Mindannyian a februárban bejelentett létszámleépítés áldozatai, akik egyébként évtizedek óta a kar meghatározó tanárszemélyiségeinek számítottak. Most a maradó kollégáik, a bölcsészkar Oktatói Hálózatának (OHA) tagjai hívták meg őket előadni.

Margócsy István újra a katedrán

Dezső Tamás dékán még februárban jelentette be, hogy az egyetemi költségvetési forráselvonás miatt a bölcsészkar leépítésre kényszerül. Első menetben 22 nyugdíjas korú oktatótól váltak meg, valamint arra kértek tíz félállásban lévő tanárt, hogy az év végéig igényeljenek fizetés nélküli szabadságot. A lépés óriási felháborodást keltett a karon, a Hallgatói Hálózat és az OHA előbb tiltakozásként élőlánccal vette körbe a Trefort-kerti campust, majd saját készítésű táblák kihelyezésével a veszteséglistán szereplő oktatókról nevezték el az épületben található előadótermeket. A pénteki szabadegyetem megszervezését az OHA újabb gesztusnak szánta az „oktatói közösség legtapasztaltabb, legnagyobb tudású és legértékesebb tagjainak”. A felkérést tizennégyen fogadták el, ám akadt olyan pedagógus, aki azzal hárította el a lehetőséget, hogy érzelmileg túlságosan is megviselték az elmúlt hónapok eseményei.

– Elsősorban a szolidaritásunkat kívántuk kifejezni az akcióval – közölte kérdésünkre Müllner András, az OHA aktivistája, egyúttal a bölcsészkar média és kommunikáció tanszékének vezetője, aki elmondta, eredetileg a „Nem Búcsúzunk Szabadegyetem” címet akarták adni a rendezvénynek, ám végül az „Értékmegőrző Szabadegyetem” elnevezés mellett döntöttek, hogy még tagadásként se bukkanjon fel ezúttal a távozás gondolata. „Ez a nap nem lehet a szomorkodásé” – tette hozzá Müllner.

Azért egy kicsit mégis szomorúra sikerült az egész. Részben amiatt, hogy Demeter Júlia, Kálmán László, Keserü Katalin, Margócsy István, Tarján Tamás, Tverdota György és a többiek irodalomtörténeti, nyelvtudományi, művészettörténeti előadását hallgatva feltehetőleg mindenkinek eszébe jutott: micsoda pazar szellemi teljesítményről mondott le az intézmény ezeknek az oktatóknak a menesztésével. Másfelől az sem adott okot túlzott örömre, hogy a közönség soraiban jószerivel többen voltak az érdeklődő oktató kollégák, mint az egyetemi hallgatók, a fiatalok hiányában pedig nem sikerült teljesen megtölteni az előadótermet. A megjelent egyetemisták is csak találgatták, miért maradtak el a többiek, amikor a Facebookon több százan jelezték, hogy részt fognak venni a szabadegyetemen. Müllner Andrásnak mindenesetre nem szegte kedvét a visszafogott érdeklődés, az OHA tervei szerint a jövőben rendszeresen szerveznének szabadegyetemeket, amelyek újra is újra alkalmat adhatnak a diákoknak arra, hogy találkozhassanak a kényszernyugdíjazott oktatóikkal.