A kommandósok szabadították ki 2008. július 2-án egy lókupeckedéssel foglalkozó gádorosi (Békés megye) nagycsalád különböző ingatlanain tartózkodó embereket. Ez egy csicskatartó történet fordulópontja volt – abban az időben számos hasonló bukkant föl a médiában, és a közvélemény követelte, hogy a hatóságok vessenek véget a „rabszolgatartásnak” is nevezett társadalmi jelenségnek. 

A nyomozók nem véletlenül ódzkodtak attól, hogy érdemben lépjenek a csicskaügyekben: az említett gádorosi eset is olyan bonyolult volt, hogy csak a közelmúltban kezdődött meg 12 vádlottal a tárgyalása a Hódmezővásárhelyi Járásbíróságon.

A vádirat szerint a nagycsalád összesen kilenc személyt tartott fogva hosszabb időn át. Ahány sértett, annyi eset – de jellemző volt, hogy alkoholbeteg, kiszolgáltatott, befolyásolható, magányos személyekből lettek a „csicskások”. Az pedig végképp közös volt bennük, hogy mindegyikük rendelkezett valamilyen járandósággal: nyugdíjjal, rokkantnyugdíjjal, rendszeres segéllyel.

Kezdetben mindannyian önként mentek az A. család valamelyik házába. Azt ígérték nekik, hogy az állatok körül és a háztartásban kapnak nekik való munkát, fizetséget és ellátást. Az első napokban, hetekben szinte családtagként tartották őket, később azonban ki kellett költözniük valamilyen fűtetlen melléképületbe, ahol fáztak, nem tudtak tisztálkodni. Elmondásuk szerint akkor már nem ehettek együtt a gazdáikkal, hanem az előző napi ételmaradékot kapták. Elvették a személyi irataikat. Meghatalmazást írattak velük, és az őket akkor már szigorúan felügyelő család különböző tagjai vették föl a járandóságaikat, amelyből ők nem kaptak semmit. Amikor kifogásolták, hogy nem erről volt szó, akkor fenyegetéssel, vagy aki nem fogta be a száját, fizikai bántalmazással félemlítették meg őket. A tegnapi tárgyaláson az egyik tanú elmondta: az elsőrendű vádlott, A. Lajos őt is megütötte, de egy 70 éves, koponyasérült embert, akit Gyuri bácsinak szólítottak, vaslapáttal ütlegelt.

A. Lajos volt a nagycsalád feje, ő döntött mindenben. A vádlottak megjegyzéseikben azt hangsúlyozták, hogy a sértettek önként mentek hozzájuk, és jobb soruk volt náluk, mint amikor egyedül vagy másokkal éltek. Több vallomás szerint a gádorosiak mindent tudtak és láttak – azt mindenképpen, hogy az A. családnál lakó leromlott külsejű embereket mindig valamelyik családtag viszi a takarékszövetkezetbe, amikor megérkezik a segély vagy a nyugdíj.

Nem véletlenül féltek a szomszédok: az A. család elleni eljárás másik ágán a Gyulai Nyomozó Ügyészség a hatósági eljárás megakadályozása, hamis tanúzás és hamis tanúzásra való rábírás, zsarolás bűntette miatt is vádat emelt a vádlottak egy részével szemben. A sértetteket a vádlottak életveszélyesen megfenyegették a nyomozás során. Két ügyvéd is a vádlottak padjára került, akik a sértettekkel a vádlottak által szerkesztett, hamis tartalmú vallomásokat írattak alá.

Az egyik sértett férje a tegnapi tanúvallomásában is elmondta a bíróság előtt: miután a kommandósok kiszabadították nőismerősét, akinek ő adott menedéket, A. Lajos odament a házához, és azt mondta: mindkettőjüket agyonveri, ha a nő nem vonja vissza a vallomását. Ő feljelentést tett, de a fenyegetések hatására visszavonta. Ez a tanú Gádoroson volt ÁFÉSZ-alkalmazott, és a nyomozati vallomásában úgy fogalmazott: a faluban mindenki tudta, hogy A.-éknak az összes vagyonuk abból származik, hogy mindenkit kisemmiznek, de senki nem mer ellenük tenni semmit.

A tegnapi tárgyaláson A. Lajosnak négy meghatalmazott védője jelent meg, köztük Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. A. Lajos a tanúvallomáshoz fűzött megjegyzésében azt mondta: nincs nekik különösebb vagyonuk, csak egy OTP-kölcsönből vett régi ház és egy lízingelt autó. A négy sztárügyvéd követelte, hogy a tanúkat szembesítsék a vádlottakkal. Szellemi fölényüket csillogtatva igyekeztek ellentmondásba keverni a több évtizedes alkoholfüggőség miatt leépült sértettet, illetve egyes vádlottakkal együtt törvénysértéssel igyekeztek gyanúsítani a nyomozó hatóságot.