A válságról való beszéd válsága
A feltörekvő országok gazdasági sikereinek ára a környezeti válság elmélyülése. Tömérdek válságmagyarázat született, de egyelőre egyik sem alkalmas arra, hogy a válság meghaladásának hatásos eszköze legyen. A válságról való közbeszéd is válságban van – ez derül ki az MTA mellett működő Alkalmazott Filozófiai Társaság tematikus konferenciájáról szóló Válság és kommunikáció című tanulmánykötetből, amelynek szerkesztőivel, Szécsi Gáborral és Karikó Sándorral beszélgettünk.
Ha a cél a válság meghaladása, akkor az eredmény elmaradása a válságmagyarázatok és megoldási javaslatok eredménytelenségét is jelzi. Karikó Sándor szerint a válságról való gondolkodás folyamat, amelyben többféle megközelítés követte egymást. Az első vonulat valójában megpróbálta letagadni a válságot: vannak válságjelenségek, de a nemzetközi pénzügyi rendszer képes ezeket elhárítani, állították. Aztán azt mondták, a gazdaságot érinti ugyan a krízis, de gyorsan elmúlik, és a társadalmak életére nem lesz különösebb befolyással. Amikor világossá vált, hogy nem múlik el gyorsan, az vált kérdéssé: ez is olyan típusú válság-e, amilyen már többször előfordult az emberiség történetében? Hagyományos eszközökkel – például megszorításokkal – túl tudunk-e lendülni rajta? Különösen Magyarországon merül fel élesen egy másik kérdés: nemzetállami keretek között,más államoktól elkülönülve, részben azok ellenére kezelhető-e eredményesen a válság legalább a határokon belül?
Karikó Sándor úgy véli: a válság globális, meghaladása is csak globális keretek között képzelhető el. Egyedül nincs esélyünk enyhíteni a helyzeten. A nyugati világ része vagyunk, bár az Egyesült Államok és az Európai Unió vezető államai, akiktől kezdeményezéseket várunk, még nem néztek teljesen szembe azzal a felelősséggel, hogy nekik kellene összhangot teremteni az egyes országok, térségek érdekei, és az egyesült Európa, még tágabb értelemben pedig a Nyugat közös érdekeivel. Így nem is tudják mindezt együtt képviselni annak érdekében, hogy minél több világgazdasági, világhatalmi pozíciót megőrizhessen a nyugati világ. A kötet egyik tanulmánya szerint a válságkommunikációban hiszterizálják a pénzügyi gazdaság válságát, miközben háttérbe szorul a globális környezeti válság.
Szécsi Gábor szerint az internet megjelenése átalakítja nemcsak a kommunikációt, hanem a társadalmat is. A világháló virtuális közösségeket alakít ki. Ma ez az eszköz képes eljuttatni a legtöbb emberhez az üzeneteket – de míg a válság összetett, soktényezős jelenség, a róla szóló üzeneteket le kell egyszerűsíteni. Kérdésemre, hogy a leegyszerűsítés nem jelen ti-e egyben a tartalom meghamisítását, Szécsi azt válaszolta: bonyolult kérdésekről is lehet rövid, de egyértelmű, pontos üzeneteket megfogalmazni. Továbbra is érvényesül persze a kommunikációnak az a törvényszerűsége, hogy az emberek elsősorban megerősítést várnak a médiumoktól a meglévő értékrendjükre, véleményükre. A politika és a gazdaság szereplői emiatt manipulálhatják is őket, a nyelvfilozófus azonban optimista: egyre többen megtanulják a helyükön kezelni az információkat.
Szécsi Gábor többször hangsúlyozta: a virtuális közösségek egyre erőteljesebben befolyásolják a valós közösségi kapcsolatokat. A virtuális kapcsolatok személyessé válnak, és közös cselekvésre képes csoportokat képesek létrehozni, ilyenformán pedig befolyásolni a politikai és gazdasági helyzetet. Példának a Milla-csoportot hozta fel. Vitába szálltam Szécsivel, mondván, hogy az interneten szervezett csoportok valós cselekvése nem kitartó és nem kiszámítható. Akinek szabadsága van bármilyen virtuális csoporthoz csatlakozni, annak szabadsága van bármikor leválni is arról. Az „arab tavasz” Facebookon szervezett tüntetéseit hoztam fel ellenpéldának: a diktatórikus arab rezsimek tanult ifjú nemzedéke próbált magának helyet találni egy válságos világban – de a kiharcolt eredményeket rendre a hagyományosan szervezett iszlám mozgalmak fordították a maguk javára. A könyv szerkesztője azt válaszolta: éppen a naponta új reakciókat kívánó válságos gazdasági és politikai helyzet, párosulva a kommunikációt forradalmasító technikával áll ellen annak a törekvésnek, hogy a Milla-szerű csoportosulásokat betagosítsák a hagyományos politikai pártok szervezetébe. De ennek egyértelműen jó oldalai is vannak: pillanatokon belül érzékelhetővé válik, hogy ha az innen kiemelkedő politikai szereplők elvesztik kapcsolatukat a támogatóikkal, akkor azok kihátrálnak mögülük, és jól láthatóan elveszti erejét az általuk képviselt politikai irány.
A jól feltett kérdés
A tanulmánykötetet kiadó Magyar Alkalmazott Filozófiai Társaság 1998-ban alakult Budapesten – tagjainak többsége vidéki egyetemeken dolgozó társadalomtudós. Célja, hogy olyan problémákat helyezzen vizsgálódásai középpontjába, amelyek a mindennapi embereket is foglalkoztatják. Ehhez az „akadémiai” filozófia nyelvét és nagyon elvont fogalomrendszerét is közelíteni kell a hétköznapok nyelvéhez. Az alkalmazott filozófia interdiszciplináris tudományág: találkozási pontokat keres nemcsak a politológiával, gazdaságtudománnyal, szociológiával, etikával, hanem a leggyorsabban fejlődő természettudományokkal is. Központi kategóriája az alkalmazott filozófiának a „kérdezés joga”. A jól feltett kérdés az alapja annak, hogy jó válaszok szülessenek – például a válság által felszínre hozott problémákra is.
