December közepén az a kormányzati arrogancia rántotta össze a felsőoktatás szereplőit, amely a miniszterelnök októberi vízióját az „önfinanszírozó” felsőoktatásról a közvéleményt is sokkoló döntések formájában kezdte megvalósítani. December elején Giró-Szász András kormányszóvivő drasztikusan megnyirbált keretszámokról és magas tandíjakról hozott döntésről számolt be.

A kormány felsőoktatást érintő politikája ellen megalakult az Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum (a HaHa, HÖOK, Magyar Rektori Konferencia, Oktatói Hálózat, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete részvételével), amely elfogadta a diákok követeléseit, s megállapodott abban, hogy folyamatosan egyeztetnek egymással az ágazatot érintő kormányzati döntésekkel kapcsolatban.

A fórum megalakulását nemcsak a keretszámok megvágása, a röghöz kötést szimbolizáló hallgatói szerződések ügye, hanem a forráskivonás is elősegítette. Az év utolsó hónapjában zárolás formájában brutális összegeket vett el a kormány az intézményektől, amelyek emiatt lényegében megroggyantak. Több rektor úgy döntött, hogy a vizsgaidőszak ellenére takarékossági okokból 2-3 hétre becsukja intézményének kapuit.

Aztán december végén szembesültek azzal is, mekkora a 2013-as költségvetésben az egyes intézményekre jutó költségvetési forrás. Két év alatt 66 milliárd forintot vont ki az Orbán-kormány az ágazatból, így az egyetemek, főiskolák nagy része ezt már nem bírta el: számos helyen megkezdődött az oktatók elbocsátása.

E fojtogató légkörben már januárban érezni lehetett az egység első repedéseit. A kormány a forráskivonást ugyan nem állította le, de ígéreteket tett.

Ezek között szerepelt a PPP-beruházások kiváltása, az eladósodott intézmények adósságainak rendezése, EU-projektekhez szükséges önrész átvállalása és egy strukturális alap megnyitása, amelyből azonnal kaphatnak az öncsonkítást vállaló intézmények. (Emellett egy tízmilliárdos keretből csorgatnak vissza pénzt a kiváló és kutató egyetemi státusszal rendelkező intézményeknek, lásd a Pázmány a hátsó sorokban című írásunkat.) E tételek zöme politikai alkuk során kerül az intézményekhez, így borítékolható volt, hogy a rektorok egyre kevésbé fognak radikális hangot megütni.

A végleges szétesés szimbolikus pillanatának tekinthető a HÖOK legutóbbi közgyűlése, ahol a hallgatói érdekképviselet úgy döntött: valamilyen formában mégiscsak elfogadhatónak tartja a hallgatói szerződést. A közgyűlés megszavazta, hogy az elnökség a kompromisszumos megoldásokat keresve a hallgatók érdekeit szem előtt tartva alakítson a szerződés tartalmán.

A HÖOK mindezt egy hónappal azután fogadta el, hogy a felsőoktatási szereplőkkel való tárgyalásokat megkerülve a kormánypárt benyújtott egy módosítást, amely a hallgatói szerződések ügyét és az egyetemi autonómiát érintő kancelláriarendszert beemelte az alaptörvénybe. Akkor erről a lépésről a HÖOK az MTI-nek úgy fogalmazott, „gyáva és hazug”. A februári közgyűlés még azt fogadta el: ilyen körülmények között nem lehet tovább tárgyalni a felsőoktatási kerekasztalon.

„A HÖOK akkor vesz részt a jövőben a felsőoktatási kerekasztal munkájában, ha annak fennállásáig nem változik a tárgyalt kérdésekben a jogszabályi környezet” – szögezték le közleményükben. A jogszabályi környezet azonban változott. Az alaptörvény negyedik módosításával a hallgatói szerződések ügye és az egyetemi autonómia kérdése is a legmagasabb szintű jogszabályba került.

A mindinkább magára maradó Hallgatói Hálózat hiába kezdeményezte, hogy a decemberben alakult fórum adjon ki közös állásfoglalást a negyedik módosítás ellen, ahhoz már sem a rektori konferencia, sem a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, sem a HÖOK nem csatlakozott. Utóbbi a negyedik alaptörvény-módosítást tudomásul vette, emiatt az az álláspont alakult ki, hogy a hallgatói szerződések ellen már nincs értelme fellépni.

Kiss Dávid, a HÖOK elnökségi tagja azt mondja: ők a forráskivonás megállítására és az ösztöndíjakra kívánnak ezután koncentrálni.

– A tagi önkormányzatok erre hatalmazták fel az elnökséget – fogalmaz, hozzátéve, a HÖOK tapasztalatai szerint a hallgatóknak nem a szerződés a kardinális kérdés, inkább a forráskivonás miatt akadozó ösztöndíjfizetés. – Ha továbbra is tiltakoznánk a hallgatói szerződések miatt, az gátolná a kerekasztal többi témáját. Mindamellett meg kell említeni, hogy Klinghammer István felsőoktatási államtitkár jelentős kedvezményeket ígért a szerződések ügyében –tette hozzá Kiss Dávid, aki példaként említi, hogy ha az állam elvárja, hogy itthon maradjanak a friss diplomások, akkor garantáljon nekik munkahelyeket. Ezért ha egy fiatal munka nélkül marad, akkor az „leíródik” a hátralékából. További kedvezmények várhatóak a szerződésben a családot alapítókra, illetve a doktoranduszokra is.

A HaHatól való eltávolodásról Kiss Dávid azt mondja: a HÖOK nem ellenzéki mozgalom.

– Nincs mandátumunk arra, hogy különböző kormányellenes rendezvényeken jelenjünk meg, mert a HÖOK köztestület, amely a hallgatók ügyét és az ifjúságpolitikát képviseli, ezért semleges pozícióban kell maradnia –jelenti ki.

Decemberben