Mint mondja, alapítója volt a Szegényeket és Rászorultakat Segítő Közhasznú Alapítványnak (Szersa), amely 2009-ben létrehozott egy befogadóiskolát. A fővárosi önkormányzattól használatba kapott IX. kerületi épületben négy évvel ezelőtt megnyitott intézmény alapítói azt a célt tűzték ki: megpróbálják visszaültetni az iskolapadba azokat a hátrányos helyzetű diákokat, akik más oktatási intézményekből már kibuktak, s reménytelennek tűnt továbbtanulásuk. 2009 óta pedig összesen 150-en végeztek a Szersa Oktatási Központban, ahol hetedik és nyolcadik osztályos felzárkóztatókat, érettségi-felkészítőket, valamint szakképzéseket indítottak, egyebek mellett pincéreket, szakácsokat, bolti eladókat képeznek.

Az iskola működésével alighanem az állami szakapparátus is elégedett volt, mert a kezdetektől normatív támogatásban részesítette az alapítványi fenntartásban lévő intézményt. Erre pedig ugyancsak nagy szükség volt, mert az iskolának más forrása nem akadt, Orsósné Varga Mária szerint a gazdasági válság miatt ma már olyan céget is nehéz találni, amely a szakképzésében részt vevő diákok szakmai gyakorlatában partner lenne.

Az iskolafenntartó alapítvány elnöke szerint a nehézségek ellenére az intézmény talpon maradt, az összes szükséges engedéllyel rendelkeznek, és eddig egy fillér köztartozásuk sem volt. Elmondása szerint egyetlen alkalommal kerültek vitába az ellenőrző hatóságokkal, ám végül bíróságon bizonyították, hogy szabályosan működtetik az iskolát.

– Bár korábban is többször ellenőriztek minket, januárban váratlanul egy razziaszerű vizsgálattal kellett szembenéznünk. A kormányhivatal, az ÁNTSZ, a tűzoltóság és lényegében minden olyan szerv képviselője megfordult az intézményben néhány nap alatt, amely illetékes az iskolák ellenőrzésében – mondja Orsósné Varga Mária. – Bár nem örültünk, hogy a lehető legrosszabbkor, félévzáráskor kaptuk az ellenőrzéseket, mindenben partnerek voltunk, s még olyan iratokat is átadtunk, például osztálynaplókat, amiket szerintünk nem is lett volna szabad elvinniük.

A szokatlan ellenőrzéseknek hamar következménye lett: február elején értesítést kapott a fenntartó, hogy az állami normatíva kifizetését azonnali hatállyal felfüggesztik. Orsósné Varga Mária szerint ez a döntés lényegében az iskola halálos ítéletével ért fel, hiszen az állami támogatás nélkül az iskola néhány hónap alatt működésképtelenné válhat. Azt említi példaként: a 40 pedagógusuknak nem tudnak fizetést adni, s ha elmaradásuk lesz a gázszámlában, akkor a szolgáltató heteken belül elzárja a csapokat.

A történtek miatt a fenntartó ügyvéd segítségét kérte, hogy „megvédjék magukat”, s gyorsan, jogszerűen fellebbezhessenek a számukra „elfogadhatatlan, érthetetlen” döntés ellen. Ócsai József, az alapítvány által megbízott ügyvéd úgy fogalmazott: „Természetesen nem az a baj, hogy ellenőrzik az iskolát, nagyon helyes, ha vizsgálják, mire költik az egyes intézmények az adóforintokat. Azt viszont már nem tudjuk elfogadni, hogy a támogatás kifizetését érdemi indoklás nélkül, a vizsgálatok lezárta előtt függesztették fel. Arról tudniillik mind a mai napig nem adtak részletes tájékoztatást, hogy mivel indokolják a támogatás felfüggesztését, az ellenőrzések pedig még folyamatban vannak, ráadásul a vizsgálatok során született iratok egy részébe jogszerűtlen módon nem engednek betekintést az illetékes hivatalok. Összességében úgy tűnik: a támogatás felfüggesztésével már azelőtt megbüntették az iskolát, hogy kiderült volna, hibázott-e egyáltalán bármiben is az intézmény.” A fenntartója fellebbezett a támogatás megvonása ellen az oktatási államtitkárságnál. Mivel meggyőződésük az, hogy nem követtek el semmiféle mulasztást, törvénysértést, azt kérték, a vizsgálatok lezárultáig „töröljék el az állami normatíva fizetésének felfüggesztéséről szóló döntés azonnali végrehajtását.”

– Bár az iskola léte, az itt dolgozó pedagógusok állása miatt is életbevágó az államtitkárság kedvező döntése, a legfontosabb kérdés pillanatnyilag az: mi lesz az iskola tanulóival? – fogalmazza kérdésbe félelmeit Orsósné Varga Mária. – A hozzánk járó gyerekeket nagy erőfeszítések, sok munka árán sikerült visszaültetni az iskolapadba. Nagy a veszélye annak, hogy ha innen el kell menniük, akkor sokan újra, s talán végérvényesen kiesnek az oktatási rendszerből.

A történtek miatt megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Oktatásért Felelős Államtitkárságát, ahol szűkszavúan válaszoltak kérdéseinkre. Mint írták, „panaszbeadványok” nyomán indított vizsgálatot a fővárosi kormányhivatal, s ennek során megállapították: „A tanulói jogviszony nyilvántartására szolgáló beírási naplók, valamint a 2012. évi októberi normatív állami hozzájárulás-igénylőlapok és az osztálynaplók adatainak összevetése kapcsán kirívó eltéréseket tapasztaltak.” (Itt meg kell említeni: az iskolafenntartó alapítvány elnöke és az ügyvéd részletes tájékoztatást adott a történtekről, ám azt meglepő módon nem kívánták elárulni, hogy hány diák tanul jelenleg az iskolában, és eddig mekkora állami támogatást kaptak.)

Az államtitkárság közleményében kitért arra is, hogy az Emmi várja a hatósági vizsgálatok eredményét, mert kiemelten fontos számára „a tanulókat érintő köznevelési szakfeladatok biztonságos és szakszerű ellátása” és a közpénzek szabályos felhasználása. Éppen ezért – jegyezték meg – szem előtt tartva a tanulók, a dolgozók és az intézmény érdekét, soron kívüli eljárásban bírálják el az iskola fellebbezését.

Az elbírálásra hamar sor került, és e döntés alapján úgy tűnhet, hogy az érintett hatóságok érezték: ha akadtak is szabálysértések, hiba volt „megelőlegezni” a büntetést a vizsgálatok lezárulta előtt. A Szersa vezetése ugyanis arról tájékoztatta lapunkat: e-mailben értesítették őket arról, hogy a vizsgálat lezárásáig mégis folyósítják számukra az állami támogatást. Bár a döntésről örömmel értesültek, azt megemlítették: egyelőre semmit nem tudnak arról, hogy mikor jutnak hozzá a normatívához.

Az állami támogatás nélkül az iskola néhány hónap alatt működésképtelenné válhat