A Liga taglétszáma a harmadára csökkent
Az MSZOSZ, a SZEF és az Autonómok tervezett integrációját május elsején akarják bejelenteni. Az új konföderáció 250 ezer embert képviselne.
Annak, hogy jelenleg hat országos konföderáció működik Magyarországon, az lett a következménye, hogy szétaprózódott a szakszervezeti erő, amit ráadásul az egymás elleni harc és a folyamatos rivalizálás is gyengített. A Fidesz-vezetésű kormánynak pedig sikerült végképp kétpólusúvá tenni a szakszervezeti mozgalmat azzal, hogy első számú tárgyalópartnerének a Gaskó István vezette Ligát tekinti. Vélhetően így ismeri el azt a gesztust, amit a szakszervezeti vezető az előző kormányok idején tett az ellenzéki Fidesz számára a különböző tüntetések, sztrájkok megszervezésével.
Más magyarázata ugyanis nemigen van a Liga iránti megkülönböztetett figyelemnek, hiszen a Liga meghatározó szakszervezeti konföderáció ugyan a közüzemi szférában – tagszervezetei közül többen is képesek az országot megbénító sztrájkra –, taglétszáma azonban szakértők szerint a korábbi 120 ezer helyett mára legfeljebb csak 40 ezerre tehető. Olyan nagy létszámú szervezetek hagyták el ugyanis a konföderációt, mint a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége, vagy a Cser Ágnes vezette egészségügyi dolgozók szakszervezete.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetése is erősítette a szakszervezetek megosztottságát, hiszen a helyébe lépő Versenyszféra Állandó Konzultációs Fórumának (VÁKF) munkájába a kormány csak a Ligát és a Palkovics Imre vezette, néhány ezer embert tömörítő Munkástanácsokat akarta bevonni. Információk szerint Orbán Viktor végül Demján Sándor, a VOSZ elnökének nyomására hívta meg a több mint 100 ezer aktív dolgozót összefogó Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét, de a több mint 50 ezer szervezett munkavállalót tömörítő Autonóm Szakszervezetek Szövetségét azonban végképp negligálta. Hírek szerint ennek oka az volt, hogy az Autonómok akkori elnöke, Borsik János rendre bírálta a kormány és Orbán Viktor döntéseit.
Bár Székely Tamás személyében már hónapok óta új elnöke van az Autonóm Szakszervezeti Szövetségnek, a VÁKF-be felvételt kérő vezető még csak választ sem kapott kérésére. A közszférában szerveződő, szintén 100 ezer közalkalmazottat és köztisztviselőt összefogó Szakszervezetek Együttműködési Fórumát pedig arra hivatkozva nem ültetik a VÁKF tárgyalóasztalához, hogy az állami, illetve önkormányzati intézmények területén működő szakszervezeteknek megvan a maguk érdekegyeztető fóruma, mint amilyen például a Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács.
Azzal, hogy a verseny- és a közszféra három meghatározó szakszervezeti szövetsége elszánta magát az integrációra, lendületet kaphat a szakszervezeti mozgalom újraépítése. A még meglévő szakszervezeti vagyon alapot ad a ma már eléggé hiányos szakértői gárda összevonásával hatékonyabbá váló szakmai munkának.
Mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül, hogy létezik egy hatodik konföderáció, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, amelynek becslések szerint legfeljebb 10 ezer tagja van. Az ÉSZT vezetői korábban rendre együttműködtek a most egységesülő konföderációkkal, de a szövetség egyelőre nem csatlakozik a konglomerátumhoz. Kuti László elnök ezt azzal indokolta, hogy nem látják, hogyan tudnák megoldani a „közösben” az általuk képviseltek – elsősorban a felsőoktatásban és a kutatásban – speciális érdekeit, vélhetően az igazi ok az, hogy a tagszervezetei megosztottak ebben a kérdésben.
Ezt látszik igazolni az a tény, hogy a konföderáció egyik tagszervezete, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete éppen ma köt együttműködési megállapodást a Munkástanácsokkal, ráadásul azzal az indokkal, hogy „a jelen gazdasági és társadalmi környezetben nagyobb összefogásra van szükség a munkavállalói érdekek hatékonyabb érvényesítése céljából”.
