Hosszú ideje vita folyik arról is, hogy a tudósításokban megnevezhetők-e a nyilvános tárgyaláson elítéltek. Ez azért is érdekes, mert akit köröznek, annak a fotóját és a teljes nevét nyilvánosságra hozhatják, de ha a keresett személy hivatalosan gyanúsítottá válik, már csak a monogramja közölhető, s a tárgyaláson is csak a beleegyezésével készülhet róla képfelvétel. További kérdés, hogy miként kell értelmezni a büntetőeljárási törvénynek azt a kitételét, amely szerint a nyilvános tárgyaláson történtekről a sajtó beszámolhat, s az ott elhangzottak nyilvános adatnak tekinthetők.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetőjének egy tavalyi állásfoglalása ez utóbbi tekintetben meglehetősen szűkítő jogértelmezést tartalmaz. A nyilvánosság célja „a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog biztosítása” – állítja az elnök, hozzátéve: a tárgyalás során nyilvánosságra került személyes adatok így nem válnak automatikusan közérdekből nyilvános adattá. Péterfalvi Attila szerint tehát egyensúlyozni kell a személyes adatok védelme és a tájékoztatási kötelezettség szempontjai között.

A súlyosan erőszakos, jelentős anyagi kárt okozó, a köznyugalmat nagymértékben megzavaró bűncselekmények elkövetőit meg lehet nevezni, egy pénzbüntetésre ítélt – és ezért büntetett előéletűnek nem is minősülő – személy esetében a sajtó ezt nem teheti meg – ez Péterfalvi álláspontja. Ez utóbbi esetben súlyos joghátrányt jelenthet, hogy a neve az interneten gyakorlatilag korlátlan ideig elérhető.

Másként súlyozna elődje, Jóri András. Szerinte például a politikusok, állami vagy önkormányzati vezetők, közfeladatot ellátó személyek esetében, ha a jogsértést hivatali minőségükkel összefüggésben követték el, semmi nem indokolja egy bármilyen csekély ítélet anonimizálását.

Hack Péter büntetőjogász a német gyakorlatra hivatkozott, ahol egy nyilvános bírósági tárgyaláson kihirdetett ítélet közzétételét semmi nem korlátozza. Másutt a szexuális bűncselekmények elkövetőiről nyilvánosan hozzáférhető adatbázist állítanak össze – hoz fel újabb példát. Az erről folyó vitát szerinte azzal lehetne lezárni, ha az ítélet része lenne, hogy az elítélt neve közölhető-e. Ez lehetne akár egy újabb szankció, ugyanakkor elejét venné minden további vitának.

Finszter Géza kriminológus kevésbé megengedő. Aki olyan fokú törvénysértést követett el, amelynek büntetőeljárás, majd valamilyen bírói intézkedés – legyen az akár megrovás, esetleg próbára bocsátás – vagy büntetés a következménye, annak szerinte igenis számolnia kell azzal, hogy erről a közvélemény is értesül. Szabó András kriminológus beszélt korábban arról, hogy a büntetésnek – túl annak konkrét tartalmán – van egyfajta becsületfosztó következménye, és abban, hogy a szankció visszatartó hatása érvényesüljön, Finszter szerint ennek is szerepe van.