- Jó döntés volt, hogy Orbán Viktor nem lesz ott Strasbourgban, az Európai Parlament ülésén, ahol a „magyar ügy”, az alkotmányosság lesz napirenden?

- Bonyolult heti programon belül kellett helyet találni a különböző eseményeken való részvételnek. Így született a döntés, hogy a miniszterelnök nem vesz részt az Európai Parlamenti ülésen, de jelen lesz Margaret Thatcher néhai brit kormányfő temetésén.

- Van fontossági sorrend. Különösen, ha kedd este Strasbourgban lesz, a Fidesz pártcsaládjának az Európai Néppárt frakcióülésén, és másnap, a parlamenti ülés napján utazik el Londonba.

- Ezt a döntést a miniszterelnök hozta meg.

- Az befolyásolta Orbán Viktor strasbourgi parlamenti távolmaradását, hogy keresztény-konzervatív, néppárti politikusok is támadják? Markus Ferber, a bajor CSU EP-képviselője úgy nyilatkozott: „A magyar kormány többedik alkalommal korlátozza zavartalanul az alapjogokat, és az alkotmánymódosítás egyszerűen nem egyezik az EU által vallott demokratikus jogállami elvekkel. Ha az unió kritizálni merészeli Orbánt az antidemokratikus lépéseiért, akkor duzzog. Nem először fordul elő, hogy Orbán feltűnősködik, és egyszerűen játszadozik az EU-val.”

- Ismétlem, a sűrű program ismeretében kellett döntést hozni. Ami a kérdésük lényegét illeti: nyilván lehet találni olyan hangokat, idézeteket, amelyek nem felelnek meg a nagy pártcsalád gondolkodásmódjának. A német CDU–CSU-pártszövetségben is az egészen liberálistól a konzervatívig megtalálhatók különböző hangok. Én meg a másik oldalról a szociáldemokrata Klaus von Dohnanyi volt hamburgi polgármestert tudom citálni, aki szerint „hülyeség” azt mondani, hogy Magyarország nem demokratikus ország.

- Amikor Orbán Viktor tavaly szerepelt Strasbourgban, Joseph Daul néppárti frakcióvezető síkraszállt a magyar demokrácia mellett. Biztos, hogy a néppárti frakció szerdán is kiáll az Orbán-kormány mellett?

- Olyan kérdésekkel fordulnak hozzám, mintha belelátnék az EP-képviselők fejébe. Az EU leginkább politizáló intézménye az alapítók szándéka szerint is az Európai Parlament. De az EP-ben megfogalmazott politikai véleményekre nem szabad úgy tekintenünk, mint mély és alapos tudással felállított véleményekre, mindig látnunk kell a mögöttük lévő politikai szándékot. Míg egy Európai Bizottság vagy a velencei bizottság véleménye más. Nem véletlenül nem áll még rendelkezésünkre ilyen a negyedik alkotmánymódosításról, hiszen egy megalapozott jogászi véleményt nem öt perc alatt készítenek el...

- Ha ez így van, nem lett volna jobb előzetesen kérni a velencei bizottság véleményét? És akkor ezt az egész „botrányt”, az önök szavaival „hecckampányt”, meg lehetett volna spórolni.

- Egy szuverén ország nem úgy működik, hogy mielőtt a parlamentje döntést hoz, előtte körbeszalad, és az összes lehetséges EU-intézmény vagy egyéb civil intézmények és szervezetek véleményét kikéri, és ettől teszi függővé a döntést.

- Nem sejtették, hogy a negyedik alkotmánymódosítás indulatokat kelt Európában, sőt Amerikában is?

- Mindenki, akinek ez volt a dolga, pontosan tudta modellezni, hogy nagyjából kik azok a politikai szereplők, akik indulatosan fognak reagálni. Pontosan azok, akik máskor is indulatosan reagáltak. Ezek a vélemények jól beazonosítható módon baloldali és liberális körökhöz köthetők, akik sosem tudták elfogadni a magyar választók 2010-es döntését.

- Ez nem igaz. Az korábban nem volt megszokott, hogy Angela Merkel német kancellár Áder Jánossal üzen „kőkeményen” Orbán Viktornak, hogy óvatosabban bánjanak a kétharmaddal. És az sem volt tipikus, hogy a bajor parlament elnöke nem fogadja a hivatalos látogatáson tartózkodó magyar házelnököt, holott Bajorország korábban a magyar kormány és a Fidesz szövetségese is volt.

- Legyünk pontosak: Áder János a találkozójuk után arról beszélt, hogy a kancellár asszony nagyobb figyelmet kért fordítani a jogszabályok biztonságára és a kiszámíthatóságra. Az én fogalmaim szerint ez távol esik az ön kérdésében megfogalmazott értékeléstől. A bajor politikusokat pedig nyilván befolyásolta, hogy a rezsicsökkentéssel és a különadókkal nagy német vállalatok érdekei is sérültek.

- A német kancellária közleménye szerint Angela Merkel figyelmeztette Orbánt a kétharmados többséggel járó felelősségre, és felszólította a magyar kormányt, vegye komolyan az európai partnerek aggodalmait.

- A kancellár asszony aggodalmaira a miniszterelnök úr részletes levélben reagált. A negyedik alkotmánymódosítás kapcsán pont a nagyon gyorsan megszületett vélemények – melyek esetében inkább az érzelmek domináltak, és nem az alapos tudás – teremtettek olyan légkört, hullámot, amelyre sokan fel tudtak ülni. A vázlatos kép nagyon hirtelen összeállt, de senki sem vette a fáradságot, hogy leásson a mélyre. Egy hétre rá már érkeztek a vélemények Németországból, Olaszországból és az Egyesült Államokból is, amelyek arról szóltak, azért álljon meg a menet!

- Pozítiv vélemények?

- Németországból Rupert Scholz jogtudós professzor, korábbi miniszter, Ulrich Hufeld tekintélyes alkotmányjogász, Ursula Braun-Moser, Magyarországot igen jól ismerő korábbi EP-képviselő, Frank Spengler a Konrad Adenauer Alapítványtól, de ott van még a neves író, Tibor Fischer Nagy-Britanniából, Chris Smith képviselő, a Helsinki Bizottság társelnöke az Egyesült Államokból, Federigo Argentieri professzor Olaszországból.

- Jobban értenek hozzá, mint a magyar kormányt és alkotmánymódosítást bíráló Kim Lane Sheppele, aki eléggé beleásta magát a magyar alkotmányjogba? Az önök tézise mindig az, hogy a kritika azért születik meg, mert az újságírók vagy a szakértők nem olvasták az adott magyar jogszabályt. Azért vannak olyan „nagyágyúk”, akik a végére jártak az alkotmánymódosításnak.

- Sheppele tudását nincs okom kétségbe vonni, viszont az általa elmondottakban lévő tárgyi tévedésekre magam is, mások is többször felhívtuk a figyelmet. Elfogultságára az is bizonyíték, hogy kritikus munkásságát a mostani kormánnyal szemben kezdte el, holott korábban is lett volna oka rá, hogy Magyarországról értekezve vitriolba mártsa a tollát.

- A tudás hiányára hivatkozik a kritikus hangoknál. Önök megküldték minden jelentős európai szerkesztőségnek a negyedik alkotmánymódosítás hiteles szövegét, nem?

- Nem állítom, hogy Európában senki sem olvasta el az alkotmánymódosítást, de azokban a cikkekben, melyek a negatív hullám megjelenésében fontos szerepet játszottak, olyan evidens hibák, tévedések sorakoztak, amelyek azt bizonyítják, hogy az újságírók nem értették meg a szöveget. Még jó szándékú újságíróktól is azt a visszajelzést kaptam, hogy nem értik a szöveget: nem azért, mert rossz volt a fordítás, hanem mert nincs alkotmányjogi apparátusuk. Ahhoz nincs szükség alkotmányjogi ismeretekre, hogy azt írják, a magyar kormány tendenciózusan jobbra tolódik, centralizál... Ebbe a keretbe nagyon egyszerűen beilleszthető, hogy a negyedik alkotmánymódosítás is része a folyamatnak, és így nagyon egyszerűen lehet újságot írni. De ez totálisan félrevisz. Ugyanez volt a forgatókönyv az alaptörvény elfogadása és a médiatörvény kapcsán is.

- Angela Merkelnek nincs megfelelő tudása Magyarországról, a negyedik alkotmánymódosításról? Angela Merkelnek is előítélete lenne az Orbán-kormánnyal szemben?

- Nem gondolom, hogy Angela Merkel ne lenne a megfelelő tudás birtokában. Az európai baloldal és a liberálisok azonban nagy hatással vannak a közhangulatra, és ez a német belpolitikára különös erővel nyomja rá a bélyegét. A német energetikai és telekommunikációs cégek nagyobb részvállalása a magyar közteherviselésből, az ebből eredő nyilvánvaló érdeksérelmük is gazdagítja a képet, és elég ahhoz, hogy rendkívül torz képet alkosson rólunk a németországi nyilvánosság egy befolyásos része.

- Tehát töretlen a jogállam, nincs demokráciadeficit, csak valamilyen oknál fogva dúlnak a Magyarország elleni indulatok. Sólyom László volt államfő jogtudós, ne vonjuk kétségbe, hogy az ő bírálata nem indulatokra épül, hanem jogilag megalapozott a negyedik alkotmánymódosításról.

- Az alkotmányjog ugyanolyan, mint minden más tudományág, nincsenek benne végső igazságok, és pontosan a viták viszik előre. Én ugyan nem vagyok alkotmányjogász, de laikusként is érdeklődéssel követem ezeket a vitákat.

- De miért Magyarországgal szemben él csak olykor csituló negatív kampány?

- Megvannak a jól azonosítható és visszatérő szereplők – például Sheppele asszony –, egy kör, amelynek tagjai nincsenek sokan, de rendkívül aktívak, és egymásnak végszavaznak. Indulatosak a jelenlegi kormánnyal szemben, mert van egyfajta értékrendjük, világlátásuk, amellyel nem egyezik az a világnézet, amelyet a jelenlegi magyar kormány képvisel. Ezenkívül nem szabad megfeledkeznünk az előbb említett nagyvállalati érdekekről, amelyek növekvő hozzájárulása a magyar közterhekhez statisztikai tény.

- Önnek milyen eszközei vannak arra, hogy a külföldi sajtót befolyásolja?

- Inkább tájékoztatni próbálom a külföldi újságírókat, szerkesztőségeket. Küldjük a szerkesztőségeknek az angol, német, francia nyelvű anyagokat arról, hogy mi történik Magyarországon. Minden külföldön is releváns kormánydöntéshez fűzünk érthető magyarázatot. Ezenkívül találkozom is újságírókkal. Rendszeresen kimegyek azokba a véleményközpontokba – Washingtonba, New Yorkba, Berlinbe, többször jártam Londonban is –, ahol a rólunk szóló cikkek születnek. A kedvenc módszerem az, amikor Budapestre tudunk hívni újságírókat. Nemrég több kaliforniai újságírót fogadtam, és olyan szinten rácsodálkoztak, hogy a realitás mennyire más, mint amit a különböző tudósítások alapján elképzeltek Magyarországról... A legszebb pillanat az volt, amikor tudatosult bennük, hogy „nahát, ilyen szabadon lehet mozogni”, „nahát, a zsinagógát nem kell körülvenni drótkerítéssel, és nem kell állig felfegyverzett őrökkel védeni”, ahogyan Franciaországban vagy Németországban... És mégis, mások Magyarországról úgy cikkeznek, mint az antiszemitizmusban egyre jobban elvesző országról. Egyetlen személyes benyomás felér száz kiküldött anyaggal.

- Önök szerint hányan nézik a KiKa gyerekhíradóját? Nem érzi úgy, hogy a bolhából elefántot csináltak, miután először ön, majd a miniszterelnök is reagált a műsorra?

- A csatorna adatai alapján 680 ezren nézték az adást. Ahhoz elég sokan, hogy rossz érzésünk legyen attól: a német gyerekeknek ilyen képe alakul ki Magyarországról. Nézzék, jönnek egymás után az ostoba, megalapozatlan vélemények, amelyek bosszantják az embert. Amíg véleményekről van szó, addig toleráljuk. De amikor tényszerűen tévednek, akkor megpróbáljuk helyre tenni a dolgokat. Ez viszont egy gyerekeknek szóló műsor, és a nézőnek nincs lehetősége, hogy ellenőrizze az elhangzottak igazságtartalmát. Ezzel átléptek egy olyan határt, ahol már fel kell emelnünk a szavunkat még akkor is, ha ez lehetőséget kínált a kifigurázásra.

- Melyik rész verte ki a biztosítékot?

- Eleve furcsa ötletnek tartom, ha gyerekeknek nemzetközi eseményeket magyaráznak, és szerintem ilyenkor rendkívül körültekintően kell eljárni. Számon kérték a filmben például a sajtószabadságot: önök újságírók. Nem mondhatják el a véleményüket, Magyarországon nincs sajtószabadság?

- A közszolgálati televízióra gondolhattak... Az öncenzúra fogalmát azért ismeri, ugye?

- Az öncenzúra az egyik nagy kedvencem, mert az a fajta jelenség, amelyet senki sem tud bizonyítani.

- Amikor a köztévéből 550 embert elbocsátanak, akkor lehet, hogy a maradóknál ez automatikusan működik.

- A sommás állításokból sosem derül ki, mennyi volt ténylegesen az elbocsátott újságírók száma, és milyen sok volt köztük a technikai munkatárs. Számos hasonló átalakítás történt más európai televíziónál is, így például az állandóan normaként felemlegetett BBC-nél. Ha 2007-ben és 2008-ban, amikor sok száz embert bocsátottak el a közmédiából, nem merült fel ez a kérdés, akkor fogadjuk el, hogy most sem gyakorol ilyen hatást az ott maradottakra.

- Ha külföldre megy, a Magyarországról tudósító újságírók főnökeivel is találkozik, és ott – elmondásuk szerint –panaszkodik rájuk. Ez jó módszer?

- Főleg azokkal az újságírókkal találkozom, akik ténylegesen tudósítanak, és csak bizonyos helyzetekben a főnökeikkel is. Az ORF főigazgatójával a Lendvai-film miatt találkoztam, szerettem volna megérteni, hogy milyen vezetői döntés állt a film mögött. És fontosnak tartottam, hogy ők is megértsék, mi mit gondolunk az aránytalanság és a valótlanságok ilyen tömény elegyéről. A megbeszélésen a vezetőkkel a lényeget illetően nem értettünk egyet, de azt elismerték, hogy a film bizonyos részei nem voltak szerencsések. Egy megszólaló neve alá azt írni, hogy közgazdász, miközben egy ellenzéki párt alapító tagja, az nem épp az újságírói etika netovábbja.

- Szünetelhet a 2014-es választásokig az össztűz, amelyet a negyedik alkotmánymódosítás generált?

- A nagy figyelem máris csökkent, de nem számítok arra, hogy teljesen elmúlik a választásokig. A magyar választási küzdelem része, hogy a pártok, jellemzően a kihívói oldalon, mozgósítják a külföldi sajtókapcsolataikat. Ezek nem elítélendő, hanem működő baráti kapcsolatok. De fontos, hogy tudjuk, ezek nem mindenekfelett álló szakértői vélemények, hanem valaki politikai érdekből éppen akkor valamiért fontosnak látta elmondani vagy leírni őket.

„Egyetlen személyes benyomás felér száz kiküldött anyaggal”