Rabok a zsigerelőben
Valóban nincs sok jele annak, hogy egy börtönben vagyunk. A vadonatúj vágóhídon mindenki talpig fehér munkaruhában feszít, az őröket csak a zöld sapkájuk meg a nadrágszíjukról lógó bilincs és gumibot alapján lehet megkülönböztetni a fogvatartottaktól. Talán annyi még az eltérés egy kinti üzemhez képest, hogy biztonsági okokból az összes helyiséget bekamerázták.
A Bács-Kiskun megyében található börtönben jelenleg 1100 elítéltet tartanak fogva, közülük 600-an dolgozhatnak az Állampusztai Mezőgazdasági és Termelő Kft. alkalmazásában. A hazai büntetés-végrehajtási intézetekben működő, állami tulajdonban lévő 12 gazdasági társaság közül a hagyományosan növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó állampusztai cég a legjobbak közé tartozik: éves árbevétele eléri az 1,4 milliárd forintot, nyolc éve nyereségesen gazdálkodik.
Az elmúlt években átalakították a termelési szerkezetet, megszabadultak a veszteséges ágazatoktól, 2011-ben pedig belevágtak a csirkeprojektbe. Ez nem csak profilváltást jelentett: a korábban a szabad piacra termelő kft. azt a célt tűzte ki maga elé, hogy néhány év alatt elfoglalja a „belső piacot”, azaz a hazai börtönöket teljes egészében Állampusztáról látják majd el csirkehússal.
A váltás összefügg azzal a 2011-es kormányrendelettel, amely szerint bizonyos kormányzati szervek és valamennyi, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó szervezet köteles a büntetés-végrehajtástól megrendelni azokat a munkájához szükséges termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket a bv-cégek képesek előállítani, illetve szolgáltatni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a büntetés-végrehajtás által működtetett 12 gazdasági társaság a korábbinál jóval kedvezőbb piaci helyzetbe került, ami indokolttá, egyúttal lehetővé is tette a fejlesztésüket.
– A mi esetünkben döntően saját forrásból, az évek alatt felhalmozott nyereséget visszaforgatva kellett megvalósítanunk a beruházást – mondja Schneider Gyula, az állampusztai cég ügyvezetője. – Összesen mintegy félmilliárd forintba került a fejlesztés, amibe beletartozik az 5500 négyzetméteres csirkenevelő telep kialakítása, a speciális takarmány előállításához szükséges keverőüzem létrehozása, valamint a vadonatúj vágóhíd megépítése. A létesítmény minden szinten megfelel az európai normáknak, a teljesítmény felfutásával pedig hazai viszonylatban egy közepes méretű csirkevágóhíddá válhatunk.
Az üzem a teljes kapacitását – évi 750 ezer csirke feldolgozását – 2013 végére érheti el. Ez jóval nagyobb lesz, mint amire a 28 büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott 18 ezer embernek szüksége lehet, a rabok ellátására évi 160-170 ezer csirke is elegendő. A többit a börtöncég – Schneider Gyula szavaival élve – „az állami partneri körben”, azaz a rendőrség, a honvédség, a kórházak és az iskolák számára kívánja értékesíteni, de lehetőséget szeretnének teremteni arra, hogy a mintegy 8 ezer bv-alkalmazott is vásárolhasson a friss csirkehúsból.
– Megéri tőlünk vásárolni, folyamatosan ellenőrzött garantált minőségen, ráadásul a piaci árnál valamivel olcsóbban állítjuk elő a csirkehúst – teszi hozzá az ügyvezető. A beruházás részeként két hűtőkocsit is beszerzett az állampusztai cég, ezek a tervek szerint év végére a börtönöket összekötve körjáratban közlekednének. A távolabbi bv-intézetekbe mélyhűtött, a közelebbiekbe előhűtött csirkehúst szállítanak majd. A számítások szerint az első teljes évben legalább 800 millió forintos árbevételt hozhat a csirkeprojekt, ami várhatóan önmagában is nyereséget termelhet a börtöncégnek.
A csirkehústermelés 80 elítéltnek ad munkát, közülük 30-an dolgoznak a vágóhídon. Az úgynevezett munkába állítási bizottság számos szempont alapján értékeli a fogvatartottakat, a feldolgozóüzembe például csak tökéletes egészségi állapotban lévő rabok kerülhetnek. A szinte teljesen automatizált létesítményben a betanított munkásként tevékenykedő elítéltekre a csirke nyakának elvágása, a kopasztás, a zsigerelés és a darabolás marad.
A rabok munkadíja nem haladhatja meg a minimálbér egyharmadát, de ennek is csak egy részéhez juthatnak hozzá, mivel levonják tőlük azt az összeget (napi 400 forintot), amivel hozzá kell járulniuk a fogva tartásuk költségeihez, és kötelezően félre kell tenniük a jövedelmük egy részét is.
– Ha mindennap lesz vágás, akkor húsz-huszonkétezer forint körül jöhet össze egy hónapban – mondja az egyik elítélt, hozzátéve, hogy a pénz nem a kezébe, hanem egy virtuális számlára kerül, amelyhez egy plasztikkártya tartozik, azzal tud fizetni a börtönön belül. „Nem akarom elkölteni a keresetemet csokira meg üdítőre. Három gyerekem van, hazaküldöm a pénzt. Minden fillér jól jön otthon.”
