Több kémiát a zongoristának!
Olasz nyelv helyett megnövelt óraszámban kémiát és fizikát kell tanulniuk szeptembertől a művészeti szakközépiskolák diákjainak. Ha nem lesz változás, az új szakképzési kerettanterv ellehetetlenítheti a művészeti oktatást ezekben az intézményekben, sőt később az alapfokú zeneiskolákban is.
Újvári István, a Szegedi Tudományegyetem Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolájának igazgatója szerint, aki a zenészszakmát akarja megtanulni, az nem fog olyan középiskolába jelentkezni, ahol a zene anyanyelvének számító olasz helyett – a hangszeres gyakorlás rovására – tömérdek fizikát kell tanulni. Az ő iskolájukat azért szerették eddig a gyerekek, mert öt évfolyamon az érettségi mellett OKJ-szakképesítést is kapott, aki a megfelelő vizsgát letette. Aki akart, mehetett tovább főiskolára, a Zeneakadémiára, de az OKJ-bizonyítvánnyal már jelentkezni is lehetett zenekarba, színházba próbajátékra.
Két évtizedes, jól kialakult rendszernek vetett véget a tavaly december 22-én nyilvánosságra került szakmai kerettanterv, amely nem tesz különbséget a humán és a reál szakképesítés között. Ezt a tantervet a reálszakmát választókra szabták, de alternatíva híján a művészeti szakképzésre is alkalmazni kell. Ott eddig csupán az alapműveltséghez szükséges óraszámban tanulták a reáltárgyakat, a fennmaradó időt a választott művészet mélyebb megismerésére és gyakorlására fordíthatták. Most, azzal, hogy megemelték a reáltárgyak kötelező óraszámát, nem maradt hely például az angol mellett a második idegen nyelv számára.
A hangszeres zenét tanulóknak napi 3-5 órát kell gyakorolniuk – az új tanterv azonban erre sem hagy elég időt. Közben eltűntek a programból olyan alaptantárgyak, mint a művészettörténet, a népművészet, vagy a képzőművészek számára nélkülözhetetlen ábrázológeometria. Szűcs Tibor, a Művészeti Szakközépiskolák Szövetségének elnöke szerint vannak művészeti ágak, amelyek tanulói a zenészeknél is rosszabb helyzetbe kerültek: a táncosok, képző- és iparművészek vagy az artisták esetében nem marad annyi idő, amennyi a minőségi szakmai oktatáshoz elengedhetetlen lenne.
Magyarországon körülbelül 70 szakközépiskolában folyik művészeti képzés. Azok az intézmények kerültek a legnehezebb helyzetbe, amelyek kizárólag a művészeti szakoktatásra specializálódtak – az érintett iskolák 40 százaléka tartozik ebbe a körbe. Az érdek-képviseleti szövetség elnöke szerint a számukra hátrányos helyzet amiatt keletkezett, hogy a szakképző iskolák oktatási programjának tervezését a Nemzetgazdasági Minisztérium koncepciója határozta meg, amely közismerten a „mérnöki” tárgyak óraszámemelését helyezte előtérbe. A közoktatási törvény ugyan úgy fogalmaz, hogy az adott iskola választhat, melyik programból tanítja a közismereti tárgyakat – de mindeddig csak egyetlen program létezik.
Amikor az érintettek felismerték, hogy a művészeti szakképzéstől nagyon idegen közismereti programmal kell indítani szeptemberben a következő tanévet, azonnal a kormányhoz fordultak. Eljutottak egészen Hoffmann Rózsa államtitkárig, aki meg is értette a problémát, hogy szükség lenne egy humán kerettantervre is. Átadták az államtitkár asszonynak a szövetség szakemberei által kidolgozott humán keretprogramot, amelyet minden bizonnyal megkapott az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet is, de azóta sem történt semmi. Elméleti és jogi lehetőség még volna rá, hogy szeptemberig elfogadjanak, és rendeleti úton bevezessenek egy humán kerettantervet –ha volna rá politikai akarat.
– Akárkivel beszélünk, értik, hogy mi a gondunk. Azzal is egyetértenek, amit javasolunk – csak éppen nincs elég energia, hogy az oktatási rendszer teljes átalakítása közben ezzel is foglalkozzanak – mondja Szűcs Tibor, aki úgy véli: a bizonytalanság oka lehet, hogy a művészeti oktatás területén az elmúlt időben megjelentek olyan piaci szereplők, akiket nem lett volna szabad beengedni oda. Ezek kiszűréséhez azonban nem kellene a szabályokhoz nyúlni – elég lenne a következetes szakmai ellenőrzés.
Még mindig meg lehetne oldani, hogy szeptembertől ne kelljen a reál tantervet oktatni a művészeti iskolákban – de erre kicsi az esély. Mind Szűcs Tibor, mind Újvári István úgy látja: az lehet a legnagyobb baj, hogy az oktatási kormányzatnak nincs világos elképzelése arról, mit akar kezdeni a művészeti oktatással. Emiatt történhet meg, hogy egyfelől rengeteg pénzt költenek rá, másfelől nem tudják, mire való; ezért kell a művésztanulóknak ugyanannyi kémiát tanulniuk, mint a leendő mérnököknek – de nekik a saját szaktárgyaik rovására. Így a művészetoktatásra fordított pénz elvész, mert nem érik el vele a célt, amire szánták.
