Normális országokban a rektorválasztás az önmaguk autonómiájára mint a legfőbb értékre kényesen vigyázó egyetemek belső – hatalmi harcoktól és lobbijátszmáktól persze egyáltalán nem mentes – ügye. A magyar felsőoktatás azonban a maga autonómiáját rég alárendelte a fennmaradásáért folytatott napi küzdelemnek.

Politikai játszmák és diplomáciai húzások nélkül Győrnek talán még egyeteme sem lenne

A folyamatos, bizonyos mértékig kényszerű egyetemi önfeladás része az is, hogy bár a rektorok személyéről formálisan a szenátus nyilvánít véleményt, ez a testület tesz ajánlást a miniszternek a kinevezésre, valamilyen úton-módon csaknem mindig az állami akarat jut érvényre. Általában már a szenátus is olyan embert jelöl, akiről feltételezi, hogy a tárcavezető rábólint, s kinevezésre terjeszti fel a köztársasági elnöknek.

A győri Széchenyi István Egyetem hétfői szenátusi rektorválasztása ez alól némileg kivételnek látszik, ám az tény: politikai játszmák, diplomáciai húzások nélkül Győrnek talán még egyeteme sem lenne.

A Rába-parti városban már a rendszerváltás előtt két főiskola versengett egymással, s más-más státuszban ugyan, de versenyez ma is. A Széchenyiről elnevezett műszaki főiskola a szakemberek szerint az intézmény és a város rendkívüli erőfeszítései révén már az 1990-es évek közepére-végére teljesítette az egyetemmé válás feltételeit. Mégis csak 2002-ben tudták megalapítani. A városban ugyanis a Széchenyi számított a szocialistákhoz kötött intézménynek, míg a másikat, az Apáczai tanítóképzőt jobboldali szellemi műhelyként tartották számon.

Kormányzásuk idején a mindenkori identitászavarban szenvedő szocialisták sem merték egyetemmé nyilvánítani a Széchenyi főiskolát. Végül a diplomáciai érzékben nehezen felülmúlható Szekeres Tamás főigazgató az első Orbán-kormány szakminiszterének a felsőoktatási tanácsadóját kérte fel: legyen az egyetem első rektora, amennyiben azt sikerül megalapítani. Ezek után igen hamar sikerült. Az igazsághoz tartozik, hogy Czinege Imre professzor, az első rektor nem volt pártkatona, nem is viselkedett akként. A Széchenyi 2002-ben elindult tehát a saját, mindenekelőtt műszaki útján, idővel azonban zeneművészeti, gazdasági kart is teremtett, de képeznek jogászokat is. A jogi kart Bihari Mihály, nemrég nyugdíjba vonult alkotmánybíró, egykori szocialista parlamenti képviselő hozta létre.

Az Apáczai főiskolát azonban nem tudták a részükké tenni, ez a győri intézmény a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem önálló kara lett, s az ma is.

2005-től a mai napig Szekeres Tamás, a korábbi Széchenyi főiskola népszerű főigazgatója irányította az egyetemet, mely az 1993-ban Győrben letelepedő Audi számára elengedhetetlenül fontos mérnökképző és kutatóhellyé vált.

Ezért is fogadták teljes döbbenettel, amikor tavaly áprilisban kiszivárgott Hoffmann Rózsa államtitkár felsőoktatási koncepciója. E dokumentum szerint Győr-Moson-Sopron megye két egyeteme közül csak a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetemet akarták önállónak megtartani.

Addig is közismert volt, hogy a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa kiváló kapcsolatokat ápol a soproni egyetemmel. Az államtitkár realitásérzékének a hiányát mutatja, hogy jelentősen alábecsülte Győr és azon belül az Orbán Viktornak rendkívül fontos világcég, az Audi érdekérvényesítő erejét. S míg a Nyugat-magyarországi Egyetem önmagán kívül főleg Hoffmann Rózsában bízott, addig a Széchenyi politikai mentora maga Orbán Viktor lett.

A kormányfő nem sokkal azután, hogy Hoffmann koncepciója napvilágot látott, maga tartotta fontosnak kijelenteni az Audi egy nagyszabású fejlesztésének alapkőletételén mondott beszédében: „Szeretném önöket biztosítani arról, hogy a győri egyetem továbbra is Magyarország egyik leggyorsabban fejlődő egyeteme lesz, és reményeink szerint belehelyezkedik abba a fejlesztési koncepcióba, amelyet a város polgármesterével, az Audi vezetőivel és a magyar kormány fejlesztésért felelős szakembereivel közösen alkotunk meg a város következő tíz-tizenöt éve számára”.

Ezzel a hosszú mondattal a Széchenyi egyetem – mely egyébként a hazai felsőoktatási intézmények között az utóbbi években a legtöbb uniós és állami támogatást kapta – sorsa, jövője megfellebbezhetetlenül eldőlt, s gyors pályára állt.

Szekeres Tamás – akinek a legtöbbet köszönheti az egyetem – rektori ideje lejárt. A helyére hárman pályáztak: Földesi Péter a műszaki tudományos karról, Józsa László és a régiókutató Rechnitzer János a gazdaságtudományi karról. Kettőjük pályázatában – kivéve Földesi Péterét – szerepelt az egy város, egy egyetem koncepciója, vagyis világossá tették: a Nyugat-magyarországi Egyetemhez tartozó Apáczai-kart is szeretnék beintegrálni szervezetükbe. Mivel a soproni székhelyű intézmény anyagi gondokkal küzd, ez a finoman körvonalazott szándék nem látszik teljesen elképzelhetetlennek, bár az ott tanító oktatók részéről erős ellenállás várható.

Nem az Apáczai-kar sorsa volt azonban a legfontosabb szempont a szenátusi szavazáson.

A Széchenyi szenátusa hétfőn Földesi Péternek, a műszaki tudományos kar tanszékvezetőjének szavazott bizalmat, őt ajánlja a miniszternek kinevezésre.