„A zsidóság kérjen bocsánatot”
Eredetileg ifjabb Hegedűs Loránt református lelkész hirdetett „antibolsevista és anticionista népgyűlést” május 4-re, szombatra, a Zsidó Világkongresszus budapesti közgyűléséhez időzítve. A református egyház vezetőinek nyomására a lelkész aztán visszalépett a szervezéstől. Helyét felesége, Hegedűs Lorántné jobbikos parlamenti képviselő vette át. A demonstrációt a rendőrség első körben tudomásul vette, majd – Orbán Viktor miniszterelnök utasítása nyomán – betiltotta. Hegedűsné fellebbezett, a bíróság pedig pénteken, a tüntetés előtti napon engedélyezte a rendezvény megtartását. Péntek délután a miniszterelnök ismét utasította a belügyminisztert, akadályozza meg az alkotmányellenesnek tartott jobbikos gyűlésmegrendezését.
Orbán Viktor kérte a Legfelsőbb Bíróság elnökét, vizsgálja meg, Magyarországnak milyen jogi eszközök állnak rendelkezésére, hogy érvényt szerezzen az alkotmánynak. Válaszul a Jobbik felhívta a miniszterelnök figyelmét, hogy a bíróság döntései mindenkire kötelezőek, „függetlenül attól, tetszik vagy nem tetszik”, azokat Orbán Viktor kormányfőnek is tiszteletben kell tartania. Pénteken késő este a Belügyminisztérium talányos közleményben jelentette be: „a tárca – a jogállami normáknak megfelelően – tudomásul veszi és betartja a bíróság döntését. Ugyanakkor, álláspontját fenntartva, minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza a rendezvény megtartását”.
A BM arra kért mindenkit, aki tiszteli az emberi méltóságot, tartsa távol magát a Vértanúk terére meghirdetett tüntetéstől. A rendezvény kezdete előtt egy férfi a színpad előtt táblát tartott a magasba, amelyen horogkereszt társaságában jobbikos politikusok voltak láthatók. A rendezők felszólítására a férfi ellenállás nélkül elhagyta a helyszínt, és igazolta magát a rendőröknek. Tiltakozó akcióját azzal indokolta, hogy úgy érzi, kötelessége fellépni az antiszemitizmus és a rasszizmus minden formája ellen. Közben a Szabadság téren szocialista politikusok részvételével kisebb ellentüntetés is zajlott.
A jobbikos rendezvény első szónoka Hegedűs Lorántné volt – férje, ifjabb Hegedűs Loránt lelkész a színpad mögül hallgatta. Hegedűsné azt állította, hogy Izraelben népirtás folyik, majd olyan, vélelmezhetően zsidó üzletemberek nevét sorolta, akik szerinte „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentenek Magyarországra. Ha ehhez hozzávesszük, hogy naponta kell megvívni „végvári harcunkat az országhódítókkal szemben”, akkor képet kaphatunk a beszéd egészéről.
A „zsidólistázós” parlamenti felszólalásával nemzetközi botrányt kavaró Gyöngyösi Mártont a Jobbik leendő külügyminisztereként vezették fel. Gyöngyösi rátett néhány lapáttal. A Zsidó Világkongresszusnak szerinte egyetlen napirendi pontja „hazánk szapulása és porig alázása”. Magyarország a „cionizmus hódoltsági területe, kiszemelt gyarmata”, ahol „nekünk, bennszülötteknek legfeljebb statisztaszerepet szánnak”. A legelképesztőbb szövege azonban ez volt: az a módszer – mondta Gyöngyösi –, ahogy Izrael „kiszorítja az őshonos palesztin népet saját földjéről, olyan méretű genocídium, népirtás, amit még a náci Németország főideológusai is megcsodáltak volna.”
Gyöngyösi felszólalása után Murányi Levente alelnök szinte már mérsékeltnek hatott, amikor arról értekezett, hogy a kommunizmusból kinőtt – ma szocialistának vagy liberálisnak nevezett – baloldal uralja a világot. Úgy vélte, a baloldal „ennek a hazának a legnagyobb ellensége”, legyen szó akár internacionalista, akár nacionalista (nemzeti) szocializmusról. Vona Gábor pártvezető köszönetet mondott annak a mintegy ezer embernek, aki „nem engedett a megfélemlítésnek”, és eljött a rendezvényre. Orbán Viktor eljárása szerinte felveti a hivatali visszaélés gyanúját. A részleteket most vizsgálják a Jobbik jogászai, ha ők is így ítélik meg, akkor Vona fel fogja jelenteni a miniszterelnököt.
A jobbikos pártelnök egyebek mellett javasolta, hogy a holokauszt túlélőinek megemelt kárpótlásából hozzanak létre „nemzeti médiaiskolát” Szaniszló Ferenc vezetésével, a hazai zsidóság pedig „kérjen végre bocsánatot tőlünk, magyaroktól” a Tanácsköztársaság és a Rákosi-rendszer idején „zsidók által elkövetett magyargyilkosságokért”. Vona Gábor és több felszólaló is visszautasította az antiszemitizmus vádját. Nekünk azonban elképzelésünk sincs: ha ez nem volt antiszemita demonstráció, akkor mit nevezünk annak?
