A Fidesz ráúszik a Balatonra
A javaslat zöldbizottsági vitájára – a bevett gyakorlattól eltérően – nem hívtak szakértőket, így a politikusok a tudomány, a vízügyi szakma és a természetvédelem illetékeseitől nem zavartatva győzködték egymást (egészen pontosan a kormánypártiak a többieket) arról, miért lesz jó a tónak és az országnak, ha fellazítják a négy éve elfogadott szabályozást. A márciusban parlament elé került jogszabályt, amelyről várhatóan ma szavaznak a képviselők, két ponton tartják különösen támadhatónak az általunk megkérdezett hozzáértők: növelni fogja a parti sávra nehezedő „civilizációs nyomást” (a beépítések és az átsorolások megkönnyítésével), illetve néhány, régóta ismert, súlyos problémát a rossz gyakorlatok tudomásulvételével, legalizálásával próbál kezelni.
A törvényhozók megengednék a tóparti önkormányzatoknak az úgynevezett vízpart-rehabilitációs tanulmánytervekben szereplő területhasználatok megváltoztatásának kezdeményezését – valójában az építési szabályozásról zajló, másfél évtizedes vita után az előző kormányzati időszakban lezárt disputa újranyitását. Új, a legkevésbé sem a Balaton-parti kiemelt üdülőövezetbe illő területhasználatokat legalizálnának – a hulladékkezelést és a nyersanyag-feldolgozást például –, a zöldterületen pedig akár 4,5 méter belmagasságú vendéglátó-ipari egység építését is megengednék, feloldva a korábbi, legfeljebb 4 százalékos beépítést engedélyező szabályt is.
Kikerülne a törvényből az a kitétel, amely szerint „a nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi jármű a tómeder területén csak kiépített kikötőben tárolható” – vagyis legalizálnák a horgász- és nyaralócsónakok nádasokban kialakított „vadkikötőit”. Ezzel látszólag a tóhasználók egyik legnagyobb csoportjának, a horgászoknak tesznek engedményt, de valójában legalább annyira segítenek a vitorlázóknak, illetve a vitorláskikötő-üzemeltetőknek, hiszen így az utóbbiaknak nem kell másokkal osztozniuk a kikötésre alkalmas partszakaszokon.
A kormányzati szándékokról a legvilágosabban talán egy olyan rendelkezés árulkodik, amely kimaradt a törvénytervezetből. Ahhoz, hogy a jelenleg hatályos Balaton-törvényben előírt szabad partszakaszokat, vagyis a parti sétányt mindenütt létre lehessen hozni (az érvényes szabályozás szerint a belterületi parthossz 30 százalékán szabadon bejárható sétányt kell kialakítani), 95 ingatlant kellene részben vagy egészben kisajátítani. Ez a folyamat nagyjából egy évtizede áll, mivel a parlament nem alkotta meg a kártalanítási szabályokat. Az AB tavaly április 30-ig adott határidőt a pótlásra, ám a hiányzó passzus máig nem született meg – bár a vonatkozó törvényjavaslat tavaly óta készen van –, és a mostani törvénymódosításban sincs benne.
Talán nem véletlenül: az ellenzék azt állítja, a kisajátítások fő kárvallottja éppen az SCD-csoport parti ingatlanjait jelenleg birtokló, helyi források szerint kormányközeli tulajdonosi kör lenne. Ahogyan a bizottsági vitában az ellenzéki hozzászólók megfogalmazták, a Balaton és a vízgyűjtő ökológiai-turisztikai adottságainak védelme, illetve fejlesztése helyett – a garanciális szabályok lebontásával – a befektetéseknek könnyebben utat engedő törvénymódosítás születik. Néhány paragrafusban egészen nagyarányú beavatkozások lehetőségét rejtették el a jogalkotók. Csökkentik például az erdőművelési ágba sorolandó terület minimumát – számításaink szerint a tó körül összesen több mint 11 ezer hektárnyi erdő átsorolására nyújt módot a javaslat úgy, hogy a helyén jó esetben egyszerű nyírott gyep, rosszabb esetben akár szántó vagy bányaterület is lehet. Megszűnik az a szabály is, amely szerint az erdő- és zöldterület nagysága összességében nem csökkenthető.
A hatályos szabályozás egyértelműen és kategorikusan tiltja a vízpart-rehabilitációs és egyéb zöldterületek hasznosításának módosítását, vagyis az átsorolást. A parlament elé került kormányzati javaslat sokkal rugalmasabb: három kategóriát fogalmaz meg a zöldterületekre (vízparti, nem vízparti meglevő, illetve nem vízparti tervezett zöldterület), amelyekre eltérő feltételekkel ugyan, de megengedi az átsorolást. Az az előírás, amely szerint az átsorolással az összfelület nem csökkenhet – mert csereterületet kell egyidejűleg kijelölni – nem jelenti azt, hogy a módosítás nem okoz „ökológiai értékcsökkenést”.
A Balatonnál a vízparti területek átsorolása – a bizottságnak szakvéleményt készítő szakértők szerint – mindenképpen ökológiai érdeket sért, és soha nem települési közérdekből, hanem minden esetben ingatlanhasznosítási vagy -értékesítési szempontok miatt történik. Ugyanez vonatkozik a feltöltött zagyterek zöldterületeire is (ezeket jellemzően a tóból kikotort iszap lerakásával hozzák létre): az így létrejött területeket eddig nem lehetett átsorolni, most viszont ez a lehetőség megnyílik, ami nyilvánvalóan meggyorsítja majd az ingatlanfejlesztési célú feltöltéseket, és velük a fontos szűrő- és pufferszerepet ellátó berkek, nádasok pusztítását.
Jávor Benedek, a testület korábbi LMP-s elnöke (jelenleg a Párbeszéd Magyarországért képviselője) a bizottsági vitában úgy érvelt: a most átírni szándékozott 2008-as Balaton-törvény azért született meg – méghozzá teljes politikai egyetértéssel, egyhangú szavazással –, mert a szakma és a közvélemény azt tapasztalta, hogy az erőteljes beruházói nyomás, illetve a kanalizálatlan nyaralótulajdonosi igények miatt a Balaton környékén kaotikus állapotok alakultak ki, és olyan beépítések indultak meg, amelyek már a tavi ökoszisztéma természeti értékeit kezdték el felszámolni. Jávor arra is utalt, hogy utána kívánnak járni, pontosan hol és milyen befektetői érdekek előtt nyílik meg a tér a Balaton körüli módosítással.
– Mindannyian tudjuk, hogy elképesztő igény van ma a Balaton-parton arra, hogy különböző vízparti üdülőtelepeket, szállodákat, lakóparkokat építsenek, és ennek a nyomásnak eddig csak a szigorú szabályozás tudott ellenállni, miután az önkormányzatok sokszor olyan anyagi helyzetben vannak, hogy kénytelenek kiszolgálni a befektetők érdekeit. Ezek az új, sokkal megengedőbb szabályok meg fogják nyitni az utat az előtt, hogy például a korábbi vízparti kempingtelkeken, vagy az újonnan átminősített területeken új építési övezetek alakuljanak ki, és a Balaton-part a közösségi funkciók háttérbe szorulásával a jelenleginél lényegesen jobban beépüljön – foglalta össze aggodalmait Jávor, amire a jelenlévő kormánypárti bizottsági alelnök, Nagy Andor is csak azt tudta válaszolni: „az élet a 2008-ban elfogadott törvényt egy kicsit felülírta (...), de én azt gondolom, hogy ez a módosítás azért elfogadható, és a Fidesz–KDNP-frakció ezt támogatni is fogja”.
