Kajászó: A háború folytatódik
Az állami földhaszonbérleti pályázaton nem nyert egyetlen kajászói sem, minden föld bérleti jogát Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és rokonsága, valamint Kiss Árpád kápolnásnyéki vállalkozó kapta. A helyiek a pályázat kihirdetése után azt kifogásolták, hogy Kiss – aki mással művelteti a földjét – a hatezer aranykoronát meghaladó mértékben nyert. Az engedetlenségi akcióra azért szánták rá magukat, mert a 284 hektáron nyertes kápolnásnyéki nádarató, Kiss Árpád a hatezer koronás összlimitet 2194 aranykoronával túllépte. A gazdák közbirtokosságot alapítottak, és a pályázat eredményét nem fogadták el. Egy hetvenhektáros darabot ezért önkényesen leválasztottak, azt szántották be. A földalapkezelő többször azt ígérte, jogi útra tereli az ügyet, ám a végén erre mégsem került sor. Sőt az az érdekesség állt elő, hogy a beszántott földön az igazi nyertes semmilyen munkát nem végzett el ősz óta.
A tegnapi határszemle során arról győződhettünk meg, hogy a kritikus területet elsimították ugyan, s a Kiss-féle táblán megkezdték a műtrágyázást, de a gazdák által „lefoglalt” területet békén hagyják. Így aztán abban Böcsödi Gergely fiatal helyi gazda megkezdhette a napraforgó elvetését. A további tervek között az szerepel, hogy az első 24 hektár után kukoricát is vetnek. Ez tetemes költségekkel jár, de Böcsödiné Csányi Zsuzsanna gazdálkodó szerint föld nem maradhat parlagon. Mellesleg ezt mondja az NFA is. Meg mi is.
Az őszi engedetlenségi szántás után egyébként a gazdák az NFA-hoz fordultak panaszukkal, válaszra sem méltatták őket. – Kutasi István, a Fejér megyei irodavezető azzal küldött el bennünket, hogy ha Sebestyén Róberttel, az NFA vezetőjével beszélni szeretnénk, kérjünk tőle időpontot írásban – mondta az asszony. – De mi a tili-tolira nem érünk rá. Idő van, eljött a vetés ideje. Azt pedig nem lehet tovább halogatni.
Érdekes volt különben, hogy a „lefoglalt” táblák szomszédságában egy másik traktor a Kiss-féle földeken ügyködött. A nyertest egyébként nem kell hogy zavarja, ha nincs művelve a földje: a hektáronkénti 60 ezer forintos földalapú támogatást akkor is megkapja. Ezért sem izgatja magát annyira a győztes amiatt, hogy a kajászóiak „rámentek” a szerzeményére. Jellemző egyébként, hogy a kritikus zónával szemközti területen, amelyet a Mészáros-érdekeltség vehetett húsz évre bérbe, eddig a szántáson kívül semmit sem csináltak. Ezt a helybéliek úgy kommentálták, amikor valaki már birtokon belül van, nem kell kapkodnia. Övé a föld, azt csinál vele, amit akar. Azt is megjegyezték, semmi gond nem lenne, ha a falu határában meghirdetett 400 hektárból valami jutott volna a helyieknek is. A politika azonban már nem figyel az ilyen „apró” finomságokra.
Az engedetlen gazdák azt is elmondták, többen lemorzsolódtak az őszi akció után, mert nem bírják a feszültséget. Az is előfordult, hogy helyben nehezményezték a földes akciókat, ez rossz fényt vet Kajászóra. Ott volt a vetésen Boór Ferenc, az őszi akciót támogató Fejér Szövetség szóvivője is, aki a parcella mellett kapta a Somogy megyei Bábonymegyerről a hírt: Ágh János családja és egy húsz kilométernél messzebb működő vállalkozás mindent elvitt a helyiek elől (az itteni vesztes állattartók jelképesen fölakasztották magukat húsvét előtt, mert úgy érezték, kihúzták a lábuk alól a talajt). Boór Ferenc szerint a hatalom azért nem terelte jogi útra a földfoglalás ügyét, mert akkor nyilvánvalóvá vált volna a részrehajlás. A bíróság előtt bonyolultabb a válasz, mint nem válaszolni. Ezért valószínű, hogy aki vet, az ősszel aratni is fog. – Hogy a jövőben a kisemmizettek mit tudnak tenni? – kérdezett vissza Boór. – Semmit. Kajászón és Bábonymegyeren is az a cél, hogy a helyi gazdák pusztuljanak, s a dél-amerikai típusú, nem élelmiszert, hanem négy-ötféle, könnyen eladható nyersanyagot előállító óriásbirtokok jöhessenek létre.
Amikor végeztek a vetéssel, a gazdák hónuk alá csapták a „Kajászói gazdák által kezelésbe vett terület” feliratot viselő táblát, s elindultak hazafelé. Közben megjegyezték, a 24 hektáros földdarabon körülbelül egymillió forintos költséggel járt a napraforgó elvetése. Ha a maradék területen, amelynek bérlete körül fodrozódik a konfliktus, kukoricát is vetnek, ahhoz újra mélyen a zsebbe kell nyúlniuk. A gazdák elszántak, s nem engedik, hogy elvegyék tőlük az életet szimbolizáló földet. Ahogy egyikük fogalmazott, nem ők akarták a háborút, de az most egészen biztosan folytatódik.
