Szóval bontó
Elfogadhatatlannak nevezi, hogy Magyarországnak kirekesztő alaptörvénye lett. Marianna kitart amellett, hogy egy alkotmánynak az emberi méltóság tiszteletéről kell szólnia. Most viszont azt látja, hogy a gyermektelen családokat és az egynemű párokat nem tekintik családnak, hogy a hatóságok üldözik a hajléktalanokat, és az állam mondja meg, mi az egyház, és mi nem.
Elengedhetetlen az egységes fellépés, egymás segítése a különféle kirekesztett csoportokkal – érvel a 32 éves Jónás Marianna. Ezért lett a Budapest Pride Film- és Kulturális Fesztivál egyik szervezője, és vállalt részt az év eleji kordonbontásokban is. Felháborítónak találja, hogy az legyen a tét, valaki megfagy-e, vagy sem: szétszedték hát az aluljárókban az ott élő hajléktalanok ellen kitett kordonokat. A szülei büszkék rá, és féltik is, amit ő tökéletesen megért: ki örülne, ha a gyermeke konfrontálódna a rendőrséggel?
A kirekesztettséggel már a szülőfalujában, a Szabolcs megyei Olcsván találkozott. A helyi vezetés itt is hozzájárult ahhoz, hogy az iskolában elkülönítsék a cigány és a nem cigány tanulókat. Marianna akkor még nem volt tisztában azzal, hogy a közoktatás az iskolakezdés pillanatában lemondott róla. Roma osztálytársaival rosszabb felszereltségű tantermekbe jártak, és az iskola közösségi életéből is kevesebbet vállalhattak.
Olcsván csak három osztály volt, negyediktől a közeli kisvárosba kellett járnia. Az új helyen az utolsó padba ültették őt, egyedül. Egyszer sokan megbetegedtek, és lett elöl hely: Marianna akkor odaülhetett. Egészen addig küszködött a matekfeladatokkal, de hirtelen azt érezte, hogy elfogadják, és figyelnek rá. Gond nélkül megoldotta a példákat, és boldog volt. Amikor a többiek meggyógyultak, visszaültették leghátra...
Emlékszik arra is, hogy a szülei nagyon nehezen kaptak munkát. Amikor csak telefonon érdeklődtek egy állás iránt, igent mondtak nekik – de mihelyst személyesen megjelentek, az állást hirtelen már betöltötték. Marianna és a testvérei kedvéért költöztek Olcsváról Budapestre. Az apa a Szépművészeti Múzeumban, az anya a Nemzeti Múzeumban dolgozik takarítóként, mindketten nyolc általánost végeztek.
Szociálpedagógusként végzett Jónás Marianna a főiskolán, de nyelvvizsga nélkül nem kapta meg a diplomáját, márpedig nyelvtanfolyamra vagy különórákra járni sosem volt pénze. Diploma híján a szakmájában elhelyezkedni sem tudott. Később aztán lehetősége nyílt arra, hogy –nemzetközi önkéntes program keretében – egy évre kimenjen Belgiumba, ahol egy kis faluban fogyatékkal élőkkel foglalkozott.
Más világba csöppent. Magyarországon a főiskola elvégzése után egy óriási intézménybe került, ahol nyolc-kilenc ember lakott egy szobában. A belgiumi faluban kis boltjuk volt a fogyatékkal élőknek, a saját alkotásaikat (kerámiákat, festményeket, marionettbábukat) árulták. Marianna nem csak tapasztalatokat nyert: megtanult franciául, és miután hazajött, letette a középfokú nyelvvizsgát. Diplomával a zsebében a zuglói családsegítő központban helyezkedett el.
A tanulást nem hagyta abba. Most a Közép-európai Egyetemre (CEU) jár, a Roma English Language Program nevű, nyolc hónapos nemzetközi képzésen fejleszti az angoltudását. Utána egyetemi tanulmányokat szeretne folytatni – nacionalizmus, kisebbség és többség témakörben.
A meggyilkolt Bándy Kata emlékére szervezett virrasztást – egy másik aktivistával, Karsay Dorottyával együtt – a Szent István-bazilikánál. Két céljuk is volt: felhívni a figyelmet a nők elleni erőszakra, és megakadályozni, hogy a gyilkosság etnikai színezetet kapjon. Miután kiderült, hogy az elkövető cigány, azonnal elindult a gyűlölethullám. Amikor Bayer Zsolt, a Fidesz oszlopos tagja hírhedt írásában állatoknak nevezte a cigányokat, Marianna nem a cikktől ijedt meg, hanem attól: milyen indulatokat szabadít majd fel, hogy valaki a hatalom oldaláról ilyet mer mondani.
A saját élményeit is felhasználja a kirekesztés elleni küzdelemben. Részt vesz például az Élő Könyvtár nevű kezdeményezésben, ahol kirekesztett csoportok tagjait lehet „kikölcsönözni” (romák, zsidók, melegek, leszbikusok, biszexuális és transznemű emberek). Többször is járt már így középiskolákban, és őszinte beszélgetéseket folytatott a diákokkal.
Abban hisz Jónás Marianna, hogy az előítéleteket lebontani csak párbeszéddel lehet. Ez a kordonbontásnál sokkal nehezebb feladat.
Káosz és bizonytalanság
„Bár ez a kormány a középosztály és a szegények szövetségét hirdette, a plebejuspolitika máza mögött felépült egy másik Magyarország. Egy olyan Magyarország, ahol a szegényeket nem szociális munkások segítik, hanem rendőrök vigyázzák. Ahol a leszakadó rétegeket nem felzárkóztatni, hanem csak félrerakni akarják. (…) A terhek javát a kormány azokra hárítja, akiktől már nincs mit elvenni. Közös áldozatvállalás helyett kijelöli az együttérzés határait. Miközben állandóan a nemzet érdekeire hivatkozik, a kormány szerint vannak olyan régiók és térségek, életkorok és bőrszínek, ahonnan valaki nem tartozhat a társadalomhoz. Pedig a szolidaritás nem állhat meg sem a nagyváros, sem a falu határában. Ez a kormány rendet és jövőképet ígért, de csak káoszt és bizonytalanságot teremtett.” (Részlet a Milla 2012. március 15-i tüntetésén elmondott beszédből)
