Adrian Monk nem lehetne rendőr Magyarországon
A jogszabályok tételesen felsorolják, milyen képességekkel és adottságokkal kell rendelkeznie annak, aki hivatásos rendőrként kíván szolgálni. Az elvárások sorában csak egy a sok közül, hogy sikeresen túl kell jutniuk egy pszichológiai felmérésen. Egészen pontosan három vizsgálaton. Az elsőt a rendőr-szakközépiskolai, illetve a nemzeti közszolgálati egyetemi felvétel előtt végzik el, a másodikat a próbaidő megkezdésekor, a harmadikat pedig a próbaidő letelte után, amikor megkapják a beosztásukat.
A rendőrnek kiegyensúlyozott személyiségűnek kell lennie, aki megfelelő szociális hatékonysággal rendelkezik, azaz tud hatni a környezetére, és kellően magabiztos ahhoz, hogy szükség esetén számára ismeretlen környezetben és idegen emberek között is képes legyen konfliktusokat kezelni, hatékonyan fel- vagy megoldani. Nem lehet túlságosan szorongó, de az sem jó, ha túl laza. Elvárás még a magas frusztrációs tolerancia és hosszan tartó figyelem, koncentrálóképesség, a megfelelő szintű praktikus intelligencia.
Rendőrségi pszichológusok különböző tesztekkel, speciális műszerekkel mérik a fenti tulajdonságokat, ám Szeles Erika, a rendőrség vezető pszichológusa erről nem árult el részleteket.
– Felkészülnének a jelöltek, ha túlságosan sok részletet elmondanánk előre, amivel igencsak megnehezíthetnék a vizsgálatot végző szakemberek dolgát – mondja.
A vizsgálat fontos része a személyes beszélgetés, bár az is tény, hogy a 18-23 éves korban pályára lépő fiatalok személyisége sok esetben még kiforratlan, ami megnehezíti a döntést alkalmasságukat illetően. Ebből azonban nem szabad azt a következtetést levonni – szögezte le egy kérdésre válaszolva a rendőrség vezető pszichológusa –, hogy ha valaki közülük később rossz útra tér, akkor őt a rendőrség vagy a szűkebb kollektíva rontotta el.
Bármelyik vizsgálaton elbukik a jelölt, az egyet jelent a pszichológiai alkalmatlansággal. Bár Szeles Erika szerint az csak elvétve fordul elő, hogy valakit egyetlen képesség- vagy tulajdonságvizsgálati eredmény tesz alkalmatlanná. Adrian Monk a kényszerbetegségei miatt bizonyosan nem lehetne rendőr Magyarországon, bármennyire sikeres is. És sok, a néző számára szimpatikus, filmekből ismert nyomozókarakterről is elmondható ugyanez.
A valóságban általában több probléma vagy hiányosság együttes hatása mondatja ki a szakemberekkel, hogy az illető alkalmatlan. Tíz jelentkezőből hármat tanácsolnak el a pályától a pszichológusok. És bár a kísértés nagy lehet, még nem volt rá példa, hogy pszichológust megpróbáltak volna megfenyegetni vagy lefizetni annak érdekében, hogy a jelölt számára kedvező vizsgálati eredményt hozzon ki.
Szeles Erika szerint az első (három) vizsgálatnál még egységes szempontok alapján szűrik-vizsgálják a rendőrjelölteket. Nem tesznek különbséget a leendő járőrök, a készenléti rendőrök, a nyomozók és a majdan döntően íróasztal mögött dolgozók között. Egyfelől azért nem, mert akkor még nem lehet tudni, hogy ki hol (milyen munkakörben) fog dolgozni, másfelől pedig mert van egy közös nevező, ami megköveteli, hogy „egy bizonyos szintet mindenkinek meg kell ugornia”. Ez pedig a fegyverhasználat joga. Így viszont megtörténhet persze, hogy elbuknak olyan jelentkezők is, akik adottságaik alapján kiváló helyszínelők lennének vagy jó kihallgatók, de mivel ezek a beosztások is fegyveres szolgálatnak minősülnek, és ha a szakértők szerint nem lehet fegyvert adni a kezükbe, rendőr sem lehet belőlük. Szeles Erika elmondása szerint elvileg megvan a személyi, technikai és szakmai feltétele annak, hogy olyan felvételi teszteket készítsenek, amelyek végén az állna, hogy milyen feladatokra alkalmas és milyenekre nem a jelölt. Ám mivel a fegyverhasználat joga minden hivatásost hivatalból megillet, és a jogszabályok sem tesznek e téren engedményeket, marad a régi gyakorlat: aki nem kaphat fegyvert a kezébe, rendőr sem lehet.
A vezető pszichológus elmondása szerint a rendőrök a magyar átlagnál lényegesen gyakrabban fordulnak pszichológushoz. Kezdetben a beilleszkedési problémáik – mert a rendőrségen is igaz, hogy egy dolog, mit tanítanak az iskolában, és egy másik a valóság, ami sokkal összetettebb, mint a tananyag –, később párkapcsolati, gyermeknevelési és más magánéleti problémák miatt kérnek segítséget. Szeles Erika azonban sietve megjegyezte: szerinte nem a rendőrök járnak túl gyakran pszichológushoz, hanem a magyar felnőtt társadalom többsége túl ritkán. Ami vélhetően azzal is magyarázható, hogy ez a szolgáltatás a rendőröknek ingyen biztosított.
Egy-egy súlyos bűncselekmény, fegyverhasználatot is követelő akció után csoportos krízisintervenció keretében dolgozzák fel az esetet a rendőrök pszichológus közreműködésével. Ha csak néhány rendőrt érint a dolog, a pszichológus felajánlja a szolgálatait, s ha szükségét érzi, „gondozásba veszi” a rászoruló rendőrt. – Volt rá példa, hogy a fegyverhasználat után azt mondta a rendőr, köszöni szépen, nem kér segítséget, tudja ő kezelni a dolgot, tette, amit tennie kellett, és meggyőződése, hogy szabályosan járt el. Azonban a súlyos krízishelyzetek után többnyire nem kívánságműsor a rendőr számára a beszélgetés a pszichológussal. Amolyan biztos, ami biztos alapon a parancsnokok többsége javasolja beosztottjainak, hogy keressék meg a szakembert.
Ha az amúgy pszichológiai szempontból alkalmasnak bizonyult rendőrnél elszakad a cérna, tettlegességre ragadtatja magát, lövöldözni kezd, vagy szolgálaton kívül verekedni és hasonlók, nem csak fegyelmi és/vagy büntetőeljárás indul ellene. A pszichológusok is vizsgálódni kezdenek, hogy mi történt. Minden egyes ügyről esettanulmány készül. Szeles Erika a vizsgálatok kis számára hivatkozva azt mondja: nem lehet általánosítani, hogy milyen okok vezettek a rendkívüli eseményekhez. Minden eset más, és általában csak a helyiek értik és tudják értékelni a pszichológusok által feltárt hátteret. Az esettanulmányokat általában a helyi rendőri vezetőkkel együtt elemzik, és közösen vonják le a tanulságokat is.
