ADK azért fordult az AB-hez,mert a kormánypárti többség 2012 áprilisában úgy módosította a házszabályi rendelkezéseket, hogy frakció alakítására kizárólag az előző választáson országos pártlistát állító és mandátumot szerző képviselők legyenek jogosultak. Ugyanakkor a képviselőcsoport létrehozásához szükséges létszámot tízről tizenkettőre emelték, tehát a DK számára – amelynek csak tíz képviselője van – még egy teljesíthetetlen feltételt szabtak.

Gyurcsányék szerint a módosítások sértik az alaptörvény azon pontjait, amelyek szerint a képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, s „tevékenységük összehangolására a házszabályban meghatározott feltételek szerint országgyűlési képviselőcsoportot alakíthatnak”. Hangsúlyozzák emellett, hogy nem volt alkotmányos indoka a frakcióalakításhoz szükséges létszám emelésének, ráadásul kellő felkészítési időt sem biztosítottak.

Az AB ezeket az érveket nem osztotta, mondván, a frakcióalakítás szabályairól a parlament bizonyos keretek közt maga dönthet, így a frakció működéséhez szükséges létszámot is meghatározhatja. A testület szerint a házszabály rapid módosítása a jogállamiság elvét sem sérti, mert a frakcióalakítás nem alkotmányos jog.

A Pokol Béla által előterjesztett határozatot a testület három párhuzamos indoklás és Lévay Miklós különvéleménye – amelyhez Bragyova András, Kiss László és Kovács Péter is csatlakozott – mellett fogadta el. Lévay szerint a módosítás tulajdonképpen egyedi ügyben – vagyis a Gyurcsány-frakció sorsáról – döntött „normatív szabályozásba csomagolva”. Vitatja ugyanakkor azt is, hogy a képviselőcsoportok létéről a parlament a szervezetalakítási szabadsága keretében dönthetne. Álláspontja szerint a szabad mandátum elvéből csak az vezethető le, hogy a képviselők maguk dönthessenek a frakcióalakításról. (Munkatársunktól)