő szerint módszertani változásra is szükség van. Például a helyszínen talált bűnjelek közül csak azokat kellene DNS-vizsgálatra küldeni, amelyek leginkább köthetők a feltételezett gyanúsítotthoz; egy nem dohányzó emberek lakta házban ilyen lehet egy cigarettacsikk. Már készül egy országos rendőrfőkapitányi utasítás, amely szerint nálunk is ezt a másutt már bevált gyakorlatot kell majd követni.
A DNS-vizsgálatok iránt külföldön is nagyobb az igény, mint a laboratóriumi kapacitás – mondta Nagy Gábor –, ezért több államban elfogadott gyakorlattá vált, hogy mérlegelik: melyek azok az ügyek, amelyekben feltétlenül indokolt genetikai szakvéleményt kérni. Ha például más bizonyítékok is rendelkezésre állnak, semmi nem indokolja, hogy újabb költséges – és esetleg hosszadalmas – eljárást kezdeményezzenek. A BSZKI viszont az egy bűncselekmény kapcsán beküldött bűnjelek között nem, legfeljebb az ügyek súlya szerint állíthat fel rangsort – hangoztatta az igazgató –, ezért R. Elemérék ügyét is akkor vették előre, mikor tudomásukra jutott, hogy az már bírói szakaszban van és rendbírsággal fenyegetett.
Az intézetnek szembe kell néznie ugyanakkor azzal, hogy a közalkalmazotti státusban dolgozó szakértők csak a törvényben meghatározott fizetést kaphatják – hívta fel a figyelmet egy újabb szempontra Nagy Gábor. Évekig tart, amíg a pályakezdő alkalmassá válik az önálló munkavégzésre, de amikor az intézetnek már teljes értékű munkatársa lenne, jön a csábítás a versenyszférából: kétszer annyi fizetést ígérnek neki. Nagy Gábor tapasztalata szerint ennek az emberek többsége nem tud ellenállni.
