Sok múlik Áder államfői szerepfelfogásán
Most alkotmányos rangra emelik az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek nagy részét – csaknem mindent, amit az Alkotmánybíróság (AB) tavaly decemberben megsemmisített –, és emellett több olyan pont is az alaptörvénybe kerül, amit az alkotmánybírók korábban a jogállamisággal összeegyeztethetetlennek találtak.
A cél egyértelműen az, hogy további alkotmányossági kontrollra ne legyen lehetőség, hiszen az AB már 1994-ben maga jutott arra a következtetésre, hogy olyan szabályok, amelyek az alkotmány részévé váltak, nem lehetnek alkotmánysértők. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a testület ne vizsgálhatná az alaptörvény módosítását, és az egyik közelmúltban kihirdetett határozatában figyelmeztetett is rá: ha olyan javaslattal találkoznak, amely megbontaná az alaptörvény egységét, illetve veszélyeztetné a jogvédelem eddig elért szintjét, közbe fognak lépni.
Most a Fidesz ennek is elejét venné, mert a javaslat szerint „az Alkotmánybíróság az alaptörvényt és az alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül”.
Igaz, ez még nincs hatályban, de ha a parlament hétfőn valóban megszavazza az előterjesztést, és azt a köztársasági elnök aláírja, az AB soha többé nem fogalmazhat meg az alkotmánnyal – illetve annak bármilyen korrekciójával – kapcsolatban tartalmi észrevételeteket. Ha az alaptörvény negyedik módosítását hétfőn zárószavazásra bocsátják, az országgyűlési kétharmad nyilván most is fegyelmezetten teszi majd a dolgát, de azért még nincs lefutva minden – véli Kolláth György alkotmányjogász.
Az államfőnek ugyanis szerinte annak ellenére van bizonyos mozgástere, hogy a hatályos szabályok szerint a „köztársasági elnök az alaptörvényt vagy az alaptörvény módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja”.
A nyelvtani értelmezés szerint a jogszabály kijelentő mondata kötelező parancs, másutt viszont az olvasható, hogy az államfő „az elfogadott törvényt az alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek”.
Kolláth álláspontja szerint itt egymásnak ellentmondó rendelkezésekről van szó. Így a köztársasági elnök jogértelmezésén múlik – állítja –, hogy az alaptörvény módosítására is kiterjeszti-e a politikai vétó, illetve az előzetes normakontroll lehetőségét, vagy úgy értékeli, hogy az alaptörvényre vonatkozó előírás felülírja a törvényekkel kapcsolatban megfogalmazott általános jogkörét. Az ellentmondást egyébként a jogalkotó is észlelte, mert a negyedik módosításban már pontosítanának.
A szerint „ha a köztársasági elnök úgy ítéli meg, hogy az alaptörvénynek vagy az alaptörvény módosításának a megalkotására vonatkozó, az alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket nem tartották meg, ennek vizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól”. A tartalom értékelésének lehetőségét ezzel viszont az államfő esetében is egyértelműen kizárnák. Kolláth úgy gondolja, a köztársasági elnöknek emellett van még mozgástere. Az alaptörvény szerint a köztársasági elnök „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”, és az alkotmányjogász állítja: ebből levezethető, hogy az államfőnek mindig fel kell lépnie, ha ezzel ellentétes törekvéseket tapasztal.
Sólyom László többek között Horn Gyula volt kormányfő kitüntetési javaslatának aláírását tagadta meg erre hivatkozva, s az alkotmányjogász úgy gondolja, most Áder Jánosnak az alaptörvény negyedik módosításával – annak jogállamiságot sértő tartalmával – összefüggésben kellene ezzel a felhatalmazással élnie. További lehetőségként kínálkozik az alaptörvény egy másik passzusa, amely szerint „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására”. Az ilyen törekvésekkel szemben mindenki, így a köztársasági elnök is felléphet – hangsúlyozza Kolláth.
A mostani előterjesztés pedig egyértelműen arra utal, hogy a kormánypártok elutasítják a hatalommegosztás klasszikus elveit, hiszen az AB korábbi határozatait semmissé kívánják nyilvánítani, vagyis: a hatalom kizárólagos birtoklására törnek. Ha az államfő előzetes normakontrollt kezdeményezne, az AB valószínűleg tartalmi vizsgálatnak vetné alá az alaptörvény negyedik módosítását – legalábbis így látja Kolláth, hiszen a testület már korábban kilátásba helyezte, hogy az alkotmányt érintő változásokat kész érdemben áttekinteni. Az alkotmánybírók azonban elvileg akkor is léphetnének, ha Áder aláír. Ekkor vizsgálhatnák azt, hogy az előterjesztés egyes pontjai nem ellentétesek-e az ország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeivel.
