Vasárnap bejelentette, hogy Modern Magyarország Mozgalom néven új pártot hoz létre. Minek? Legkevesebb tucatnyi kisebb-nagyobb szereplő van a demokratikus ellenzéki oldalon. Erősítheti vagy inkább gyengítheti egy újabb párt az ellenzéki összefogást?

Azért tartom indokoltnak, mert meg kell szólítani olyan szavazókat is, akik baloldali pártokra nem kívánnak szavazni, és kiábrándultak a jelenlegi, jobbközépnek hazudott, valójában államkapitalista és antidemokratikus megoldásokból. Nem elvenni, hanem hozzáadni szeretnénk az ellenzéki együttműködéshez, és erősíteni azt. Meggyőződésem, hogy ennek érdekében mozgósítani kell azokat a kiábrándult, a politikától elfordult szavazókat is, akik megszólítása nélkül az ellenzék valószínűleg nem tudná az abszolút többséget, netán a kétharmadot megszerezni.

Nagyjából ugyanezt mondja a többi ellenzéki párt is, legfeljebb más hangsúlyokkal. Mi lesz új ebben a pártban, kiket akarnak ezzel elérni?

Nincs igaza, mert mi teljesen mást mondunk, mint a többi ellenzéki párt. Négy alapvető értéke van a Modern Magyarország Mozgalomnak, ami egyedülállóvá teszi a hazai politikai palettán. Egyrészt erőteljesen magyar nemzeti elköteleződésű alakulat, amely nem megosztani akarja a határon inneni és túli magyarságot, hanem összefogásra, szolidaritásra buzdítani. Magyarságfelfogásunk ennek megfelelően teljesen nyitott, befogadó jellegű. Másrészt: feltétlen hívei vagyunk Európának. Azt valljuk, hogy nemzeti érdekeink és az európai alapértékek hézagmentesen összeilleszthetők. Harmadsorban hiszünk a szabadpiac, a szabad verseny, a szabad vállalkozás jólétet teremtő erejében. Képviseljük az egyén, a piac és a magántulajdon szabadságát. Magyarországon abszolút egyedülálló módon hirdetjük a kisméretű, hatékony és tisztakezű államot, elutasítjuk az államosítást, a centralizációt, a paternalizmust. Végül, de nem utolsósorban, szabadságelvű alakulat vagyunk, amelyik az alkotmányos jogállam, az intézményes demokrácia helyreállítását szorgalmazza. Ez az egyetlen közös nevező a demokratikus ellenzéki pártokkal. Ennek alapján kívánunk szövetkezni velük a Fidesz-rezsim leváltására.

Mekkora bázist lehet ezekkel a szlogenekkel elérni? Mekkora ez a lyuk a palettán?

Ezek nem jelszavak, nem szlogenek, hanem értékek és fontos üzenetek. Majd az idő megmutatja, mekkora piaca van egy ilyen értékrendet valló tömörülésnek. De ha józanul végiggondoljuk, hogy milyen tapasztalata van az elmúlt huszonkét éves átmenetnek, akkor azt látjuk, hogy csak ésszerű, szakszerű, becsületes és igazmondó kormányzati tevékenységgel, a versenyképesség folyamatos javításával vagyunk képesek Európához oly módon illeszkedni, hogy a magyar társadalom jóléte növekedjék, ami alatt természetesen nemcsak anyagi gazdagságot, hanem kulturális felemelkedést is értek.

Magyarországon az egyetlen liberális párt kiesett a parlamentből, a liberalizmust szitokszóvá tették...

...az uralkodó párt által irányítani igyekezett közbeszédben igen, de a társadalomban korántsem!

...mit gondol, ebben a légkörben milyen esélye van?

Ma, amikor a Fidesz az új alaptörvénnyel és annak négy menetben végrehajtott módosításával lebontotta az alkotmányos jogállamot, akkor ismét elsőrangú politikai programmá emelkedik a liberális demokrácia helyreállítása. Nyugat-Európában minden komoly párt teljes mértékben egyetért a liberális minimumban, ezért ez nem válik politikai programmá. Nálunk viszont szinte újra kell kezdeni a rendszerváltást, mert sérültek az alkotmányos jogállam és a liberális demokrácia alapértékei és intézményei. Ilyen körülmények között a szabadságelvűség újra fontos politikai program. Ez, mint mondtam, nem a mi pártunk egyedi jellegzetessége, hanem az ellenzék közös alapértéke. Épp ez az a közös alap, amire építve le lehet váltani a Fidesz-rezsimet.

Amihez persze kétharmad kellene...

Abszolút többséggel is lehet javítani a jelenlegi helyzeten. Természetesen igazán kívánatos a kétharmad lenne, hiszen nem forradalmi, hanem alkotmányos, törvényes úton célszerű helyreállítani a jogállamot.

Jó, tételezzük föl, hogy az ellenzék végül nyer, de nem tud kétharmadot szerezni. Milyen mozgásteret lát ebben az esetben?

Rendkívül szűköset. Ennek ellenére azt vallom, hogy egyszerű többség elérése esetén is meg kell kísérelni a kormányzást. Nem lehet megengedni, hogy az ország eljusson a káosz és a szétesés szélére. Nem vagyok híve semmilyen úgynevezett „forradalmi” megoldásnak, mert az kizárólag a stabilitást és rendet ígérő szélsőjobboldal malmára hajtaná a vizet.

És kikkel volna hajlandó szövetkezni ennek érdekében?

Minden demokratikus erővel, amely támogatja a demokratikus minimumot, tehát az alkotmányos jogállam helyreállítását, a jogi és gazdasági romok eltakarítását, a kormányozhatóság minimumának helyreállítását. Abban megmaradnak a különböző nézetek, hogy a kormányzás tartalma mi legyen.

És kik volnának hajlandóak önnel szövetkezni? Szondázták a pártok „fogadókészségét”?

Egyelőre minden ellenzéki párt saját önazonosságának kialakításával van elfoglalva. Még idő kell ahhoz, hogy kiforrjanak az együttműködés formái. Egyértelműen leszögezem azonban, hogy mi a magunk részéről kovászai leszünk az együttműködésnek.

Miből finanszírozzák a pártot?

A saját pénzünkből.

Sokszor beszél a jogállamiság helyreállításáról, de az olyan kulcsterületeken, mint például az oktatás vagy a nyugdíjrendszer, a mozgalom mit tartana a legfontosabbnak?

Kezdjük a közoktatással. Itt a reform fő irányának azt tartom, hogy az oktatási intézményeket vissza kell adni a megújuló önkormányzatoknak. A helyi társadalom közvetlen ellenőrzése alá kell helyezni az általános és a középiskolákat egyaránt. A helyi társadalom az, amelyik a leginkább érdekelt benne, és így a leginkább ki tudja kényszeríteni a minőség javulását. A felsőoktatásban világméretű verseny van. Itt mindenekelőtt arra van szükség, hogy élesen megkülönböztessük a tanszabadságot és a tulajdonosi irányítást. Nagyon fontos, hogy a Fidesz jelenlegi törekvéseivel ellentétben helyreállítsuk a tanszabadságot, ugyanakkor az egyetemek irányítása és finanszírozása ne aszerint történjen, hogy épp ki a kedvesebb a kormányfő szívének. Kizárólag a minőség szelektáljon. Ne legyenek sehol államilag finanszírozott helyek, amelyeket elsősorban a jómódú szülők gyermekei foglalnak el. Mindenki fizessen tandíjat, kivéve a hátrányos helyzetű, ámde tehetséges diákok. A nyugdíjrendszerben hihetetlen kárt okozott az, hogy megszűnt a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer. A kár nemcsak a felhalmozott vagyon eltékozlása, amivel egyébként sem csökkent az államadósság, hanem az is, hogy sikerült végzetesen meggyengíteni az öngondoskodásba vetett hitet. Ismét szétszakadt a kapocs a járulékfizetés és a járadék majdani élvezete között. Tombol az a teljesen ésszerűtlen paternalista felfogás, hogy minél kisebb járulékot fizessünk, de minél nagyobb nyugdíjat kapjunk. Miután demográfiai válság van az országban, így a mai fiatalok egyre biztosabbak abban, hogy mire ők nyugdíjasok lesznek, már nem lesz, aki befizesse a kellő mennyiségű járulékot, amely az ő nyugdíjukhoz lenne szükséges. Ez viszont már ma aláássa a járulékfizetési hajlandóságot. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer önbeteljesítő prófécia módjára egyre inkább közeledik az összeomlás felé.

Említette a romeltakarítást. Kifejtené?

Hadd kezdjem a gazdasági romeltakarítással. Mindenekelőtt fel kell szabadítani a piacot a tekintélyelvű állam értelmetlen, romboló, megosztó beavatkozásaitól, elnyomásától. Meg kell szüntetni az összes szektorális adót, az újsütetű monopóliumokat. Létre kell hozni olyan kiszámítható, stabil gazdasági környezetet, amiben a vállalkozók érdekükben állónak tartják, hogy beruházzanak és hatékony munkahelyeket hozzanak létre. Ehhez ésszerű, szakszerű, kiszámítható, bizalomerősítő és becsületes gazdaságpolitikára van szükség. Másrészt a gazdaság versenyképességének helyreállításához – egyebek mellett – stabil forintárfolyam, alacsony hiánnyal bíró költségvetés, minél kisebb körre visszahúzódó állami újraelosztás, élesre és tisztára szabályozott verseny és fokozott európai integráció kell. Beszélnünk kell a jogi romeltakarításról is. Ez azt jelenti, hogy a kormánytól független állami intézményeket újjá kell építeni. Ez nyilvánvalóan szükségessé teszi az alaptörvény gyökeres módosítását, az összes sarkalatos törvény megváltoztatását. Harmadrészt szükség van az igazságszolgáltatás teljes függetlenségének helyreállítására, ami elsősorban az Országos Bírósági Hivatal megszüntetését igényli. Lényeges a sajtószabadság helyreállítása is. Vadonatúj intézményeket kell létrehozni a közszolgálati média területén, mivel a jelenlegi köztévék és rádiók teljes mértékben a kormányzati propaganda szócsövévé silányultak. Végül, de nem utolsósorban, újjá kell alakítani a magyar állam viszonyát a határon túli magyarok politikai szervezeteihez is. Megosztás helyett mindegyikkel azonos esélyű párbeszédet kell kezdeni. Szorgalmazni és támogatni kell a határon túli magyarság politikai egységének helyreállítását. Hosszú távon ugyanis csak így őrizhető meg a határon túli magyarok parlamenti képviselete azokban az államokban, amelyek területén élnek. A mai magyar kormány sérelmi politikája, a szembenállás és a folyamatos harc és az erőszakos nyelvezet helyett érdekegyeztetésre, megegyezésre, szoros együttműködésre, kölcsönös tiszteletre és megbékélésre van szükség egyrészt az Európai Unióval, másrészt a szomszéd nemzetekkel.

Múlt héten az Európai Parlamentben kórusban bírálták az Orbán-kormányt az alaptörvény módosításai miatt...

Két tényt szeretnék leszögezni, ami a múlt héten teljesen kimaradt a hazai kormánypropagandából. Egyrészt azt, hogy az Európai Néppárt vezetője nem jelent meg a vitán, és aki a frakció nevében felszólalt, az nem védte meg a Fidesz alkotmánymódosításait! Másrészt, én a konzervatívok és reformerek frakciója nevében szólaltam fel, ami önmagában is cáfolja azt a Fidesz-propagandát, hogy csupán az európai baloldal politikai támadásáról lenne szó. Az Európai Parlamentben bizony a néppárton belül is gyorsan növekszik azok száma, akik felismerik, hogy a Fidesz tekintélyuralmi rendszert épít, és ezt szolgálja az előzetesen stabilnak mondott alaptörvény, amit 15 hónap alatt négyszer módosítottak. Jellemző, hogy a kormánypárti média teljes egészében elhallgatta az én felszólalásomat. Ez azt mutatja, hogy félnek az igazságtól.

Mit gondol, mi lehet a hónapok óta fokozódó uniós nyomás vége?

Nem látok visszalépést. Nem szeretnék jósolni, inkább annyit mondanék, hogy strasbourgi beszédemet azzal zártam múlt szerdán, hogy a megoldást nem az EU intézményeitől várjuk, hanem a magyar társadalomtól, amelyik egyre inkább felismeri, hogy szabadság nélkül nincs kenyér.

„Azt vallom, hogy egyszerű többség elérése esetén is meg kell kísérelni a kormányzást”