Felépítése eleve olyan, hogy gondoskodjon a saját védelméről. Az ízületet tok veszi körül, amely elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye a mozgást. A tokot belülről hártya borítja, ez termeli az ízületi folyadékot, ami az ízületet olajozza. A kopásnak igen ellenálló porc fedi a combcsontot és a sípcsont végeit, és csökkenti a súrlódást mozgás közben. A gyűrűporc (meniszkusz) párnázza ki a két csont közötti rést és segíti a testsúly egyenletes elosztását. A nyálkatömlők a csontok felett elmozduló bőr és az inak közti csúszást biztosítják. A térdízület stabilizálásban két oldalt két oldalszalag, a térd belsejében pedig az elülső és a hátsó keresztszalag vesz részt. A térdkalács az ízület elülső részét védi.

Gyakran lendületes futás vagy sízés közben, egy hirtelen mozdulatnál a láb „letapad” – mert rálépnek, esetleg elakad az ellenfélben, egy fűcsomóban vagy a talaj egyenetlenségében – és a térd kicsavarodik. Ilyenkor a leggyakrabban a belső oldalszalag és az elülső keresztszalag sérül. Ez a trauma általában erős fájdalommal, olykor a térd megduzzadásával jár. A járóképesség általában megmarad, de maga a térd instabillá válik. Így amikor a sérült újra rááll a beteg lábára, olyan érzése lesz, mintha nem lenne a helyén a térde, a csontok kimozdulnának a helyükből.

A térd gördülékeny mozgását a két keresztszalag biztosítja. Ha ez a „tartószerkezet” megsérül, akkor térd előre-hátra csúszó mozgást is végez, s ettől a porcok – a szokatlan mechanikai igénybevétel miatt – erősen és gyorsan kopni kezdenek. A mozgás fájdalmas és korlátozott lehet.

Hidas Péter figyelmeztetett: a szalagszakadással egyidejűleg a belső gyűrűporc is megsérülhet, ez a térd elakadásához vezethet. Az oldalszalagok teljes szakadását általában valamilyen nagy erejű, oldalirányú erőhatás okozza. Ez szintén duzzanattal, vérömlennyel, oldalirányú instabilitással, az oldalszalagok felett érzett nagyfokú fájdalommal jár. A szakember szerint ez a tünetegyüttes kellő ok arra, hogy orvoshoz forduljunk.

A térdsérüléseknél általában röntgenfelvétel készül – amennyiben az orvos a vizsgálat során ezt indokoltnak találja –, MRI- vagy ultrahangvizsgálatra is sor kerülhet. Ha a porcsérülés gyanúja beigazolódik, és a sérülés panaszokkal is jár, akkor célszerű a sérült rész úgynevezett arthroscopos (ez az ízület megnyitása nélküli sebészeti módszer) eltávolítása, a további ízületi károsodás megelőzése érdekében. Ha valamelyik szalag szakadt el, vagy sérült meg, akkor a kezelés módjáról a beteg kora, sportolási szokásai és alkata függvényében közös döntést hoz a sérült és az orvos. Azonnali műtét általában csak azon sportolók esetében indokolt, akiknek nagyon fontos a gyors gyógyulás, minden más esetben inkább az úgynevezett konzervatív terápia jelenthet megoldást. Ekkor rögzítik a sérült térdet, és intenzív gyógytornával kezelik a sérülést. Néhány hét után kiderül, szükség van-e mégis a műtétre. Ezeket a sérüléseket is lehet arthroscopos módszerrel operálni. Így a hagyományos műtéteknél alkalmazottnál jóval kisebb vágással pótolják a sérült szalagot, s általában saját ínnal, vagy mesterséges úton előállított anyaggal erősítik meg a sérült szalagot. Műtét után 3-4 héten át sínnel is rögzítik a térdízületet.