A lassúság miatt ugyanis a tavalyi évre tervezett felülvizsgálatoknak mindössze a töredékével sikerült csak végezniük.

A Széll Kálmán Terv azt írta elő, hogy 2013 végéig 190 milliárd forintot kell spórolni a rokkantellátásokon. Bár ennek érdekében már tavaly januárban átírták az ellátások a korábbi járandóságok szabályait, és elrendelték a mintegy 195 ezer érintett rendkívüli és soros felülvizsgálatát is, a kormány által elvárt megtakarítást korántsem sikerült elérni. Az eddig ellenőrzött betegek túlnyomó többsége megtarthatta teljes vagy csökkentett összegű ellátását, a felülvizsgálatok következtében az ellátásból körülbelül tízezer ember szorult ki. Ezzel pedig úgy 17 milliárdot spórolt meg az Orbán-kormány. Spórolás ide vagy oda, az egészségbiztosító adatai szerint így is túllépték 16 milliárddal azt a 342 milliárd forintos keretet, amit erre az ellátásra szán a kormány.

Pedig mindent megtettek. Az Origo tavaly decemberben azt írta, hogy a felülvizsgálatok során 2012-ben a rokkantnyugdíjasokat több mint kétszer gyakrabban nyilvánították rehabilitálhatónak, mint az azt megelőző években. 2009-től a rokkantak 10-15 százaléka volt minden évben rehabilitálható, tavaly viszont már az esetek közel 30 százalékában hoztak ilyen döntést a felülvizsgálatot végző bizottságok. A cikk kitért arra is, hogy a területről készült statisztikában van egy ennél látványosabb megugrás is, mert egy százalékról 12 százalékra emelkedett azok aránya, akik teljesen kiesnek az ellátórendszerből a korábbi évekhez képest. Az ő egészségük a mostani megítélés szerint már kevesebb mint 40 százalékban sérült, ezért az új rendszerben egy forintot sem kapnak – rajtuk spórolta meg tehát az állam a már említett 17 milliárd forintot.

A megváltozott munkaképességűek jelenleg kétféle ellátást kaphatnak: rehabilitációsat vagy rokkantságit. Előbbiben azok részesülhetnek legfeljebb három évig, akik rehabilitációval ismét munkaképessé válhatnak. A rokkantsági ellátás azoknak jár, akiknek már nem javasolt a rehabilitáció. A megváltozott munkaképességűek ellátásai ugyanakkor jövedelempótló jellegűek, ezért csak azok kaphatják, akik az egészségi állapotuk miatt nem tudnak dolgozni, és ha a kérelem benyújtását megelőző öt évben legalább 1095 napon – tehát összesen három éven – át volt társadalombiztosításuk.

Ez utóbbi szabály miatt most egyetlen fillér ellátást sem kap A. Zoltán miskolci olvasónk. Az 59 éves férfi másfél éve, Bécs belvárosában esett össze minden előzmény nélkül, s mint utóbb kiderült, agyvérzést kapott. Az ausztriai kórház életmentő beavatkozása mentette meg az életét, fél oldalára szinte ma is béna. Azt még a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői döntése is megerősíti, hogy tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, meg azt is a papírjára írták, hogy egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt. A balszerencsés férfi tavaly májusban jövedelempótló ellátást igényelt, amit a hivatal elutasított, mondván, hogy a betegséget megelőző 5 éven belül nem volt legalább 1095 napon át biztosított. A férfinak körülbelül 100 munkanapja hiányzik, mert az adott időszakban előfordult, hogy nem volt állása. A férfi patthelyzetben van: dolgozni nem tud, a szociális háló meg nem tartotta fönn. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivataltól hivatalos választ nem kaptunk, nem hivatalosan is csak annyit mondtak: ez nem az ő asztaluk. Papírforma szerint járt el az érintett férfi esetében a kormányhivatal. A szabályokat meg nem ők hozták, ők csak alkalmazók.

Tüntettek a bányászok

A szakadó eső ellenére mintegy négyszázan tüntettek csütörtök délután Pécs központjában azért, hogy a korábban leszázalékolt bányászok kapják vissza rokkantnyugdíjukat. Az egészségkárosodott bányászok a múlt évben elvesztették ellátásuk 20-60 százalékát, s a pécsi demonstráció résztvevői és szónokai azt követelték, hogy a kormány vonja vissza a jövedelmüket megkurtító jogszabályokat. A tüntetésre a borsodi, a Komárom megyei, a mecseki és a nógrádi bányák volt dolgozói jöttek el, s a szakma valamennyi szakszervezete képviseltette magát. Pécsi tudósítónk jelentése szerint az érdekképviseletek megfogalmaztak egy levelet a bányászok követeléseiről, s azt eljuttatják valamennyi parlamenti képviselőhöz. (U. T.)