Helyreállhat az alkotmányos háromszög
Ha a Kúria visszaköltözik régi épületébe, a Kossuth Lajos téri Igazságügyi Palotába – amely jelenleg a Néprajzi Múzeumnak, valamint a kormány által lankadatlanul támadott Politikatörténeti Intézetnek ad otthont –, helyreállhat a Kossuth téren az az „alkotmányos háromszög”, amelyet a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom alkot – hangoztatta a miniszterelnök még tavaly áprilisban a Kúriának a kiegyezés utáni ismételt felállítása 150. évfordulóján tartott ünnepi teljes ülésén. Orbán Viktor kijelentette: a kormány elkötelezett abban, hogy „a Kúria a régi fényében ragyoghasson”.
Az egykori Magyar Királyi Kúria Hauszmann Alajos tervezte, 1896-ban átadott, Kossuth téri épületének sorsáról azonban nem akkor hangzottak el először a bírósági szervezet számára ígéretes kijelentések. A rendszerváltozás után többször felvetődött ugyanis, hogy a létesítményt, ahonnan 1949-ben kellett az igazságszolgáltatásnak távoznia, ismét a Legfelsőbb Bíróság – tavaly január óta Kúria – kapja meg. Ám a Néprajzi Múzeum kiköltöztetésének horribilis költségei miatt ez eddig csak ígéret maradt.
Most a Kúria eredeti helyére történő visszaköltöztetése jegyében hirdetett meg péntekre Bírósági épületek egykor és ma címen tanácskozást az Országos Bírósági Hivatal és a Kúria a Néprajzi Múzeumba. A helyzet ezúttal annyiban talán más, hogy a kormány elképzelései szerint 2018-ig új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttest hoznának létre a Városligetben (ez lenne a zömmel EU-s forrásból megvalósítani tervezett Liget Budapest projekt), és négy másik múzeum mellett a Néprajzi is ott kapna helyet.
Bírósági források azonban egyelőre tamáskodnak, hiszen a Kúria épületét már Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság (LB) rendszerváltozás utáni első elnöke szerette volna visszaszerezni. Ennek érdekében Balsai István akkori igazságügy-miniszterrel közösen fordult Antall József miniszterelnökhöz, aki támogatásáról biztosította az elképzelést, ugyanakkor jelezte, hogy ehhez meg kellene oldani a néprajzi gyűjtemény elhelyezését. A volt főbíró munkatársai fel is vették a kapcsolatot a múzeum akkori főigazgatójával, és próbáltak helyet keresni; akkor a szentendrei skanzen, a Kilián laktanya, illetve a Ludovika is felvetődött, ám később semmi nem történt.
Az első Orbán-kormány idején ismét szóba került a múzeum más célú hasznosítása. Akkor a Parlamentből a miniszterelnöki stábot költöztették volna át a Kossuth téri épületbe, de ez olyan felháborodást váltott ki, hogy később más döntés született. A kormányfő a Sándor-palotát vette volna birtokába, az egykori Igazságügyi Palotában az LB, a Markó utcai épület felszabaduló részében pedig a Fővárosi Ítélőtábla kapott volna helyet.
A Sándor-palota felújítása azonban csak a kormányváltás idejére fejeződött be, Medgyessy Péter miniszterelnök pedig azt nem akarta igénybe venni, így a Köztársasági Elnöki Hivatal ment a Várba. Az LB maradt a régi helyén, míg az ítélőtábla egyes szervezeti egységei számára ingatlant bérelnek, ami ma már évi négyszázmillióba kerül. Lomnici Zoltán korábbi főbíró 2002-ben ezért ismét előhozakodott az ötlettel: adják vissza a Kúria épületét.
A javaslatot a kormány támogatta ugyan, de a Miniszterelnöki Hivatal kiszámoltatta, hogy a múzeum kiköltöztetése vagy harmincmilliárdba kerülne, ennyit viszont nem akartak költeni a projektre. Ráadásul gondot okozott, hogy az Igazságügyi Palota –amely múzeumnak sem tökéletes, de az utóbbi években hatalmas összegeket költöttek a raktárak és a közönségforgalmi terek kialakítására – átépítés nélkül nem alkalmas a legfőbb bírói szervezet elhelyezésére.
Ennek oka, hogy a királyi kúria sajátos rendben működött: a Kossuth téren csak a bírósági vezetőknek és a koronaügyésznek volt saját szobája, míg a beosztott bírók otthon dolgoztak, és ezért még valamennyi költségtérítést is kaptak. Az iratokat a lakásukra vitték ki nekik, és csupán a tárgyalások idejére jártak be a Kossuth térre.
Ma viszont már másként működik a rendszer, ezért mindenkinek biztosítani kell irodát, ami egy műemlék épületben nem egyszerű feladat. Annak idején ezért felvetődött, hogy könnyűszerkezetes elemekből alakítanák ki a szükséges helyiségeket, de forrásaink szerint a létesítmény átalakítása az építészek számára nem kis kihívást jelentene. Végül persze ebből sem lett semmi.
Tehát ha sikerülne kitenni az épületből a Politikatörténeti Intézetet, és még a múzeumi negyed is megvalósulna, ezzel a problémával változatlanul szembe kell majd nézni. A Kúrián ma összességében mintegy háromszázan dolgoznak, ennyi embernek kellene tehát helyet biztosítani, ami egy műemléki védettséget élvező létesítményben – figyelemmel arra is, hogy az informatikai, az elektromos és a fűtési rendszer szintén átalakításra szorul – szinte kivihetetlen feladatnak tűnik. Az alagsori raktárt viszont jól tudnák hasznosítani: abból kitűnő bírósági irattár lehetne.
