Szabadságvesztés, otthon?
E kísérlet első lépéseként a hónap végétől speciális kar- vagy lábperecet kaphatnak azok a gyanúsítottak, akiket a bíróság házi őrizetbe helyezett, és egyidejűleg elrendelte folyamatos őrzésüket, vagy azt, hogy a rendőrség naponta többször rajtaütéssze rűen ellenőrizze, betartják-e a számukra előírtakat – tudta meg a Népszabadság Lajtár József vezérőrnagytól, az ORFK gazdasági főigazgatójától. Azt például, hogy az engedélyezett legrövidebb úton járnak-e munkába, a gyerekért iskolába, bevásárolni. Ugyanezekkel az eszközökkel ellenőrizhetik majd a lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állókat, hogy nem hagyják-e el a lakóhelyüket, vagy annak számukra kijelölt részét.
A BM és a rendőrség 2011 nyarától tesztelte Európában és a tengerentúlon azokat GSM- és GPS-alapú rendszereket, amelyek a hazai jogi és műszaki feltételek mellett alkalmasak lehetnek a bírói kényszerintézkedés alá vontak ellenőrzésére. Hosszabb távon a cél a fegyintézetekben lévő sok ezer előzetes letartóztatott számának drasztikus csökkentése. Első lépésként még csak a folyamatos, vagy napi többszöri rendőri ellenőrzést igénylő házi őrizetesek és a lakhelyelhagyási tilalom alatt állók ellenőrzésére használják a rendszert.
A tavaly decemberi eredményes közbeszerzési pályázaton végül a Geoview Systems Kft. ajánlatát fogadták el, egy tízezer végpont kezelésére alkalmas központot, amelyhez első körben 652, 2014-ig 458 készüléket vásárolnak – mondta Lajtár. A központot majdan az ORFK kezeli, ám az egyes „végpontok”, azaz a házi őrizetesek és lakhelyelhagyási tilalom alatt álló gyanúsítottak megfigyelése az érintettek lakhelye szerint illetékes megyei főkapitányságok úgynevezett „tevékenységirányítási központjainak” feladata lesz. Nekik kell járőröket küldeni a gyanúsítottak után, ha azok megrongálnák a kar- vagy lábperecet (ennek hatására a készülék „szabotázsjelet” küld a központnak), vagy ha az illetők nem tartják be az előírt szabályokat.
Még ebben a hónapban üzembe helyezik az első ötven készüléket.
„Nem kívánságműsor, és nem is divatbemutató” – mondta a főigazgató arra a kérdésünkre, hogy a kar-, illetve lábperec választható lesz-e, vagy a hatóságok döntik el, kinél alkalmazzák, kinél nem. A Magyar Nemzet ugyanakkor úgy tudja: azok a gyanúsítottak, akikről a nyomozók okkal feltételezhetik, hogy így befolyásolnák a tanúkat, összebeszélnének bűntársaikkal, továbbra is a fegyintézetekben maradnak.
A rendszer kiépítése és működtetése 2013-ban 1 milliárd 22 millió forintjába kerül a rendőrségnek, ám az ORFK számításai szerint másfél év alatt behozza az árát. Nemzetgazdasági szinten még hamarabb. Hiszen így nem kell házi őrizetesek egy részét folyamatosan, másik részét visszatérő jelleggel őrizni.
Ugyanakkor az így ellenőrzött házi őrizetesek egy része akár dolgozhat, így adót is fizethet. Ha azt akarják, hogy bármikor elérhetők legyenek, nem kell előzetesbe tenni őket, étkeztetni, itatni őket, fűteni és vigyázni rájuk.
Az új eszközök használata ellen leginkább jogvédők tiltakoznak, akik elfogadhatatlannak tartják a jogilag még ártatlan gyanúsítottak „megalázását” a megbélyegző eszközökkel. Nem nagyon örülnek a rendszernek a nyomozók sem, hiszen az otthon őrzött gyanúsított másokkal összebeszélhet, az otthonában lévő (a nyomozás korábbi szakaszában meg nem talált) bizonyítékokat megsemmisítheti, tanúkat befolyásolhat. A kar- és lábpereccel azt meg lehet figyelni, hogy merre mozog, de azt már nem, hogy kikkel találkozik.
Belügyi illetékesek mindezt nem vitatva elmondták: nyilvánvaló, hogy egyes kérdésekben esetleg a jogszabályokat is módosítani kell, s a rendőrségnek is újra kell gondolnia a nyomozási taktikáit. Ahol a gyanúsítottal szemben technikai eszközökkel ellenőrzött kényszerintézkedéseket alkalmaz a bíróság, nem működik majd az eddigi gyakran alkalmazott „csukassuk be, aztán két-három év alatt csak összejön valami rá”-gyakorlat.
Ha a rendszer beválik, később akár a jogerős ítéletek végrehajtására is alkalmazható lesz; persze csak a megfelelő törvénymódosítások után. Nem egy országban az enyhébb súlyú bűncselekményekért rövid idejű szabadságvesztésre ítélteket ugyanis „otthon tartják fogva”.
