A cigányság, a „bomlástermék”
Ez szinte reménytelen, de legalább provokatív vállalkozásnak tűnt, főleg a sajátos „rendpárti” modelljéről elhíresült – a konferenciára darutollas kalapban, ősmagyar viseletben érkező – érpataki polgármester nézeteinek ismeretében. A konferenciát György László, a BME tanársegédje nyitotta, aki a szingapúri „maláj probléma” megoldását, valamint a „pozitív szegregációt” ajánlotta a közönségnek. A maláj önsegélyező szervezetekben arra képzik a szülőket, hogy gyermekeiket segítsék az iskolai előmenetelben, aminek köszönhetően mára a maláj gyerekek 93 százaléka elvégzi az általános iskolát, hozzájuk képest – a magyarországi romák 0,9 százalékos végzettségi arányával harmincéves lemaradásban vagyunk.
György László mindezt annak cáfolataként hozta fel, hogy a szegregáció, azaz a kisebbségekhez tartozók iskolai elkülönítése volna a mélyszegénység újratermelődésének elsődleges oka. A maláj modell is azt mutatja, hogy a felzárkóztatás hosszú távú befektetés, vagyis gazdasági érdekek felől érdemes megközelíteni a leszakadó rétegek felzárkóztatását – erről már György László opponense, Sztojka Attila, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság főosztályvezető-helyettese beszélt. Sztojka értelmezhetetlennek nevezte a „pozitív szegregáció” fogalmát, ehelyett minőségi oktatást, az iskolák közösségépítő funkciójának megerősítését, sajátos pedagógiai módszereket ajánlott.
Állandósult szegénységről, gettósodásról, bezárkózott közösségekről tartott előadást Berki Judit, a bátonyterenyei tanoda vezetője, korábbi romaügyi helyettes államtitkár. Négymillióan számítanak szegénynek a KSH adatai szerint, többségük az Alföldön és az északi megyékben, vagyis (600-700 ezresre tehető) cigányságénál jóval kiterjedtebb problémáról van szó. A népesség 30 százaléka községekben él, sok helyütt nincs munkahely, „felszívó erő”, csak röghöz kötöttség. A roma közösséggel kapcsolatban Berki Judit óvott a politikai közbeszédben is bevett homogenizálástól, mivel nem ad választ mélyebb gyökerű társadalmi problémákra, ellenben tovább erősíti az előítéleteket, a kirekesztést.
Ezek után Németh György szociológus-közgazdász egész egyszerűen bomlásterméknek nevezte a cigányságot. Ezen kívül Németh György lényegében a romák áttérítésére is javaslatot tett, pontosabban azt mondta, segíteni kell őket kulturális identitásuk megfogalmazásában, ebben pedig a kereszténységnek, mint a nyugati civilizáció letéteményesének, fontos szerepe lehet, itt pedig fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a romák többsége „neoprotestáns szektákban” keresi a beilleszkedést. És ha valakinek még kétsége lett volna Németh megfontoltságát illetően, a továbbiakban még ki is fejtette, hogy a cigányság kulturális hagyományaival nem lehet beilleszkedni a nyugati civilizációba – itt még tett egy zavaros célzást a tyúklopó, gyerekverő mentalitásra –, vagyis a romáknak kulturális forradalomra van szükségük.
„A cigányságnak változnia kell, nem vezethető le a jövője a múltjából”. Németh kijelentéseitől asztaltársasága elhatárolódott, és – néhány lelkes tapsolót leszámítva – a közönség sem volt elragadtatva; Berki Judit visszautasította az „egész cigányságot sértő megnyilvánulást”, Sztojka Attila pedig azt mondta, éppen az ilyen elfogadhatatlan megnyilvánulások gátolják az ország fejlődését. Ezek után a rozsályi polgármester, Sztojka Zoltán beszélt a náluk működő öngazdálkodó falumodellről: romák és nem romák vállvetve, mindenféle megkülönböztetés és gyűlölködés nélkül tudnak együtt tanulni, dolgozni, gazdálkodni. Beindultak a közmunkaprogramok, működik a közétkeztetés, van szociális fürdő, szociális kertművelés, járdaépítés, kedvezményes tűzifa, saját piac, teleház, nyári tábor, gyümölcsfeldolgozó. „Szeretet és figyelem kell, és akkor van lehetőség a változásra” – mondta Sztojka Zoltán, akit a Németh mondataitól sokkolt hallgatóság tapssal köszöntött.
A megkönnyebbülés után következett a darutollas érpataki polgármester. Orosz Mihály a neoliberálisok ellen intézett kirohanásai után (tomboló, romboló, kártékony, intoleráns, kirekesztő, csak hogy néhány jelzőjét említsük) rákanyarodott a „lényegre”, miszerint „a cigány gyerekeket hazafiakká neveljük Érpatakon, ennél jobb módszer nem létezik”. Majd arról értekezett, hogy „az ősmagyar táltos valláshoz hasonlóan, a cigány kultúra is elveszett”. A továbbiakban összefoglalta politikai credóját, miszerint „nem a szabadságot valljuk, főleg nem a szabatosságot”, ahol mindenki azt mond, gondol és tesz, amit akar, ehelyett nálunk a rend áll a középpontban, mert rend a lelke mindennek”.
Orosz kétféle embert ismer: építőt és rombolót. Az építők szövetségesek, de a rombolókkal szemben sem közömbösek Érpatakon, „őket korlátozni, akadályozni, fékezni kell – ha lehet, mindig csírájában”. Ezek után megvallotta, hogy Érpatakon a liberális demokrácia nevű világvallást nem nagyon igyekszenek gyakorolni, a rendközpontú országépítés az, amiben hisznek, ennek jegyében pedig a rombolókkal szembeni „megtorló erejű szankciókat” vezettek be.
Herbai István, a Partners Hungary alternatív konfliktuskezeléssel foglalkozó szervezet képviseletében minderre azt mondta: az érpataki rezsim nem fér bele Magyarország jövőjébe, sőt megkérdőjelezi azt. A konferencia további részéből még két kormányzati tisztviselő hozzászólását emelnénk ki, akik – bár többszöri kérdésre sem mondtak érdemben véleményt az érpataki modellről – a maguk módján ugyancsak színesítették a vitát. Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár csak annyit mondott, hogy Rozsály az élhető közösség példája, az viszont kérdés, hogy az érpataki modell fenntartható-e. Főnöke, Kovács Zoltán államtitkár pedig csak annyit mondott egy kérdésre válaszolva, hogy nincs egyedül üdvözítő megoldás, ahány település, annyi probléma, annyi megoldás, Érpatakon pedig nem járt.
