Az előzmények a kétezres évek első felére nyúlnak vissza. A törvény előírta, hogy 2004 végéig a legalább ötven embert foglalkoztató állami és önkormányzati intézményeknek, cégeknek úgynevezett esélyegyenlőségi – és ahhoz kapcsolódva intézkedési – tervet kell készíteniük. A cél az volt, hogy feltérképezzék a hátrányban lévő munkavállalók, különösen a nők, az idősebbek, a romák vagy például a fogyatékkal élők helyzetét, és javítsanak rajta.

Csakhogy több hónappal a határidő lejárta után is akadtak tárcák, ahol nem dolgoztak ki esélyegyenlőségi tervet. Esetenként annak se volt haszna, ha készült ilyen terv: a papírmunka elvégzésével kipipálták a feladatot.

Később a közoktatásban és a városrehabilitációs beruházások esetében a kormányzat azt a szemléletet igyekezett érvényesíteni, hogy a támogatások megítélését összekapcsolja az esélyegyenlőségi szempontokkal.

Ürmös Andor, a szociális és munkaügyi tárca roma integrációs főosztályának vezetője 2009 őszén kijelentette: a következő évtől az önkormányzatok számára a foglalkoztatásban, az egészségügyben és az élet szinte minden területén kötelezőek lesznek az esélytervek. Feltéve, ha a települések szeretnének magyarországi és uniós pénzekhez jutni.

A kormány tisztában volt azzal, hogy kemény ellenállás várható: a többségi lakosság sokfelé nem támogatta a cigánytelep felszámolását vagy az elkülönített iskolák megszüntetését. Ürmös annak idején két példát említett. Jászladányban az önkormányzat nem volt hajlandó esélytervet kidolgozni, inkább lemondott a pályázati lehetőségről. Piliscsabán volt esélyterv, de az önkormányzat, amikor szembesült azzal, milyen feszültségekkel jár az integráció, inkább visszafizette az óvoda építésére nyert támogatást.

A 2010-es választás után a fideszes kormány részben felülírta az esélyegyenlőségi programokat megalapozó törvényeket, részben módosította –praktikusan: egyre inkább kitolta – a jogszabályi határidőket. Úgy látszott, teljesen elhal az ügy. Most azonban a Türr István Képző és Kutató Intézet (a humántárca háttérintézménye) konferenciát szervez abból az alkalomból, hogy egy jogszabályi változás szerint a „települési önkormányzatok 2013. július 1-jét követően csak abban az esetben részesülhetnek az uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásokból, ha helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkeznek”.

A településeknek a mélyszegénységben élők, a romák, a gyermekek, a nők, az idősek és a fogyatékkal élők érdekében kell intézkedéseket kidolgozniuk. A tervnek tartalmaznia kell, hogy az adott önkormányzat milyen eredményt kíván elérni, és ki a felelős az intézkedés végrehajtásáért.

A Türr István intézettől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a rendelkezés az ország valamennyi településére érvényes. Az intézetnél, ahol eddig 2259 önkormányzat jelentkezett, ötven mentort és további ötven asszisztenst képeztek ki, hogy ingyenes szakmai segítséget nyújtsanak a helyi esélyegyenlőségi program elkészítéséhez.

Vég Zoltán Ákos, az esélyegyenlőséggel foglalkozó Equity Egyesület képviselője azonban kérdésesnek tartja, hogy a jelenlegi jogszabályi és politikai feltételek mellett sikeressé válhatnak-e az önkormányzatoktól elvárt programok. Hangsúlyozta: szükség lenne olyan külső, független szakmai szervezetre, amely állami, önkormányzati befolyástól mentesen ellenőrizné a kidolgozott programok tartalmát és megvalósítását.