„Eddig, és nincs tovább!”
A nagy társadalmi felháborodást kiváltó gyilkosság 2012. július 8-án történt. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságon pszichológusként dolgozó 25 esztendős Bándy Katát Pécsen, a lakása közelében ölték meg az említett nap hajnalán. A gyilkossággal –a holttesten talált DNS-nyomok alapján – azonnal P. Lászlót gyanúsították. A kelebiai tanyavilágban élő férfi 2012. június elején egy barátjával és élettársával érkezett Pécsre. A lopásokért és rablásért 11 alkalommal büntetett P. László egy önkényes lakásfoglalók által birtokba vett, omladozó házban húzta meg magát, az egyik rokonánál. Hamarosan megismerkedett egy ott lakó lánnyal, s emiatt élettársát elzavarta.
Július 7-én este P. László a városban céltalanul sétált, s éjjel negyed háromkor találkozott össze Bándy Katával. A pszichológusnő egy ismerőse születésnapi bulijáról hazafelé tartott, s épp lakása kapujához ért, amikor P. László megszólította őt. A férfi szexuális ajánlatot tett, Bándy ezt elutasította, és továbbment. A férfi követte, majd amikor utolérte, erőszakosan átkarolta, és egy elhagyott füves területre kényszerítette. Ott leteperte, bugyiját letépte, és megerőszakolta. Bándy végig tiltakozott, ezért P. László fojtogatással próbálta megtörni őt. A férfi egy idő után észlelte, hogy a lány már nem védekezik. Akkor elengedte áldozatát, aki már halott volt.
Ezt követően P. László elvette Bándy 12 ezer forintját, valamint mobiltelefonját, és elfutott. Bándy Kata holttestét négy nappal később megtalálták, és P. László, értesülve arról, hogy őt gyanúsítják a gyilkossággal, menekülni próbált az országból. A kommandósok a baranyai Babarc határában két nappal később elfogták. A férfi sosem tagadta, hogy ő ölte meg a pszichológusnőt, s eleinte azt is elismerte, hogy szexuális indítékkal támadta meg Bándy Katát. Októberben viszont új vallomást tett, s akkortól azt mondta: két héttel a bűncselekmény előtt megismerte áldozatát, többször találkoztak, és szexuális kapcsolatban voltak egymással.
A gyilkosság napján is közösülni indultak a parkba, állította P. László, de ezúttal az aktus sikertelen volt. A férfi – amiképp ebben az új és immár végleges vallomásában elmondta – azért fordult Bándy ellen, mert bántotta, hogy a pszichológusnő nem vállalja fel a kapcsolatot vele. Mindezzel azt sugallta, hogy nem szexuális indítékkal támadt Bándy Katára, hanem a sértettsége okán érzett dühében.
A Pécsi Törvényszéken azonban megbukott ez a védekezés. Bándy Kata és P. László tanúként megszólaló bizalmas ismerősei nem tudtak arról, hogy a két ember ismerte volna egymást. Ráadásul az állítólagos randevúk idején Bándy Kata Hollandiában tartózkodott. Az is cáfolta P. László verzióját, hogy ő a vallomásaiban – a bizalmas viszonyt bizonyítandó – mindig Katiként emlegette áldozatát, miközben a pszichológus ismerősei azt mondták, hogy a Kataként anyakönyvezett lány nem tűrte el ezt a becézést.
Mindezek alapján a Pécsi Törvényszék nem látta bizonyítottnak, hogy P. László ismerte Bándy Katát. A bíróság úgy vélte, hogy a vádlott azért váltott védekezési stratégiát, mert ha minősítés nélküli gyilkosságért vonják felelősségre, akkor 15 évnél nem lehet rá többet kimérni. A törvényszék azonban megalapozottnak találta, hogy P. László aljas indokból ölt és kifosztotta áldozatát, ezért halmazati büntetésként tényleges életfogytiglan szabadságvesztéssel sújtotta a férfit. Az ügyben ítélkező háromtagú tanács veze tője, Antal Gábor indoklásában úgy fogalmazott, hogy P. László gátlástalan bűnöző, aki fiatal kora ellenére nyolc évet töltött rács mögött, ám a börtön semmilyen pozitív hatással nem volt rá. A vádlott értékrendjében a becsületes munka tisztelete nyomokban sem lelhető fel, s ezért a bíró nem lát reményt arra, hogy P. László hasznos tagja legyen a társadalomnak.
– Nem adhatunk újabb és újabb esélyt az emberi életet, méltóságot sárba tipró bűnözőknek – mondta a bíró, és hozzátette: Eddig, és nincs tovább! A bíró indoklásában kitért arra is, hogy számtalan találgatás övezte ezt a bűncselekményt, a legvisszatérőbb feltételezés az, hogy P. Lászlónak bűntársa volt a gyilkosságban. A bíró szerint a rendőrség kiváló munkát végzett, s a bizonyítékok alapján egyértelműen rekonstruálható a bűncselekmény, és az is nyugodtan kijelenthető, hogy nem volt bűntársa a vádlottnak. Csak egy ponton kényszerülünk találgatásra, ez pedig az, hogy Bándy Kata miért nem kiáltott segítségért otthona elé érve, majd később sem, amikor már bajban volt. A bíró úgy vélte, hogy Bándy Kata eleinte nem mérte fel a veszélyt, ugyanis a kapuja előtt a vádlott még udvariasan szólította meg. Gyanakvását tompította, hogy este a születésnapi buliban alkoholt fogyasztott. Nem akart kiabálással botrányt okozni a szomszédai előtt, ezért inkább elsietett. A taktika beválni látszott, hisz P. László lemaradt, tétován viselkedett. Aztán később, ahogy az elhagyott parkhoz közeledtek, P. László szexuális célú agressziója felerősödött. A férfi jóval erősebb felépítésű volt, mint áldozata, s amikor P. László a lány nyakára tudta hurkolni táskájának szíját, akkor már nem volt esélye a védekezésre az áldozatnak. Bándy Kata abban is bízhatott, mondta a bíró, hogy pszichológusként képes lesz meggyőzni zaklatóját. Ám P. Lászlóra a szavak nem hatottak.
