Tisztázatlan nyugdíj-kompenzáció
Rendre meglehetős zavart és bizonytalanságot okoz a nyugdíjas korú, de a továbbfoglalkoztatást vállaló egészségügyiek körében, hogy a kormány még mindig csak „csepegteti” a várható jövedelmükre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információt. Legutóbb Cserháti Péter helyettes államtitkár a parlamenti szakbizottság előtt azt mondta: a munkáltató dönt arról, hogy nyugdíj-kompenzációként kinek és mennyit ad.
Hozzátette: a munkavállaló jövedelemkiegészítése nem lehet több, mint az addig folyósított nyugdíja, kevesebb azonban lehet. Lapunk több körben több kérdést is feltett az egészségügyért felelős államtitkárságnak a részletszabályok tisztázására, érdemi választ egyszer sem kaptunk. Ez vélhetőleg azért lehet, mert még a kormány sem tudja, hogy hogyan oldja meg a feladatot.
A nyugdíjtörvény korábbi módosítása miatt júliustól megszűnik a nyugdíj és a bér együttes folyósítása az egészségügyi ágazatban is, és a 62 év feletti közalkalmazottaknak kérelmezniük kellett további foglalkoztatásukat. Eddig 2716 ilyen dolgozó kérelme van a kormány előtt. Az eddigi nyugdíjuk kompenzálására 6-6,3 milliárdra van szükség. A megüresedő álláshelyeket – ha az adott intézmény vezetője kéri – az egészségügyben megtarthatják. A kormány a közszolgálatban bevezetett „nyugdíj vagy munka szabály” nyomán mintegy 30 milliárd forint költségvetési megtakarításra számít.
Kompenzációra csak az egészségügyben dolgozók számíthatnak. A közszolgálati bér és nyugdíj együtt folyósításának júliustól érvényes tilalma káros következményeit orvosolni akaró módosító javaslat szerdán a parlament elé került. Az indítvány, ha a nyugdíj-kompenzációval kapcsolatos valamennyi kérdést nem is, de néhány részletet tisztázhat. Egyebek mellett ebből derül ki a Cserháti Péter által elmondottak lényege: azok az egészségügyi dolgozók, akik több munkahelyen is dolgoznak (több szakrendelőben, illetve kórházban is látnak el feladatot) dönthetnek úgy, hogy egyetlen munkáltatótól kérik a kompenzáció összegét. Lesz azonban arra is mód, hogy a részmunkaidő arányában kapják a nyugdíjpótlás összegét.
Összességében elvben nem kaphatnak kevesebbet, mint amekkora öregségi nyugdíjat vesztettek. (Arra nem ad választ a tervezet, hogy hol futnak össze majd az adatok, azaz ki ellenőrzi, hogy ki mekkora összeghez jutott, és valóban sor került a teljes kompenzációra.) A parlament előtt lévő indítvány szerint viszont nem jár majd a kompenzációs pénz a fizetés nélküli szabadság idejére, illetve az egész napos igazolt távolléti napokra sem, valamint a felmentési időre, ha valakit mentesítenek ezen időre a munkavégzés alól. Rosszul járhatnak azok is, akik még nem érték el a nyugdíjkorhatárt (például a 40 év szolgálati idővel időskori ellátáshoz jutók), a módosítás szerint ugyanis, ha éves jövedelmük meghaladja a minimálbér tizennyolcszorosát, nem jogosultak a kompenzációra.
