Mint ismeretes, a negyvenhét éves Bara Józsefet lopás gyanújával állították elő hétfő este Orgoványon, majd az izsáki rendőrőrsre szállították, ahol a kihallgatás közben a férfi elhunyt. A két rendőr csaknem fél órán keresztül próbálta a férfit újraéleszteni, de ez nem sikerült nekik, a Kecskemétről kiérkező mentősök pedig már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Csütörtökön a Kecskeméti Járásbíróság halált okozó testi sértés és kényszervallatás bűntettének gyanúja miatt harminc napra előzetes letartóztatásba helyezte a harmincéves B. Csongort, valamint társát, a huszonhat éves B. Viktort.

A határozatot mindkét járőr védője megfellebbezte, álláspontjuk szerint a két férfi az intézkedés során szakszerűen járt el, csupán a terhelt ellenállását akarták megtörni. Szűcs László, B. Csongor védője lapunknak azt mondta, bár már megvolt a hatósági boncolás, az ügyészség valamilyen oknál fogva titkolózik, és nem közli velük a halál pontos okát. Gyugyi Csilla, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség szóvivő ügyésze tudósítónknak azt mondta, egyelőre csak az előzetes orvos szakértői szakvélemény áll a rendelkezésükre, amely szerint a sértett halálát a folyamatos bántalmazás által kiváltott traumás sokk okozta.

Egy nevét nem vállaló orvos szakértő lapunknak azt mondta: ez bonyolult ügy lesz, mert külön kell választani a férfi korábbi sérüléseit, az esetleges ütésektől származóakat, valamint mindazokat, amelyeket a rendőrőrsön szerezhetett. A két rendőrjárőr jelentése alapján tett feljelentést a Bács-Kiskun Megyei Nyomozó Ügyészség elutasította – tudtuk meg Gyugyi Csillától.

Bács-Kiskun megye: akit a bíróság pénzbüntetésre ítélt, évekig rendőr sem lehet

Az izsáki botrány kapcsán lapunk megírta, hogy a Bács-Kiskun megyei főkapitányságon két olyan rendőri vezető is dolgozik, akit korábban köztörvényes bűncselekmény miatt felelősségre vontak. Egyikük esetében pedig egy a gyanúsított maradandó sérülésével végződött kihallgatás után indult eljárást csak bizonyítékok hiányában szüntettek meg. A bíróság az egyik ügyet pénzbüntetéssel zárta, a másik rendőri vezető felfüggesztett börtönt kapott, de előzetesen mentesítették a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól. A két eset nemcsak a véletlen egybeesés okán érdekes, hanem azért is, mert a hatályos szabályok szerint a két vezetőt nem lehetne rendőrnek felvenni. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996-os törvény ugyanis egyértelműen kimondja: az például, akit bíróság jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a mentesítés beálltától számított nyolc évig nem ölthet magára egyenruhát. Pénzbüntetés esetén ez a kötelező „várakozási” idő öt év.

Rendőrséghez közeli forrásaink szerint egyébként erősen kérdéses, hogy szándékos bűncselekmény miatt felelősségre vont embereket valaha is felvennének-e a hivatásos állományba. Aki viszont egyszer beöltözött, arra megengedőbb szabályok érvényesek. Azt kell elbocsátani, aki „hivatásos szolgálatra méltatlanná vált, mert olyan cselekményt követett el, amely a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti”. Ennek megítélése sokszor mérlegelés kérdése lehet, akit viszont a bíróság jogerősen szabadságvesztés vagy közérdekű munka büntetéssel sújtott, annak mennie kell. A pénzbüntetés így elvileg még belefér.

Kérdéses ugyanakkor, hogy a kifogástalan életvitellel kapcsolatban támasztott igen szigorú követelményekkel egyáltalán összeegyeztethető-e, hogy egy rendőr bármilyen bűncselekményt is elkövessen. Aki valamilyen okból kifolyólag nem alkalmas a „szolgálat törvényes, befolyástól mentes” ellátására, az a hatályos szabályozás szerint nem maradhat a testület tagja. Ha pedig valaki visszaél a hivatali hatalmával, vagy akár más, nem a szolgálattal összefüggő jogsértést követ el, annak kapcsán felvetődhet, hogy amennyiben rendőr marad, az nem ingatja-e meg a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat, s az érintett képes a szolgálatot törvényesen ellátni.

A két vezető kapcsán mindez csak elméleti kérdés, hiszen visszamenőleg a később életbe lépett szabályok alapján – ráadásul régen lezárt ügyek miatt – senkit nem lehet felelősségre vonni. Forrásaink szerint felvetődik ugyanakkor, hogy a kinevezésükkor a parancsnokaik elég körültekintően jártak-e el. A nemzetbiztonsági ellenőrzést nyilván az esetükben is elvégezték, és a korábbi jogsértéseket általában kockázati tényezőnek szokták tekinteni. Informátoraink állítják, hogy ezt azonban a kinevezésre jogosult vezetők nem mindig veszik figyelembe. (Lencsés Károly)