A hivatalos eredményhirdetésre még várni kell. Úgy tudjuk, ha tényleg nyernek, a pénzből egymilliárdot a Liga használhat fel, míg két partnere hatszázmillión osztozhat. A forrásokat egyebek mellett az új munka törvénykönyve hatásainak vizsgálatára, szakszervezeti vezetők képzésére, tájékoztató kiadványokra, a kollektív szerződésekkel összefüggő elemzésekre, vagyis a „munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek együttműködéséhez kapcsolódó érdek-képviseleti kapacitás- és szolgáltatásfejlesztésre” lehet felhasználni. A pályázati kiírás szerint a részvétel feltétele az volt, hogy a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban (NGTT) tagsággal rendelkező legalább egy munkavállalói és egy munkaadói szervezet közös konzorciumot alakítson.

Az NGTT-ben a szakszervezeteket hat konföderáció, a munkáltatókat kilenc szövetség képviseli, és a két oldal szereplői közül legfeljebb kettő-kettő nyújthatott be együtt pályázatot, ám csak egyetlen konzorcium nyerhet. Ezt a konstrukciót a munkavállalói érdekszövetségek egy része vitatta, mert a szakszervezetek rendelkezésére álló forrásokhoz képest – most a nagyobb konföderációk éves költségvetését is jóval meghaladó összeg a tét – igen sok pénzről van szó, amit meg lehetett volna osztani. Tehát úgy vélik, nem egyetlen kedvezményezettet kellene helyzetbe hozni, mert ekkora keretből többeknek is százmilliók jutottak volna.

Gaskó István

Nem kis részben emiatt vetődött fel, hogy a pályázatot vélhetően a Ligára szabták, és a miniszterelnökkel jó személyes kapcsolatokat ápoló Gaskó István vezette szövetséget akarják helyzetbe hozni. Ezt korábban Gaskó tagadta, hangoztatva, hogy nyílt versenyről van szó, tehát bárki pályázhat. Azt pedig megalapozatlan jóslásnak minősítette, hogy ők lehetnének a befutók, hiszen amikor az ezzel kapcsolatos találgatások a sajtóban először megjelentek, még a pályázatot sem nyújtották be, ami kétségkívül igaz.

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke korábban kérdésünkre leszögezte: a konföderáció mindenképpen pályázni kíván, és ehhez keresik a partnereket. Pataky Péter akkor – arra hivatkozva, hogy a dokumentáció benyújtásának határideje még nem járt le – további részletekkel nem szolgált. Most azonban közölte, hogy nem indultak, mert nem találtak a pályázat benyújtásához megfelelő munkaadói szövetséget, de ennél többet nem akart elárulni. Más forrásoktól úgy tudjuk, hogy az MSZOSZ szinte mindegyik munkaadói szervezettel kereste a kapcsolatot, csakhogy – van, aki úgy gondolja, talán a kormányzati nyomásgyakorlás miatt – egyik sem vállalta az együttműködést. A jelentősebb szövetségek elzárkóztak, ha pedig a kisebbekkel állnak össze – bár azok sem mutattak kifejezett hajlandóságot közös pályázat benyújtására –, nem tudták volna teljesíteni a kiírásban foglalt feltételeket. Ezután felvetődött az is, hogy a Ligával adjanak be közös pályázatot, amit Gaskó állítólag feltételhez kötött: az MSZOSZ nyilatkozzék, hogy semmiféle politikai szervezettel nem tart fenn kapcsolatot.

Ezt Patakyék elfogadták, de konzorciális partnerként az MSZOSZ-t a Liga ennek ellenére sem fogadta volna el, hanem a pályázati határidő lejárta előtt nem sokkal csak együttműködői státust – és az uniós pénzből ötven-százmillió forintot – kínált a szövetségnek. Ebbe viszont az MSZOSZ nem ment bele. A Liga a Palkovics Imre vezette Munkástanácsoknak is hasonló feltételekkel tett ajánlatot, ám erre a vállaltan hagyományos kereszténydemokrata értékeket képviselő szakszervezeti konföderáció ugyancsak nemet mondott.

Az egész történet nem szól másról, mint a szakszervezetek egységes fellépésének megakadályozásáról – hangsúlyozzák forrásaink. Ami annyiban kétségkívül igaz lehet, hogy az érdekszövetségek saját büdzséjéhez képest meglehetősen nagy pályázati összeggel valóban sikerült a konföderációkat megint egymásnak ugrasztani, ami a kormány és a munkaadói szervezetek pozícióját erősítheti.

A Támop pályázatának A komponenseként további 1,2 milliárdos összeget hirdettek meg többek között a szociális párbeszédben és konzultációban részt vevő szervezetek kapacitásainak megerősítésére, illetve a hatékony érdekképviselet biztosítására. Ez magában foglalhat képzést, tagtoborzást és több más, a munkavállalói érdekek érvényesítését szolgáló tevékenységet támogató projektet, s összességében legfeljebb negyven-ötven pályázó számíthat ilyen támogatásra. Erre a konföderációk számos tagszervezete pályázott.

Nagy érdeklődéssel várják az eredményhirdetést, és bíznak benne, hogy a pályázatot sikerült olyan szakmai tartalommal megtölteni, amely biztosítja az EU-forrás elnyerését, ugyanakkor remélik: a projekt megvalósítása a munkavállalók érdekeit szolgálja majd – közölte kérdésünkre a Liga. Nem vitatták, hogy valóban felvették a kapcsolatot az MSZOSZ-szel és a Munkástanácsokkal, de úgy elég nehéz pártsemlegességről beszélni, ha az ATV kameráinak köszönhetően mindenki láthatta az MSZOSZ elnökségének több tagját is az MSZP kampányrendezvényén – hangsúlyozzák –, amint lelkesen tapsolnak. Lehet azon is vitatkozni, hogy az esetleges közreműködő partnerek a meghirdetett forrásból mennyi pénzt szerettek volna maguknak, csakhogy nem vettek részt a pályázat előkészítésében, így azt sem tudni, mit vállaltak volna magukra – érvelnek. Arról pedig a Liga aligha tehet – közölték –, hogy az MSZOSZ nem talált partnerre a munkavállalói érdekképviseletek között. A Liga álláspontja, hogy a történet inkább a pártokhoz való kötődésről szól, miközben maguk kezet nyújtottak több konföderációnak. Az MSZOSZ azonban nem engedte el az MSZP kezét, bár most lehetőség kínálkozott volna rá, de a szervezet „inkább a régi elvtársainál maradt”.