A gödöllői Szent István Egyetem professzora, fideszes országgyűlési képviselő lapunknak elmondta: napokon belül pontot tesz annak a jelentésnek a végére, amely immár nyolc megye – Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Veszprém – földbérbeadási pályázatainak visszásságait elemzi. Az eddig feltárt összefüggésekről munkája végleges lezárása előtt lapunknak adott exkluzív összefoglalót, amelyben főképp azt taglalja: miért születtek és születnek meg a földtörvénnyel kapcsolatosan épp azok a módosítások, amelyek ellentmondanak a Fidesz korábbi törekvéseinek.

– Egy gazdasági, hatalmi dinasztiaépítő, mohó, zsákmányszerző csoport eredeti vagyongyarapításának vagyunk tanúi, amihez a politikába való direkt beépülés, a korábbi kapcsolati, hálózati tőke és a hatalmi pozícióból fakadó bennfentes információk gátlástalan felhasználása kiváló lehetőségeket teremt. Úgy tűnik, Magyarországon az állam most már hosszú ideje a nagytőke érdekeit látszik minden intézményi, jogi, gazdasági eszközével kiszolgálni – ez a kiindulópontja az Ángyán-jelentésnek.

Ángyán József szerint egy családi gazdálkodásban 9 és fél hektár egy ember foglalkoztatását biztosítja, míg a gépesített nagybirtoknál 40 hektáronként kell egy munkaerő. Ha ez a társas vállalkozás ráadásul monokultúrás növényt – például kukoricát – termel, akkor 174 hektáronként számíthatunk egy alkalmazottat. Beszédes adatokat sorolt Ángyán József akkor is, amikor az Eurostat 2011-es összehasonlító statisztikáját elemezte. Eszerint míg Olaszországban 337 hektár, Hollandiában 135 hektár, Franciaországban 274 hektár, a sokszor példaként citált Dániában 426 hektár az átlagos nagybirtokméret, addig Magyarországon ez 3164 hektár. Huszonháromszorosa, mint Hollandiában és hétszerese a francia nagybirtokméretnek.

– Ez elképesztő – kommentálta az adatokat Ángyán József, aki szerint immár az alaptörvény is megágyaz a „disznóságoknak”. Az általa korábban előkészített joganyagok jelentős változásokon mentek át, ami – vélekedett – határozottan jelez egyfajta irányváltást. Az agrárkamarai törvényt azóta elfogadták. A földforgalmi törvény koncepcióját a tárca 2012 nyarán nyilvánosságra hozta, majd az őszi ülésszak kezdetén a törvénytervezetet az Országgyűlés elé terjesztette. Ez – az azóta született 200 módosító indítvánnyal együtt – még részletes vitára vár. Időközben a kormány a törvényhozás elé terjesztette, és 2012 december közepén tíz nap alatt elfogadta az alaptörvény földügyekkel kapcsolatos harmadik módosítását, amely váratlan és tartalmilag ismeretlen elemmel, az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” jogintézményével „gazdagította” a vidékstratégia jogi alappilléreire vonatkozó elképzeléseket. Kihagyta ugyanakkor a „családi gazdálkodásra”, valamint a „szövetkezésre” vonatkozó joganyagot – olvasható a jelentésben.

– A korábban meghirdetett, s a Fidesz győzelméhez hozzájáruló, széles körű társadalmi támogatottságot maga mögött tudó vidékstratégia a földet a helyben lakó gazdálkodó családoknak, a fiataloknak kívánta juttatni, a középpontba a családi gazdaságokat és azok összefogását, szövetkezeteit állította. A földforgalmi törvény beterjesztett tervezete ezzel szemben fenntartja a nagybirtok dominanciáját, hiszen a 15–20 évre előre megkötött földbérleti szerződéseket nem érinti. A társaságok által bérelhető földterületnek a látszólagos, 1200 hektáros plafon ellenére gyakorlatilag nincsen felső korlátja, hiszen ebbe nem számít bele sem a társaság saját tagjaitól vagy részvényeseitől bérelt földje, sem az úgynevezett „kényszerhasznosításra” az államtól nyilvános pályáztatás nélkül kapható földterület – tette hozzá a volt államtitkár.

Az alaptörvény módosításai közé került integrált mezőgazdasági termelésszervezés Ángyán szavai szerint valódi fordulatra utal a kormány agrárpolitikájában.

– A közös beszerzési, tárolási, feldolgozási, értékesítési, de akár a helyi közösséggel együtt alapított fogyasztási vagy hitelezési szövetkezetek, önkéntes társulások – s nem a kolhozszerű képződmények! – létrehozását magam is pártolnám – mondta Ángyán József –, ám a felülről szerveződő, nagy tőkeerejű integrátor olyan profitcentrum, amely kiszívja az összes hasznot. Hozzátette: amikor a kormány 2012. december 7-én az alaptörvény harmadik, földügyekkel kapcsolatos módosító indítványát beterjesztette, és ebben nem a családi gazdasági és a szövetkezeti modellt, hanem az úgynevezett „integrált mezőgazdasági termelésszervezést” nevesítette, akkor ez még a kormánypárti frakciók soraiban is igen nagy meglepetést okozott.

– Kérdeztem a közelemben ülő Font Sándort, a parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes elnökét, tudja-e, miről van szó, de csak rázta a fejét, hogy nem – idézte fel a kínos pillanatokat Egerben Ángyán. Szavai szerint ez a rendszer, mint sarkalatos törvényi terület, korábban sohasem merült fel, és annak tartalmáról a kormánypárti frakciók tagjai, s még a mezőgazdasági kabinet vezetése sem tudott semmit. – Az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” fogalmának alaptörvénybe illesztése hátterében – belső körökből származó információk szerint – a potenciális nagytőkés integrátorok „kívánsága” és a velük való, előzetes megállapodás állhatott – fogalmaz a jelentés. Eszerint az állam az integrációs feladatokat a hét régióban szétosztaná, és egy-egy nagytőkés integrátornak több évtizedre koncesszióba adná. Így a teljes profit ezekhez az integrátorokhoz vándorolna, ezek lennének az abszolút „profitcentrumok”. – Ez szöges ellentétben áll az általunk képviselt szövetkezeti modellel, ami a családoknak osztaná vissza a teljes vertikum hasznát, s helyben maradnának a munka által megtermelt javak, erősítve így a helyi gazdaságot és közösséget – tette hozzá a volt államtitkár.

Előkészítik a talajt