Az ombudsman szerint a „kötelező óvodai nevelés nyilvánvalóan korlátozza a szülőnek a nevelés megválasztásához fűződő alapjogát”. „Jelentős számban vannak ugyanis olyan szülők, akik tudatosan, nevelési elveiket követve nem kívánják gyermeküket a kora gyerekkor első éveiben óvodába járatni” – fogalmazott beadványában, amelyet az Alkotmánybíróság elutasított, mert álláspontja szerint a rendelkezés nem alaptörvény-ellenes. A testület azt vizsgálta meg, hogy az óvodai nevelés kezdő korhatárának leszállítása az adott cél érdekében szükséges és arányos-e.

A kormány az intézkedést a hátrányos helyzetű gyerekek óvodai lemaradásának megelőzésével indokolta. Tény, hogy az alacsony iskolázottságú, szegénységben élő szülők gyerekei az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nagy számban maradtak ki az óvodai nevelésből, ami óriási hátrányt jelent az iskolakezdésnél. Ez a kezdeti hátrány döntő szerepet játszik a későbbi tanulmányi kudarcokban.

Az előző kormányok is próbáltak javítani a szegény gyerekek óvodáztatásán: 2008. szeptember 1-jétől minden halmozottan hátrányos helyzetű gyermek számára 3 éves kortól kötelezővé tették az óvodai férőhely biztosítását, miközben a többieket csak 5 éves kortól kellett kötelezően beíratni. A program keretében a mélyszegénységben élő szülők pénzbeli ösztönzőt kaptak a gyerekük beóvodáztatására, amelynek feltétele az volt, hogy egy óvodai évben a kisgyerek hiányzása ne haladja meg a 25 százalékot.

A jövő szeptembertől hatályba lépő rendelkezéssel kapcsolatban a szakértők több aggályos pontot is kiemelnek. A szegény családok gyerekeinek óvodai elhelyezése fontos társadalompolitikai cél, ugyanakkor nem lehet tudni, a férőhelyek bővítésével sikerül-e megteremteni számukra a szükséges feltételeket, amelyek elmaradása esetén az intézkedés kudarcra van ítélve. Félő, hogy a kötelezés miatt felduzzadnak az óvodai csoportok, ami a kevés óvodapedagógus miatt feszültséget okozhat a csoportokon belül. Az sem mindegy, mi történik majd a foglalkozásokon.

Lapunknak nemrég Kertesi Gábor közgazdász ezzel kapcsolatban azt mondta, sok múlik azon, a magyar óvodarendszer felismeri-e, hogy a hátrányos helyzetű, szegény gyermekek kognitív lemaradásait játékos eszközökkel, módszerekkel kiválóan lehet csökkenteni. A férőhelyekkel kapcsolatos aggályainkra a tárca azt a választ adta, nem tartanak a kiscsoportos „özöntől”, mert szerintük „az egyébként erősen fogyatkozó létszámú érintett évfolyam közel 95 százaléka ma is óvodás”.

A hátrányos helyzetű gyerekek nagy része azonban éppen olyan településeken él, ahol óvodai férőhelyhiány van. Kertesi Gábor szerint nagyjából 200 óvoda felépítésére vagy bővítésére lett volna szükség az elmúlt 10 évben. „Az építési beruházások összege megítélésem szerint nem haladná meg a 20 milliárdot (ráadásul uniós pénzekből lenne fedezhető), de a fenntartási költségek növekedése sem lenne több évi tízmilliárd forintnál” – fogalmazott, hozzátéve: ez a fejlesztés elmaradt az előző kormányzati ciklusokban is.