Csak a nagy fehérség
Kezdetben havazásban, erős szélben, rossz látási viszonyok mellett, de folyamatosan hajthatott az M7-esen. Mint meséli, ekkor a legjobban az bosszantotta, hogy barátai, családtagjai hiába próbáltak tudakozódni arról, hol, milyen lezárások vannak a sztrádán, érdemes-e letérni a 7-es útra, vagy inkább forduljon vissza, senki nem jutott pontos, friss információkhoz.
Így aztán maradt a sztrádán. Három óra alatt jutott el Szabadbattyánig, ahol hatalmas dugóba került, mert egy baleset miatt lezárták az utat. Hosszú várakozás után leterelték az autósokat a pályáról, de ezzel sem jártak jobban.
– A 7-es útra már nem engedtek fel, de nem is lehetett volna ott előrejutni. Csak az Enying felé vezető út volt járható, így mindenki arra indult el – meséli Zsolt. – Egy darabig konvojban haladtunk egy hókotró mögött, ám egyszer csak elakadt a gép. Egy idő után kihúzták, de ekkor a mögötte lévő autók nem tudtak továbbmenni. Néhány perc alatt eltemette a hó a kocsikat, így az, aki egyszer megállt, segítség nélkül már nem tudott továbbmenni. A konvojt végül sikerült újraindítani, de csak néhány száz métert tehettek meg. Enying előtt végképp elakadtak. Az autósoknak azt ígérték, előbb-utóbb megnyitják az utat, és egy traktorral kiszabadítják őket, hogy eljuthassanak az Enyingen kialakított melegedőbe, ahol majd enni- és innivalót is kapnak. De ez csak ígéret maradt: „két-három óránként jött egy traktor, aminek a sofőrje váltott pár szót az autósokkal, hogy minden rendben van-e, ám segíteni nem tudott. Később aztán már a traktoros sem jött, utóbb kiderült, lerobbant a gép.”
Zsoltot nem érte váratlanul az, hogy nem sikerült megnyitni az utat, mert szerinte „tényleg egészen elképzelhetetlenül brutális idő volt”. Így eleveníti fel az éjszakai ítéletidőt: „Az autó szél felőli oldala néhány perc alatt eltűnt a hó alatt. Az ablaktörlőn jéggé fagyott a hó a hidegben. Az oldalsó ablakokon át pedig csak nagy fehérséget lehetett látni. Kiszállni sem lehetett, mert az erős szélben a hó szó szerint vágta az ember arcát. Egy mögöttem pár száz méterre álló autó vezetője megpróbált gyalog eljutni Enyingre, de csak a kocsimig ért el, kérte, hadd üljön be. Ekkora távot is alig tudott megtenni.”
Ennivalója nem akadt a kocsiban, de enni amúgy sem tudott volna az idegeskedés miatt, vize volt, és mivel teli tankkal kelt útra, fűteni is tudott. Végül reggel hatkor érkezett meg a „felmentő sereg”. Markolók bontották el az utat eltorlaszoló, majd két méter magas hókupacot, a tűzoltók kitolták az elakadt autókat. Ennek kapcsán megemlíti: bár az éjjel senki nem tudott segíteni neki, azt látta, a helyi traktorosok, a tűzoltók, a rendőrök minden tőlük telhetőt megtettek.
Reggel hét órára értek Enyingre, ahol az iskola tornatermében forró tea, kávé és zsíros kenyér várta őt és „felszabadított” társait. Elmondása szerint reggel nyolckor már körülbelül négyszáz ember várakozott a tornateremben – azt azonban, hogy meddig kell maradniuk, nem tudták. A rendőrség ugyanis senkit nem engedett ki a településről, mert ekkor folyamatosan hótorlaszokat emelt a szél az utakon, és még mindig az elakadt autókat és utasaikat próbálták kiszabadítani. Végül nem sokkal péntek délután engedték útjukra az embereket azzal: Siófokig eljutnak, de hogy ott mi vár rájuk, azt nem tudják…
Zsolt végül péntek délután négy órakor épségben befutott Nagykanizsára: huszonhat óra alatt tett meg kétszáz kilométert.
Németország: sarkvidéki hideg
Németországba a múlt hét végén tört be a sarkvidéki levegő. Vasárnap és hétfőn 30 fokos különbséget mértek az ország legmelegebb és leghidegebb vidékei közt. Az erős havazás északon 35 centis havat okozott, Frankfurtban több száz repülőjáratot töröltek. Az utakon három ember vesztette életét, ketten egy százautós karambol áldozatai. A meteorológusok szerint Németországban 10-20 évente megismétlődik az ilyen március. Még kifejezést is alkottak erre: Maerzwinter – márciusi tél. De a vele járó nagy hideg itt is szokatlan. Az ország egyes területein az eddigi, március közepi rekordhidegekhez képest két fokkal is alacsonyabb hőmérsékleteket mértek. (Szász Balázs)
Kétméteres hótorlaszok
Északi szomszédunknál főleg a Csallóközben, továbbá Kassa és Sároseperjes (Presov) megyében okozott súlyos gondokat a hóvihar. A Révkomáromi (Komárno) járásban több helyen kétméteres hótorlaszokat emelt a szélvész, emiatt a legtöbb utat lezárták. Gúta (Kolárovo) környékén csütörtök estétől száz gépkocsi, illetve kamion torlódott fel, ezeket péntek délelőtt lánctalpas katonai járművek szabadították ki. Nehezen járható a Révkomárom és Dunaszerdahely közti országút, valamint a Nagymegyerről az országhatárra, illetve Győrbe vezető közút. A szlovák hatóságok Csehország, Lengyelország és Ausztria felől lezárták a határátkelőket a kamionok számára.
Csütörtök éjjel tűzoltók szállították el a Révkomárom előtt elakadt személyvonat utasait. Több nemzetközi gyors péntek délután háromszáz perces késéssel érkezett Pozsonyba. Párkányban pedig néhány járat vesztegelt ennél is hosszabb ideig, magyarországi váltásra várva. Kelet-Szlovákiában Nagymihály (Michalovce) és Királyhelmec (Královský Chlmec) térségében, továbbá a D1-es autópályán alakult ki a legsúlyosabb helyzet. A rendőrség a Poprád és Szepesjánosfalva (Jánovce) közötti szakaszt több baleset miatt lezárta. Percről percre romlott a helyzet Észak-Szlovákiában is. A Magas-Tátrában az orkán fákat csavart ki, emiatt a villamosok csak Ótátrafüredig (Smokovce) jártak. (Pozsonyi tudósítónktól)