A jogszabály ugyanakkor azt is kimondja, hogy „a rendészeti feladatokat ellátó személyek ötévente kötelesek képzésen és az ezt követő vizsgán részt venni”. Aki a határidőre nem teszi le az esedékes vizsgáját, annak azonnali hatállyal bevonják a vagyonőr igazolványát, ami egyet jelent a munka elvesztésével.

Országosan mintegy 80 ezer vagyonőrnek kellene az év végéig munka mellett elvégezni a pár napos tanfolyamot (lehet távoktatás keretében otthon, egyedül is elsajátítani a tananyagot), majd sikeres vizsgát tenni. Elvileg már márciusban meg kellett volna hirdetni az első tanfolyamokat, ám az elmúlt egy hónapban gyakorlatilag semmi nem történt. Információink szerint ennek az az oka, hogy a Belügyminisztérium illetékes osztálya még mindig nem írta alá a tanfolyam tanrendjét. Márpedig ahhoz, hogy teljesüljön a tárca elvárása, hogy tudniillik, Záhonytól Hegyeshalomig az ország minden pontján ugyanazokat az ismereteket oktassák a vagyonőröknek, szükség volna az egységes tanrendre és követelményrendszerre. Ami állítólag már elkészült, csak a Belügyminisztérium illetékese még nem írta alá.

A tanfolyamokat és a vizsgáztatást a tárcával közösen szervező és bonyolító Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara nem tudja ennek okát, azt azonban megerősítette, hogy a késlekedés máris egy hónappal megrövidítette a 80 ezer vagyonőr továbbképzésére szánt időt. A tárcához közel álló forrásunk szerint apró pontosításokat kell végrehajtani a tervezeten, amit valószínűleg egy külső céggel végeztetnek majd el félmillió forintért. Ezt az információt nem erősítették meg.

A kialakult helyzet (miszerint már egy hónapja szervezni kellene a tanfolyamokat és a vizsgákat, de még semmi nem történt), felélesztette azoknak a reményeit, akik eddig is hevesen ellenezték „a biztonsági őrök törvényileg előírt újravizsgáztatását”. A szerkesztőségünkhöz is eljuttatott tiltakozások aláírói szerint a tanfolyamért és a vizsgáért fizetendő valamivel kevesebb, mint 12 ezer forint, egyszerű sarc, amiért a vagyonőrök nem kapnak semmit. A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Független Szak- és Érdekvédelmi Szervezet szerint a kormánynak a szakképzési vagy a foglalkoztatási alapból kellett volna finanszírozni az amúgy is köztudottan alulfizetett, sok helyen részben vagy egészben feketemunkára kényszerített vagyonőrök továbbképzésének és vizsgáztatásának költségeit. Többen kifogásolják azt is, hogy a jogszabály a kamarát jelölte ki (a BM-mel közösen) a tanfolyamok és a vizsgák lebonyolítására, noha a vagyonőröknek alig több, mint a harmada kamarai tag. Szerintük ezt azokra a vállalkozásokra kellett volna bízni, amelyek eddig is képezték a vagyonőröket. Csakhogy az új szabályozással, azaz a kötelező továbbképzéssel, a kormány a vagyonőröket évek óta képző cégek között is rendet szeretne vágni.

A tiltakozóknak írt megértő és udvariasan elutasító levelében a minisztérium rendre arra emlékeztetett, hogy a törvény már rég hatályba lépett, a szabályozás (a továbbképzés és a vizsgáztatás) célja a vagyonvédelmi szolgáltatások törvényességének, szakmai színvonalának javítása. Kritikusai orra alá dörgölte továbbá, hogy az elmúlt években rendkívül sok panasz érkezett a tárcához (de más hatóságokhoz is) olyan vagyonőrökkel szemben, akik a jelek szerint nem tanulták meg szakmájuk szabályait, s felkészületlenségük miatt munkavégzés közben gyakran megsértik mások személyiségi jogait. Miután az elmúlt években több, a szakmát érintő törvény is változott, a parlamenti felhatalmazással élve a tárca a szakma kifehérítése érdekében is fontosnak tartotta a vagyonőrök továbbképzését vagy inkább újraképzését.

Egy belügyi illetékes szerint a tiltakozókat azok az érdekcsoportok „lázíthatják”, amelyek az eddigi gyakorlat fenntartásában érdekeltek. Korábban ugyanis a munkaügyi központok szinte minden 18–49 év közötti férfit vagyonőrtanfolyamra küldtek. Emiatt jelentős lett a túlképzés, aminek egyenes következménye, hogy a vagyonőrök képtelenek tisztességes béreket kiharcolni maguknak, túl sok az eszkimó és túl kevés a fóka.

Eddig a vagyonőri tanfolyamokat kizárólag különböző magáncégek végezték, saját tematikájuk szerint. A végén egy, a Belügyminisztérium listájáról kiválasztott bizottsági elnök által vezetett szakmai testület előtt kellett számot adniuk tudásukról. A BM listájáról azonban a tanfolyam szervezője viszonylag nagy szabadsággal választhatott bizottsági elnököt a vizsgára. Állítólag aki túlságosan komolyan vette a dolgát, nem hívták többé, így az illető elesett a vizsgánként őt megillető 30–50 ezer forintos tiszteletdíjtól. Ezt a gyakorlatot évek óta körüllengi a korrupció gyanúja. A szakmán belül sokan furcsállják például azt, hogy miért nem tűnt fel senkinek, hogy egyes országrészekben a munkaügyi központok mindig ugyanazt a két-három céget favorizálják a vagyonőrképzésben, és nekik folyósították a képzésre szánt állami támogatást, ami vagyonőrönként százezer forint körüli összeget jelent. Vizsgálatok azonban ilyen ügyekben nem indultak. Néhány rendőrségi eljárás volt csupán, ám azokban sem azt vizsgálták, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben vagyonőrré átképzett (becsült adatok szerint több tízezer) munkanélkülire fordított állami milliárdokat vajon hogyan használták fel, és lett-e munkájuk később a frissen kiképzett vagyonőröknek. A rendőrségi ügyek zöme abból lett, hogy egyes tanfolyamszervezők az írásbeli vizsgát is letették a tanulóik helyett, előre kitöltött tesztlapokat adtak át neki „vizsga gyanánt”.

A vagyonőrképzés jó üzlet, és ezt a Belügyminisztérium munkatársai is szerették volna kihasználni. A tárca első képzési tervezetében talán épp ezért még kéthetes, a rendőr szakközépiskolában tartandó bentlakásos továbbképzés szerepelt 120 ezer forintos tanfolyam és vizsgadíjjal. Ekkora összeget azonban a vagyonőrök többsége tényleg nem tudott volna kifizetni. Ezt a tervet végül a miniszter vétózta meg, aki egyben azt is kikötötte, hogy a vizsgabizottságokba delegált rendőri vezetők nem kaphatnak 20-30 ezer forintos tiszteletdíjat, amikor munkaidőben mennek vizsgáztatni.