Mennyi esélye van az ellenzéki összefogásnak?
Van még idő, legkésőbb szeptemberben kell megállapodni az együttműködésről – ezt Szigetvári Viktor, az Együtt 2014 társelnöke mondta az ATV-ben az MSZP-vel való esetleges összefogás kapcsán. Tudható, hogy a szocialisták is őszi megállapodásban gondolkodnak, bár igaz, hogy vannak olyan meghatározó pártvezetők is, akik már a nyári politikai szünet előtt rövidre zárják az összefogás kérdését.
Eközben a megegyezés húzódása mellett sokan épp azzal érvelnek: minél később áll össze a „demokratikus tömb”, annál nehezebben talál majd fogást rajta a Fidesz. „Én már magát a kérdést is egy ellentmondásos folyamat rossz következményének tartom” – ezt Szentpéteri Nagy Richard egyetemi tanár, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezető munkatársa nyilatkozta lapunknak. Szerinte nem szükségképpen, eleve elrendelten, fátumszerűen alakult úgy, hogy ma a Fidesztől balra álló demokratikus ellenzék két tömbje egymással párhuzamosan készül növekedni.
„Máshogy is fejlődhettek volna a dolgok, ha az ellenzék két és fél éve, a nemzeti együttműködés rendszerének meghirdetése után nyomban felismeri a rendszer forradalmiságát, újszerűségét és totalitását. Azt a tényt, hogy a rendszer csak együttműködést vagy ellenállást enged. Harmadik út nincs. Ez a körülmény a szakpolitikai finomságokig lemenően egyértelműsíti az ellenzéki programot, a »fidesztelenítés« útját. Ehhez nem egyeztetésekre, hanem erőre van szükség” – véli Szentpéteri. Az elemző szerint nem az a kérdés, hogy a közös miniszterelnök-jelölt megnevezése előbb vagy utóbb történik-e meg, túl koránra vagy túl későre lesz-e időzítve, hanem az, hogy hol van az egységes ellenzék megkerülhetetlen tömbje.
„Ennek létrehozását az új választójogi rendszer is sürgeti, az egyfordulós szisztéma semmilyen utólagos finomhangolást nem tesz lehetővé. A miniszterelnök-jelölt megnevezése nem sürgető, de az egységes politikai erő létrehozása már most is késő. 2002-ben Medgyessy Péter nemhogy vezetője, de még tagja sem volt a szocialista pártnak, mégis egy egységes, nagy párt, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje lett. Mögéje sorakozott fel a tömb, és őt támogatták az úgynevezett szövetségesek. Négy évre rá Gyurcsány Ferenc nem volt még az MSZP elnöke, de ő lett a miniszterelnök-jelölt, és mögötte zárt össze az a nagy párt, amely szövetségesével együtt a választások megnyerésére volt képes. Ennek az egységes erőnek a létrehozását nem a kampány célegyenesére kell időzíteni.
A majdani listavezető-jelöltek rivalizálása még hónapokig is tarthat, de a tömbnek már régen látszania kellene” – mondta lapunknak Szentpéteri, és rámutatott: az MSZP az elmúlt három évben nagy energiák árán erősödött ugyan, de nem annyira, hogy egyértelmű vezetője legyen az összefogásnak. „Ráadásul az Együtt 2014 is eredetileg ernyőszervezetnek indult, az egységes tömb teteje akart lenni. Ehelyett most az MSZP-vel párhuzamos struktúraként épül ki sok munka, sok erőforrás, aktivisták és programalkotók megmozgatásával. És akkor ehhez kellenének még a szavazók. De a demokratikus ellenzék szavazói egységesebbek, mint a pártjaik, mert egy Fidesszel szembeni tömböt keresnek. Nem két vagy három tömböt, hanem egyet. Ez a tömb pedig még nincs sehol, csak az ígérete hallatszik. A szervezés minden energiát leköt. Ez az időpocsékolás, nem a kormányfőjelölt keresése” – állítja Szentpéteri Nagy Richard.
Némileg más véleményen van Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője. Kérdésünkre azt mondta: nehéz megmondani, mikor jön el az az időpont, amelyen túl az összefogás halogatása már annak sikerét veszélyeztetheti. „Úgy tűnik azonban, hogy a kormányváltást akaró választók türelmetlensége, amennyire érthető, annyira alaptalan is. Bajnai Gordon októberi zászlóbontása, majd lendületének gyors megtörése jól illusztrálta, hogy egy nem kellően előkészített, elsietett menetelés könnyen vezethet zsákutcába. Az átalakult intézménykeret túlságosan új, az ellenzéki szereplők túl sokfélék, erőviszonyaik túl zavarosak ahhoz, hogy a folyamatot sürgetni lehessen. Az összefogás kényszer, de nemcsak a résztvevők, hanem szavazóik szempontjából sem mellékes, hogy végül milyen formát ölt” – mutatott rá Filippov. Az elemző hangsúlyozta, hogy egy késő nyári vagy kora őszi határidő mindenesetre reális és racionális időpont lehet a megállapodásra, fél év elegendőnek bizonyulhat egy potens szövetség „felfuttatására”.
A túl korai összeborulás ezzel szemben szerinte nagyon is kontraproduktív lehet. „Egyrészt azért, mert a baloldali szereplők tagoltságát és sokszínűségét figyelembe véve már az is komoly teljesítmény lesz, ha a kampány idején képesek lesznek kellő belső kohéziót és azonos irányú mozgást felmutatni.
A magyar, de a nemzetközi politikatörténetben is bőséggel találunk példákat rossz szövetségekre, széteső együttműködésekre. Minél tovább mozoghatnak autonóm módon, saját útjukon az egyes szereplők, annál kevésbé fenyeget a különbözőségekbe kódolt konfliktusok jóvátehetetlen kiéleződése. Ez pedig nemcsak a sikeres választási szereplés, de egy esetleges kormányváltást követően a közös kormányzás szempontjából is fontos” – vélekedett Filippov Gábor, aki szerint egy másik ok talán ennél is lényegesebb: ha van olyan tényezője az előzetes szövetségkötési kényszernek, amely előnyösnek tekinthető az ellenzék szempontjából, az az, hogy egyelőre a kormánypárti „kampánytüzérség” is csak vaktában tud lövöldözni.
„Az elmúlt közel fél évben a Fidesz–KDNP és »civil« segítői erőik nagy részét Bajnaira összpontosították, ami arra utal, hogy jelenleg őt tartják Orbán Viktor igazi kihívójának. Mindez azonban hiábavalónak bizonyulhat, és új stratégia felépítésére kényszerítheti a kormányoldalt, ha végül mégsem ő lesz a fő ellenfél. A problémát nem a késlekedésben, sokkal inkább abban látom, hogy az »előválasztási« versengés meglehetősen szétesőnek tűnik. Az előzetes rivalizálás szükségszerű velejárója az új választási rendszernek, de ezt a választókkal is meg kell értetni, és a versengésnek tartalmilag is a kormányzóképesség, a »hozzáadott érték« felmutatásáról kellene szólnia. E motívumok azonban egyelőre igen korlátozottan érvényesülnek, és a választókban inkább az a benyomás alakulhat ki, hogy a pártok őhelyettük saját magukkal vannak elfoglalva. Ez pedig jócskán nehezíti egy sikeres ellenzéki építkezés folyamatát. Inkább e téren akad sürgős tennivaló, nem egy tisztázatlan erőviszonyok között, minél gyorsabban tető alá hozott szövetségkötésben” – mondta lapunknak a Magyar Progresszív Intézet munkatársa.
„Az ellenzéki együttműködés ritmusának kiszámíthatatlansága természetes velejárója azoknak az új feltételeknek, amelyek ezt a ciklust alap vetően jellemzik az új választójogi törvény vagy éppen a kampány változó keretfeltételei miatt. Ilyen körülmények mellett nehéz megmondani, hogy mi megkésett és mi korai az ellenzéki pártok törekvései és eddig elért együttműködési eredményei közül” – tette hozzá Vasali Zoltán főiskolai tanár, a Policy Solutions vezető elemzője. A szakember úgy véli, a baloldali, liberális és zöld pártformációkon egyre nagyobb a nyomás, hogy az alapvetően különutas politikájukat feladva, végre összeálljanak, és ne egymással, hanem a Fidesszel rivalizáljanak. „Az ellenzéki oldalon tapasztalható fáziskésés azonban még jól is jöhet az érintetteknek, hiszen a bizonytalan és pártot nem választó szavazók sok esetben csak fokozott kampányhangulatban, a választásokat megelőző pár hónapban tudnak és akarnak dönteni egy számukra szimpatikus miniszterelnök-jelöltről.
Ilyen szempontból egy olyan döntés, amely csak a választási hajrában eredményez közös ellenzéki kormányfőjelöltet, még azzal az előnnyel is járhat, hogy addig a Fidesz igazán nem tud célzottan negatív kampányt folytatni, hiszen mindenkit kell támadnia a lehetséges aspiránsok közül. Hogy a baloldalon ki lassítja és ki gyorsítaná a megegyezést a demokratikus ellenzék tagjai között, ma még nehéz megítélni. Az Együtt 2014 esetében nagy figyelem övezte a zöld- és egy középbal formáció közötti szakpolitikai egyeztetéseket, és hogy mennyire tudnak összeszokott benyomást kelteni az LMP-ből kiszakadt és a Bajnai-csapat tagjai. A pártalapítás meglepően gyorsan és konfliktusmentesen zajlott le. Az MSZP a média érdeklődését mérsékelten kiváltó kerekasztal-tárgyalás mellett továbbra is joggal mondhatja el magáról, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a legjobban szervezett országos hálózattal. A következő hónapok kérdése így nyilván az lesz, hogy Mesterházy Attila vagy Bajnai Gordon képes-e tartósan a baloldal mögé állítani egy lehetséges kormánytöbbség eléréséhez elég tömeget. A visszafogott rivalizálás a két fél között eddig nem okozott igazán komoly veszteséget egyik pártnak sem, igaz, a közvélemény-kutatási adatok szerint az áttörést sem hozta meg a Fidesszel szemben” – értékelt Vasali Zoltán.
Az elemző szerint, ha az ellenzék egyes erői időben végeztek volna egy hiteles kormányprogram összeállításával és a koalíciós politika véglegesítésével, akkor ma már a jelöltállítással kapcsolatos belső versennyel foglalkozhatnának. „Ma láthatóan még nem itt tartunk, de a politika világában nincs ideális állapot, csak a kitűzött célokhoz szükséges stratégiák léteznek. A megkésettség igazi kockázata azonban nem abból fakad, hogy az ellenzék lemarad valamiről, sokkal inkább abból, hogy lehet-e egyszerre felelős és népszerű választ adni a Fidesz egyre professzionálisabb populizmusára. A visszaszámlálás már elkezdődött, és egyre égetőbb feladatnak tűnik, hogy az ellenzék képes legyen esélyes jelöltek állítására a megváltozott választókerületi rendszerben. Az időközi választások eredményei ugyan azt mutatják, hogy a Fidesz előnye még behozhatatlan, de ez gyorsan megváltozhat, ugyanis a Fidesz pont a saját maga által állított elvárásoknak nem tudott eddig igazán megfelelni – számára ilyen szempontból az idei év döntő fontosságú lesz. Ha nem indul be a növekedés és a foglalkoztatás bővülése, akkor nincs az a kampányfogás, amely ezt igazán feledtetni tudná a realitásokhoz vonzódó választópolgárokkal” – mondta Vasali Zoltán.
Zajlik az előválasztás?
„Miniszterelnök az lesz, akit erre az ellenzék nagy többsége felkér. Önjelöltből általában nem lesz jelölt” – ezt Bajnai Gordon volt kormányfő mondta a napokban az InfoRádió Aréna című műsorában. Az exminiszterelnök az ellenzéki együttműködésre vonatkozóan ismét azt hangsúlyozta, hogy létre kell hozni az összefogást a releváns, erős támogatottsággal bíró pártok között.
Bajnai a korábban már többször használt fordulattal élve ismét csak azt mondta: az ellenzéki szövetséget annak kell majd győzelemre vinnie, akinek a legnagyobb az esélye arra, hogy legyőzze Orbán Viktort és a kormányváltást követően jól is tudja kormányozni az országot. Mesterházy Attila szocialista pártelnök is hasonlót szokott válaszolni az erre irányuló kérdésekre: kongresszusi beszédében és más nyilatkozataiban is rendre azt mondja, hogy „az lesz a kormányfőjelölt, akivel nyerni lehet”. Bajnai Gordon a már hivatkozott rádióinterjúban azt is elmondta: széles szövetségre van szükség, amelyet sokféle választóból kell összerakni. „Olyan személyiség kell, aki képes ezt a koalíciót integrálni és győzelemre vezetni” – tette egyértelművé a volt kormányfő, hozzátéve: az új választási törvény miatt arra törekszik, hogy minden választókerületben egy jelöltet állítson a baloldali ellenzék, erről azonban még az MSZP-vel is meg kell állapodniuk.
Szigetvári Viktor, az Együtt 2014 párt társelnöke az ATV-ben ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: nem jellemző, hogy Bajnai Gordon és Mesterházy Attila éles küzdelmet vívna egymással. A két politikus között afféle „rejtett előválasztás” folyik, és egy évvel a választás előtt az a feladat, hogy szélesedjen a tábor.
Szigetvári a tévéinterjúban kérdésre válaszolva elmondta: az is előfordulhat, hogy két külön listán indulnak, és a jelöltek visszalépnek majd egymás javára. Míg az MSZP pártként gyakorlatilag minden felmérés szerint jóval erősebb az Együtt 2014-nél, Mesterházy és Bajnai személyes támogatottságát illetően meglehetősen eltérőek a számok. A Medián legutóbbi felmérése szerint Bajnai Gordon tizenhat, Mesterházy Attila csak kilenc százalékon áll. A Szonda Ipsos viszont már az MSZP első emberét mérte támogatottabbnak az utóbbi hónapokban. Míg tavaly decemberben náluk még Bajnai vezetett két százalékponttal, addig idén februárban és márciusban (egy, illetve két százalékponttal) már Mesterházy Attila kapta a több támogatást.
