Korlátozott nyilvánosság a tárgyalóteremben
Szakmai konfliktusba került egymással a bíróság és a tárgyalásról tudósító újságírócsapat a Bándy Kata meggyilkolásával vádolt P. László büntetőperén. Amint az várható volt, a sajtó – az ügy társadalmi visszhangjára tekintettel – megkülönböztetett figyelemmel kísérte a Pécsi Törvényszéken folyó tárgyalás első három napját, és a hírportálok folyamatosan tudósítottak a tárgyalóteremben történtekről. Így a tanúvallomások elhangzásuk után néhány perccel más olvashatók voltak a világhálón.
Miután egyértelművé vált, hogy a későbbre beidézett tanúk egy része úgy lép a tárgyalóterembe, hogy már olvashatta a korábban megszólaló tanúk, illetve a vádlott szavait, a pert elnöklő bíró, Antal Gábor megtiltotta a sajtó munkatársainak a folyamatos tudósítást. Antal azzal érvelt, hogy így a tanúk vallomása értékelhetetlenné válik, hiszen ők azért nem lehetnek jelen a tárgyaláson, hogy ne kerüljenek mások befolyása alá.
Az újságírók morgolódva ugyan, de meghajoltak a bírói akarat előtt, ugyanakkor egymással beszélgetve többen úgy fogalmaztak: ezen az alapon egyáltalán nem lehetne tudósítani egy perről. A későbbi időpontra idézett tanúk ugyanis a tévéadások esti híradóját is megnézhetik, illetve a másnap reggel megjelenő újságcikkeket is elolvashatják.
Az ügyről megkérdeztünk több bírót és jogászt, s ők nevük mellőzését kérve azt mondták: a bíróság és a sajtó ellenérdekelt, mivel ha az újságírók hitelesen és érzékletesen akarnak tájékoztatni egy ügyről, akkor befolyásolhatják a tudósításokat megismerő, s a perekre később érkező tanúkat. Azt kérni viszont az újságíróktól, hogy ne idézzék a tárgyaláson elhangzott mondatokat vagy ne hangsúlyozzanak fontos részleteket, értelmetlen kívánalom, mert a bírósági tudósítások lényege veszne el.
A részletes tudósítást tiltó bírói szándék azért is értelmetlen, mert az újságíró nem a per szereplőinek ír, hanem az ügy iránt érdeklődő külvilágnak. A bírósági eljárások feletti társadalmi kontroll épp azáltal valósul meg, hogy a média tájékoztat. Mellesleg a Pécsi Törvényszékhez a Bándy-per sértetti képviselője eljuttatott egy indítványt, s abban azt kérte, hogy a tárgyalás – kegyeleti okokból – zárt legyen. Ezt a bíróság elutasította, épp arra hivatkozva, hogy az ügyet számos feltételezés övezte, ezért a társadalom kontrollja érdekében a nyílt tárgyalás elkerülhetetlen.
A visszafogottságra parancsolt újságírók közül volt, aki felvetette, hogy az lenne talán a legjobb megoldás, hogy a bíróságokra megidézett tanúk idézésén szerepeljen egy mondat, ami arra szólítja fel őket, hogy a perükről nem tájékozódhatnak a médiából. Nem vitás, hogy egy ilyen szabály betartásának ellenőrzése nehéz, de ugyanez elmondható még számos tiltásról. A bíró, amikor először találkozik a tanúkkal, felszólítja őket az igazmondásra, ennek az utasításnak a betartása is nehezen ellenőrizhető, de ettől még elképzelhetetlen, hogy ne figyelmeztessenek az alapelvre.
A hatályos büntetőeljárási szabályok a tárgyalás minden részletéről nem rendelkeznek, de a bírónak joga van a nyilvánosságot például a bizonyítás, illetve az érintettek érdekeire figyelemmel is korlátozni – jelentette ki kérdésünkre Kónya István, a Kúria elnökhelyettese. Szerencsésebbnek tartaná azonban, ha az eljárás nyilvánosságáról, különösen a sajtó szerepéről, külön törvény szólna.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet néhány esztendeje terjedelmes tanulmányt készített az igazságszolgáltatás és a nyilvánosság kapcsolatáról. Abban ugyancsak megfogalmazták, hogy törvényt kell alkotni a bírósági, illetve az igazságügyi tájékoztatásról – emlékeztetett Majtényi László, az intézet vezetője. Jelezte: felvetették, hogy pontosítsák a kép- és hangfelvétel készítésének szabályait, az iratbetekintés rendjét.
A bíróságok ugyanakkor nem készültek fel arra – tette hozzá –, hogy az új technikai eszközök miként befolyásolják a munkájukat. Csak példaként említette, annak sincs akadálya, hogy valaki Skype-on a tárgyalóteremben elhangzottakat folyamatosan közvetítse például a folyosón várakozó tanúknak.
– A büntetőeljárási törvény szerint a vádlottak és a tanúk vallomását azok, akiket még nem hallgattak ki, nem ismerhetik meg, ezért nem lehetnek jelen – szögezte le Hack Péter büntetőjogász. A bíró tehát helyesen cselekszik, amikor igyekszik megakadályozni, hogy az eljárási okok miatt azonos napra idézett, de még kihallgatásra váró tanúk megismerhessék a többiek vallomását. Maga sem vitatta ugyanakkor, hogy a tárgyalóteremben elhangzottak szinte azonnal kikerülhetnek, és ehhez elég, ha egy tanú beküldi az ismerősét, aki tájékoztathatja az odabent történtekről. Emiatt az évszázados eljárási alapelv már korábban sem feltétlenül érvényesült, s a korszerű hírközlési eszközök megjelenése miatt még kevésbé érvényesül. Más kérdés – hangsúlyozta –, hogy a hamis tanúzást a törvény bünteti.
Külföldön egyébként léteznek a nálunk megszokottól eltérő megoldások is a nyilvánosság korlátozására. Hack példaként hozta fel az izraeli gyakorlatot, ahol a bíró – ha az eljárás miatt indokolt – ideiglenes közlési tilalmat rendelhet el, ami a sajtót és a tárgyalás hallgatóságát is köti. Aki ezt megszegi, büntetésre számíthat.
Jóri András korábbi adatvédelmi biztos a Bándy-ügyben sarkosabb megoldást is elképzelhetőnek tartott volna. Úgy látja, nem szerencsés, ha a bulvármédia egy szexuális jellegű bűncselekmény részletein csámcsog. Ezért szerencsésebbnek tartotta volna, ha az egész tárgyalás zárt ajtók mögött zajlik. A hozzátartozók kérték is, hogy legalább a boncolási jegyzőkönyvet, illetve az orvosszakértői véleményt zárt ajtók mögött ismertessék – idézte fel Hack Péter. A bíró az indítványt elutasította.
