Emlékeztetőül: március elején a német, a holland, a finn és a dán külügyminiszterek az Európai Bizottsághoz fordultak levélben, s olyan mechanizmus kialakítását kérték, amely erősebb a kötelezettségszegési eljárásoknál, de rugalmasabb az „atombombaként” emlegetett hetes cikkelynél. (Az elképzelés először a német külügyminiszter nevével fémjelzett, s tíz másik uniós külügyér támogatását élvező tavalyi, az unió jövőjével foglalkozó dokumentumban merült fel először.) A „négyek levelében” több területet is megjelöltek, amit szerintük érdemes lenne megvizsgálni: az intézményesített politikai dialógust, a probléma úgymond korai szakaszában a tanács, azaz a tagállamok bevonását, vagy kötelező érvényű megállapodások megkötését a kérdéses tagállam és a bizottság között. Végső eszközként pedig felvetették az EU-alapok felfüggesztésének lehetőségét.

Guido Westerwelle a luxembourgi tanácskozásra érkezve közölte: Európának nemcsak a gazdaságról, hanem a jogállamiságról és az alapjogokról is szólnia kell, s nemcsak az adósságválság, hanem az alapjogok területén is képesnek kell lennie az együttműködésre. A német külügyminiszter szerint olyan mechanizmus kell, amely garantálja, hogy azok a tagállamok, melyek letérnek a jogállamiság útjáról, visszatérnek a helyes útra. Westerwelle – Magyarországra is utalva – kiemelte, hogy kezdeményezésük egyetlen tagállam ellen sem irányul. A luxembourgi tanácskozás alatt világossá vált, a négyek szerint nincs szükség szerződésmódosításra, és egyelőre maguk sem szorgalmazzák szankciók bevezetését. Az elképzelést bemutató Westerwelle konkrétumokat, részleteket nem vázolt fel a kezdeményezéssel kapcsolatban. A bizottság nevében felszólaló Reding szerint az csak középtávon valósítható meg, és szerinte szerződésmódosítást igényel, ami amúgy is időszerű lesz a jövő évi európai választások után. Egy német forrásunk csalódottan utólag „langyosnak” nevezte Reding hozzászólását.

Brüsszeli forrásoktól úgy tudjuk, a levelet aláíró külügyminiszterek azért akarták a tanács elé vinni az ügyet, hogy politikai támogatást szerezzenek az elképzeléshez. Információink szerint általánosnak mondható a támogatás, úgy tudjuk, egyedül a cseh külügyér, Karl Schwarzenberg adott hangot kétségeinek. A cseh külügyminiszter állítólag arra hivatkozott, hogy az unió úriemberek klubja, ahol megbíznak egymásban, és nincs szükség ilyen mechanizmusra. A téma ezzel együtt napirenden marad, és feltehetőleg valamikor visszakerül az uniós miniszterek asztalára.

Martonyi János külügyminiszter a tanácskozás után újságíróknak elmondta: a magyar álláspont támogatja a felvetést, amely „józan gondolat”. Mint fogalmazott, minden, ami a jogállamiság biztosítását segíti, hasznos, de még sok dolgot tisztázni kell. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy teljesülnie kell néhány alaptételnek, köztük az egyenlő elbánásnak, a tagállamok egyenlősége tiszteletben tartásának. Martonyi János elmondta, felmerült, hogy a bizottság készítsen vitapapírt a témáról, amit Magyarország támogatna, de erre egyelőre Reding nem vállalt kötelezettséget.

–Nekünk bármilyen rendszer jobb, mint egy eseti, adott esetben megalapozatlan bírálatokon alapuló eljárás –mondta a magyar külügyminiszter.

Viviane Reding – egy forrásunk utóbb langyosnak nevezte a hozzászólását