Hagyó pert nyert
Hagyó ellen még 2010 tavaszán a Budapesti Közlekedési Vállalatnál (BKV) elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Akkor az ügyészség indítványa alapján a bíróság a politikust előzetes letartóztatásba helyezte, mert tartani lehetett a szökésétől, illetve attól, hogy szabadon hagyása az eljárás sikerét befolyásolhatja.
A védelem azzal érvelt: Hagyó parlamenti képviselőként már hónapok óta tudhatott arról, hogy mentelmi jogának elvesztése után maga is gyanúsított lesz, mégsem hagyta el az országot. Sőt maga jelezte, hogy mandátumának megszűnése után kész együttműködni a hatóságokkal. Ennek ellenére a volt főpolgármester-helyettest 2010 májusában előzetes letartóztatásba helyezték.
A döntést a bíróság arra hivatkozva hozta meg: „adat van arra, hogy a gyanúsított külföldre kívánt távozni”, és ezt az érvet másodfokon is elfogadták. Ennek azonban ellentmond, hogy Hagyó akkor sem hagyta el az országot, amikor képviselőként még könnyedén megtehette volna. Ráadásul a gyanúsítása előtt kifizette 16 milliós lakáshitelét, ami szintén kétségessé teszi, hogy szökésre gondolt volna.
Ezeket a szempontokat azonban a bíróság nem vizsgálta, hanem – amint azt egyébként sokszor megteszik –automatikusan elfogadta a nyomozó hatóság érveit. Így Hagyó Miklós nagyjából kilenc hónapot töltött előzetes letartóztatásban anélkül, hogy a szabadságelvonás feltételei a beadvány szerint fennálltak volna.
Hagyó mindezek alapján azt kérte a strasbourgi emberi jogi bíróságtól, hogy állapítsa meg: törvényes volt-e a hosszú ideig tartó előzetes letartóztatása, mert az emberi jogok európai egyezménye szerint a „letartóztatott vagy őrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró vagy a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselő elé kell állítani, és a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében, vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék”.
A beadványban a volt politikus azt is kifogásolja, hogy a hatóságok nem voltak tekintettel az egészségi állapotának romlására, ugyanakkor – azzal, hogy korlátozták a hozzátartozóival való kapcsolattartást – a fogva tartása során megsértették a családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát. Hagyó felvetette ugyanakkor, hogy a szabadságát korlátozó kényszerintézkedésekkel szemben nem biztosítottak neki valóban hatékony jogorvoslati lehetőséget, hiszen a bíróság egyetlen érvét sem vizsgálta meg érdemben.
Az emberi jogi bíróság keddi közleménye szerint Hagyó az előzetes letartóztatás túl hosszú időtartama, valamint a fogva tartás körülményei miatt nyújtott be panaszt. Az emberi jogi egyezmény 3. cikkére hivatkozva – ami tiltja az embertelen, megalázó bánásmódot – azt állította, hogy nedves, penészes cellában és zsúfolt körülmények között tartották a nap 24 órájában. Emiatt egészségi állapotának súlyos romlása következett be, és a rossz ellátás következtében rendkívül nagy súlyvesztést szenvedett el (37 kilót fogyott, vagyis testsúlyának harmadát veszítette el). A panaszos hivatkozott továbbá az 5. cikk 3. bekezdésére, amely szerint mindenkinek joga van ügye ésszerű időn belüli tárgyalásához vagy a tárgyalásig a szabadlábra helyezéséhez, de az 5. cikk 4. bekezdése szerint a fogva tartás jogszerűségének bíróság által történő gyors elbírálásához is. A 8. cikk (a családi élet tiszteletben tartásának joga), valamint a 13. cikk (hathatós jogorvoslathoz való jog) alapján Hagyó amiatt tett panaszt, mert a fogva tartása alatt korlátozták az élettársával és 11 éves leányával való kapcsolatát.
A bíróság megállapította, hogy a magyar állam az eljárás során megsértette az emberi jogok európai egyezménye 3. cikkét, ami a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmáról szól. Ugyancsak kimondták az 5. cikk 3. bekezdésének sérelmét, ami arról szól, hogy a gyanúsítottat ésszerű határidőn belül bíróság elé kell állítani, vagy a tárgyalásig szabadlábra kell helyezni. Ha mégis becsukják, a bíróságnak a szabadságelvonás törvényességéről rövid időn belül döntenie kell, és törvényellenes őrizetbe vétel esetén el kell rendelni az érintett szabadlábra helyezését.
Strasbourg szerint a magyar állam ezt a rendelkezést is megsértette. Ebben az esetben ugyanis a kilenc hónapig tartó előzetes letartóztatást a bíróság nem igazolta megfelelően. Nem volt mód a hatékony jogorvoslatra sem, mert Hagyó nem tekinthetett bele azokba a bizonyítékokba, amelyek az ügyében az elrejtőzés vagy az összejátszás veszélyeire utaltak volna. Az emberi jogi bíróság szerint az eljárás során további probléma is akadt: megsértették Hagyó családi élethez való jogát. Ugyanakkor a magyar állam nem biztosította a jogsérelem hatékony orvoslásához való jogot, ami ugyancsak ellentétes az emberi jogok európai egyezményével.
Mindezek alapján a strasbourgi bíróság Hagyó Miklósnak 12 és fél ezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, és az államnak kell viselnie a hatezer euróra taksált eljárási költségeket is. A döntés egyelőre nem jogerős, mert a kormány a nagykamara előtt fellebbezéssel élhet. Eddig csak alig néhány esetben fordult elő, hogy az ilyen kifogást egyáltalán befogadhatónak ítélték.
