Bár az ember gyakran érzi, hogy az idegességtől eldobja a haját, de a test ily módon csak akkor reagál, ha a hajnövesztéshez nélkülözhetetlen energiatartalékai kimerülnek – derül ki Wikonkál Norbert bőrgyógyász, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika docensének szavaiból.

A testszőrzet és a hajszál a szőrtüszőben fejlődik. Az új hajszál a szőrtüsző alján lévő hajhagymában alakul ki. Az itt lévő sejtek osztódnak, és a bőrfelszín felé nyomódnak. Majd ezek a sejtek hirtelen vizet veszítenek, elhalnak, és sűrű, tömött masszává válnak, ebből lesz a hajszál. A színét a bőr festékanyaga, a melanin pigment adja, amely egyben az adott emberre jellemző bőrszínt is meghatározza. A szőr-, illetve a hajszálak periodikusan növekednek, minden egyes ciklus egy hosszabb növekedési és az azt követő nyugvó szakaszból áll.

A nyugvó szakasz végén a haj kihullik, és helyette a szőrtüszőben újabb kezd nőni. A szemöldök és a szempilla szőrszálainak növekedése egy-hat hónapig, míg a hajszálak kettő, hat évig is tarthat. Az egészséges ember naponta körülbelül 100 hajszálát vesztheti el, mert elérik az életciklusuk végét.

A hajhullásnak sokféle oka lehet, így például a genetikai örökségtől éppúgy ritkulhat egy hajkorona, mint az öregedéstől, a bőr helyi, illetve más szerveket érintő betegségektől vagy a szervezet energiaraktárainak (alultáplálás, vitaminhiány) lemerülésétől. Ha valaki úgy érzi, hogy túl sok hajszálát veszíti, nem árt számba vennie az aktuálisan szedett orvosságok mellékhatáslistáját.

Wikonkál Norbert szerint a normális és a kóros hajhullás között a laikus embernek nehéz különbséget tenni. Sokszor sokan alaptalanul gondolják, hogy valami betegségük van, mert hullik a hajuk. Közvetlenül hajmosás után természetesen is veszíthet bárki az átlagosnál többnek tűnő hajszálat, mert maga a mosás olyan mechanikai sokként éri a fejbőrt, hogy az amúgy már elhalt, de még a hajtüsző fala által tartott szálak egyszerűen kiesnek onnan. Aggodalomra akkor van ok, ha az elvesztett hajszálak helyén nem nő másik.

A férfiakat és a nőket is sújthatja a hormonális hajhullás, amikor genetikai kódjuk része, hogy a hajhagymáik érzékenyebben reagálnak a dihidrotesztoszteron férfi nemi hormonszint enyhe változásaira is. Ez a fajta kopaszodás már akár 16 évesen is elkezdődhet a homlok fölött vagy a fejtetőn. A nőknél az ilyen jellegű elváltozás a fejtetőn kezdődik, és inkább a hajszálak elvékonyodásával, mintsem az elvesztésével jár. Előfordulhat, hogy testi vagy lelki megterhelés hatására (drasztikus fogyókúra, magas lázzal járó megbetegedés, műtét utáni állapot, egyes gyógyszerek – kemoterápia, magas vérnyomás elleni szerek, fogamzásgátló, A-vitamin – szedése) hullik valakinek a haja. Pajzsmirigybetegség tüneteként is jelentkezhet.

A hirtelen kialakuló, szabálytalan foltos hajhiány immunbetegségre is utalhat, azaz ekkor már föltétlenül be kell jelentkezni a bőrgyógyászhoz. Ha valaki azt látja, hogy hajas fejbőrén nincsenek kopasz foltok, akkor számlálással lehet némileg pontosítani a hajhullás mértékét, kideríteni, valóban sok, ami annak látszik. Erre többféle lehetőség is van: lehet számolgatni több napon át az elvesztett hajszálakat. Ennek az a hátránya, hogy nem lehet pontos, hiszen valamennyi helyről, ahol csak megfordult valaki aznap, össze kéne szedni az összes elhullott szálat. Egy másik módszer a könnyű húzásos teszt. Ebben az esetben egy tíz-húsz szálból álló hajcsomót kell meghúzni óvatosan, normális esetben 1-2 szálat engedhetnek el a hajhagymák. Ha ennél jóval több marad valakinek a kezében, érdemes a bőrgyógyászt felkeresni diagnózisért.