Túrkevén született ötven évvel ezelőtt. Boldog gyerekkorának jelentős részét kárpitos édesapja műhelyében töltötte. Az apa másodállású kisiparos volt. Amíg a főállásában dolgozott, a gyerek a műhelyben garázdálkodott. Mindenféle anyagból mindenfélét összemesterkedett, de kicsi korától a bőrt imádta legjobban. Már általános iskolában is maga készítette bőr tolltartóval udvarolt az osztálytársnőjének.

Tizenöt éves korától a maga ura volt. Albérletben lakott Szolnokon, s az ottani vegyipari szakközépiskolába járt. Ott bontakozott ki a humán érdeklődése. Elkapta őt a város élénk szellemi életének sodra. Elementáris hatással volt rá a Szigligeti Színház, melyet ezekben az években Paál István személyisége határozott meg. Bérczes László rendező ekkor itt volt gimnáziumi tanár, és fantasztikus filmklubot vezetett. Finta Laci, miközben rendületlenül bőrműveskedett, megrendeléseket kapott és teljesített, és saját készítésű cipőben járt, mohó betűfaló lett. Nem csak a legális betűket falta. Az egyik iskolatársa izgatta szóval, szamizdattal és Szabad Európával az erre fogékonynak mutatkozó diákokat, köztük Fintát. Ez az iskolatárs azután Rajk László pesti szamizdat butikjában összefutott Laci osztályfőnökével, aki halálosan megijedt. Nyilván magát is, de elsősorban a gyerekeket féltette. Kémiát tanított, de az ifjú Finta minden tekintetben nagyon sokat kapott tőle.

Szalai Sárának hívták, ő volt a Szegényeket Támogató Alap szolnoki alapítója, a SZETA egyik legaktívabb és legkitartóbb munkatársa.

Az érettségi után Finta Laci megpróbált bejutni az ELTE magyar–történelem szakára, de ez akkor nyolctízszeres túljelentkezés mellett reménytelen volt. Elment kubikosnak Érdre. Gondolta, ő is a munkásvilág mélyére néz, mint a Darabbér szerzője, Haraszti Miklós a traktorgyárban s mint Jeles András Csepelen. Szervezett is egy kis sztrájkmozgalmat, mely célt ért, mielőtt tényleg sztrájkolni kellett volna.

Behívták katonának, a laktanyában lebukott szamizdattal, háromnegyed évig ki sem dughatta az orrát a börgöndi helyőrségből. Leszerelés után Szentendrén élt hírlap-kézbesítésből, s „a magyar Barbizon” kulturális életébe mélyen belesüppedt. Pár évig antikváriumban is dolgozott.

Felköltözött a fővárosba, és a bőrözésből élt. Csinálta is, tanította is, művelődési házban is, szakiskolában is. Aztán elege lett a sok érdektelen, parkolópályás gyerekből, akiknek nem tudta átadni a bőrök iránti lángoló szeretetét, és magánszakkört alakított lelkes érdeklődőkből miniatűr hegyvidéki garzonlakásában. Ebben a szorosan összetartó körben valósult meg a kétkezi és szellemi iparkodásnak az az egysége, ami Finta Laci egész habitusát jellemzi. Miként a régi, művelt kézművesekét. A kör egyik tagja kapcsolta össze őt a bázeli Stiftung EdithMaryonnal. Ez a Rudolf Steiner szellemében tevékenykedő alapítvány azzal foglalkozik, hogy megfelelő ingatlanokhoz segítse hozzá azokat, akik annak működtetésével különleges társadalmi értékeket szolgálhatnak. Finta azzal pályázott, hogy olyan műhelyt létesít, ahol a kézművességet nyitott közösségi térben, mintegy kávéházi közegben művelik, mutatják be, tanítják s kapcsolják össze mindenféle szellemi tevékenységgel.

Pince, pékség, tüzelőanyag-telep, varroda, fitneszszalon és mezőgazdasági kisgépcentrum után így lett a Ráth György utca egyik alagsorából Nyitott Műhely. A főváros egyik legélénkebb és biztosan legcsaládiasabb kultúrcentruma.

Finta két kezével és barátai segítségével építette át, újította fel, rendezte be fokozatosan a Nyitott Műhelyt. Mire elkészült, a lakása is ráment és a mestersége is. Meg a diplomája. Épp a végére ért volna az egri főiskola magyar szakának, amikor a Műhely mindent elsodort. Parti Nagy Lajosból írta volna a szakdolgozatát, ehelyett Parti Nagy írt róla. Ő nyitotta meg bőrtárgyainak kiállítását 2003 végén. Azóta a bőrösmester nem bőrözött. Tíz éve mindent csinál, szervez, pályázik, jegyet szed, takarít, főz, kiszolgál, szerel, berendez, antikvár könyveket, lemezeket árul, vendégül lát, millió barátjával barátkozik, anyagi vészhelyzetekbe fut bele és azokból menekül, csak az imádott mesterségét nem művelheti. A látogatók feje fölött nyújtózó ezerféle türelmes bőrtekercs tíz éve várja, hogy beléjük szabjanak. A mester rendületlenül reméli, hogy nem hiába várnak.

Azért alakult ez így, mert a Nyitott Műhely terét és idejét pillanatok alatt kitöltötték a fővárosi kultúrhadak, tele lett a programnaptár. A hely szelleme, tárgyi világa és a nagy szívű gazda személyisége (majdnem) mindenkit lenyűgözött.

Van itt évente nyolc-tíz jobbnál jobb képző- és fotóművészeti kiállítás, vagy száz koncert, szinte az összes jelentős magyar dzsesszzenész föllépett már itt. Voltak dzsessztörténeti, komolyzenei előadás-sorozatok, jelen van a világzene, az etno. Számos irodalmi sorozat fut párhuzamosan, egy az angol nyelvű irodalom értőinek s kedvelőinek. Tartanak itt könyv- és folyóirat bemutatókat, színházi előadásokat, előadóesteket. Van itt filmklub, tudományos előadás-sorozat, szexoktatás, kreatív foglalkozások gyerekeknek, horgász-, filozófus-, fotósklub. S minden programot körülvesz az intenzív kávéházi élet.

Eleven legenda lett Finta Laciból.

Sokan sok mindent írtak már róla és neki. Báron György bontotta ki Bíró András fent idézett bonmot-ját: „Az igazi anya onnan ismerszik meg, hogy tévedhetetlenül tudja, mire van szükségünk. Laci tudja, tehát igazi anya. Otthonos, barátságos helyre van szükségünk, mert ilyenek már nincsenek, vagy ha vannak is, máshol, másoknak. (...) zene, szöveg, kép, bor, étek és kompánia páratlan harmóniája az, ami Laci műhelyét oly egyedivé és ellenállhatatlanná teszi. Minőségi borkínálatát márkás vinotéka is megirigyelhetné, az adóhatóságnak is ez ízlik, sajnos. Teából hasonlóképp szédítő a választék, esténként meg Laci összedob valamit, amihez épp kedve szottyan, egyszerű, jóízű egytálétkeket, akár a mama főztje.” Lackfi János születésnapi köszöntőversében „Ő a helyi gálya / sokkarú sívája (...) egyik kezében teás findzsa, / másikban eke szarva, hogy bele ne fulladjunk a … sárba, (...) a mi Lacink intézmény, / a szegények és árvák barátja, / félnótás írók, költők oltalmazó nagykabátja, / esőben esernyője, / s ha lenne ezer nője, / kilencszázat biztos, hogy kölcsönadna, / hogy ne búsulj egymagadba...”

A „csillapíthatatlan vendégszeretetét” méltató Várady Szabolcstól származik a Nyitott Műhelyre alkalmazott szójáték: „Genius Laci”. Para-Kovács Imre cikke szerint Finta „arcán folyamatosan a megvilágosodottak mosolya, hozzá képest Buddha egy ideges BKV-ellenőr... ez a mosoly még sohasem fagyott le, amióta ismerem, pedig lett volna rá oka. A Nyitott Műhely miatt képzelem néha, hogy Budapest mégis élhető város. Mintha a pokol tornácán lenne egy vidám kerthelyiség, ahol megpihenünk, mielőtt belépnénk.” Amire viszont a műhelygazda a fentieknél is büszkébb lehet, az Torgyán József véleménye: „Ez nem nyitott műhely, ez csirkeól!”

Névjegy

FINTA LÁSZLÓ 1963-ban született Túrkevén. A szolnoki Vegyipari Szakközépiskolában érettségizett, majd bőrdíszműves szakképesítést szerzett. Bőrösmesterként volt kubikos, hírlapkézbesítő, antikvárius, szakiskolai oktató. Az egri Eszterházy Károly Főiskola magyar szakára járt, de nem tette le az államvizsgát. 2000 óta a Nyitott Műhely nevű kulturális intézmény gazdája. A főváros kulturális életének közismert, karizmatikus személyisége. Családot még nem alapított, de szeretne.