A parasztcsaládból származó, korábban géplakatosként dolgozó Gál főállású őstermelő. Tíz anyatehén, négy borjú és hat üsző gazdája. Több jószága is lenne, de nem elég hozzá a saját földjén termelt takarmány. Ezért a közelmúltban 300 kilósan kellett eladnia hat bikát, pedig jobban járt volna, ha 600 kilósan küldi jószágait vágóhídra. S a földhiány miatt van csak egy anyakocája a bábonymegyeri gazdának. Három éve még tizenhatot tartott, és másfél száz hízót adott el, de saját föld híján a kocák nem hozták a pénzt.

Gál Ferencnek ugyanis mindössze másfél hektár legelője és ugyanannyi szántója van, így birtokán a húsz marha takarmányának töredékét tudja megtermelni. A nagyját vásárolja, esetleg jószágot ad érte cserébe, s előfordul, hogy mások szántójáról – a tulajdonos engedélyével – betakarítja a kukoricaszárat.

Így aztán reménykedve várta, hogy a kormány mikor hirdet pályázatot a faluját övező állami földek tartós bérletére. Tavaly szeptemberben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) kiírta végre pályázatot a Bábonymegyer határában lévő, 1200 hektárnyi állami táblákra, s Gál Ferenc azonnal lépett. Helybéli ismerősével, Horváth Jánossal együtt gondolkodva pályázott. Ő 49 esztendős, 29 éve a mentőknél dolgozik szakápolóként, másodállásban őstermelő. Neki is a földhiány a gondja. A férfinek három marhája, egy anyakocája és egy másfél hektáros kaszálója van, s a föld a szükséges takarmány felét se biztosítja. Három éve még 16 anyakocát tartott Horváth János, de ő se bírt a takarmányárakkal.

A két barát összesen 188 hektárra pályázott. Tudták, hogy sok a vetélytárs, és nem hitték, hogy a kiszemelt földek mindegyike az övék lehet. Úgy vélték, ha 80 hektárt kapnak, elégedettek lehetnek, mert annyi föld eltartana 30 marhát és 10 anyakocát a szaporulatával együtt. És eltartaná a két gazdát, úgyhogy családi vállalkozóként folytatnák. Abban Horváth János és Gál Ferenc megegyeztek, hogy bármelyikük nyer is, a földet közösen művelik, s megosztoznak a munkán és a hasznon. A földek műveléséhez szinte minden gépük megvan.

A bábonymegyeri pályázatot január 5-éig kellett volna értékelni, az NFA azonban eddig nem hirdetett eredményt. A két gazda érdeklődött a szervezet megyei központjában, de nem mondtak nekik semmit. Beszéltek Ángyán Józseffel, aki fideszes parlamenti képviselőként keményen támadta a földhaszonbérlet-pályázatok elbírálását, mert az NFA nem a kistermelőket, hanem az oligarchákat és a kormánykörökhöz közel álló vállalkozókat juttatta nemegyszer több száz hektáros területhez. Ángyán sem tudta meg, miért késik az eredményhirdetés. A két bábonymegyeri férfi segítséget kért a földügyekkel foglalkozó LMP-s képviselőtől, Szabó Rebekától is. A politikust az NFA illetékese arról tájékoztatta, hogy sok a jelentkező, azért nehéz az értékelés.

A Horváth–Gál-kettős azonban más forrásból azt hallotta, ne reménykedjenek, mert a győztesek már megvannak. A környék „földesurai” nyernek, akik már most is sok száz, sőt némelyek több mint ezer hektáron gazdálkodnak. És rossz szemmel nézik a két férfi „erőlködését”. Három nagygazda figyelmeztette is a törekvő duót, hogy „ne ugráljanak”. Ezek után írták ki Gál Ferenc kapujára a már idézett üzenetet. Amikor Gált és Horváthot a fenyegetés komolyságáról faggattam, Gál Ferenc legyintett.

– Nem félünk tőlük, bár tudom, hogy mindenre képesek.

Mindjárt el is mesélte, miként járt tavaly. A közelben az egyik agrárcég búzát készült aratni, és Gál a cég vezetőjével megegyezett, hogy aratás után levághatja a búza szárát, mert kell neki 140 bála szalma. Ezt megtudva, bejelentkezett a szalmára az egyik nagygazda, holott neki nem is volt arra szüksége, csak Gál elől akarta felvásárolni. Miután az agrárcég vezetője azt mondta, a szalmát Gál Ferencnek ígérte, másnap kapott egy halom ellenőrzést a munkavédelmi és más hatóságoktól. Ennek hatására inkább beszántotta a búza szárát.

– Néhány nagygazda mindent megtesz, hogy ne tudjunk boldogulni – állította Horváth János. – Bábonymegyeren meg a szomszédos Nyim és Som községben húsz család számít az állami földbérletre, s ők útjában állnak a nagygazdáknak, akiket az is dühít, hogy mi megpróbáljuk összefogni a föld nélküli őstermelőket. Nem kellene tőlünk irigyelni a megélhetést, errefelé 50 százalék felett van a munkanélküliség.

Horváth János a feleségével három gyereket nevel. A fiú, Tamás tavaly 11 évesen részt vett a siófoki traktoros versenyen, amelyen rajta kívül 17 felnőtt indult. A negyedik lett. A fiú maga fialtatja a disznókat és elleti a marhákat.

– Ott állunk mögötte, de zsebre tett kézzel nézzük, milyen gondosan csinálja – büszkélkedik az apa. – Azért kell a föld, hogy ő meg a két húga, ha felnő, ne szolgák legyenek valamelyik nagybirtokosnál, hanem önálló gazdák. Ezt sokan nem akarják.

Utóirat: bábonymegyeri látogatásom után telefonált Horváth János, és elmondta, hogy épp ellenőrzést tart Gál Ferenc marhatelepén a zöldhatóság. Szombat este kilenckor egy telefonfülkéből valaki feljelentette Gált, hogy telepéről a hígtrágya a közeli patakba csorog. A pécsi környezetvédelmi felügyelőség vasárnap reggel (!) küldött két szakembert vízmintát venni a patakból. A marhatelep és a patak közti százméteres távolságot megtöri egy vasúti töltés, így arról, hogy a hígtrágya közvetlenül belefolyna a patakba, nem lehet szó. A patak másik oldalán egy háromezer birkás telep működik, hogy onnan folyik-e hígtrágya a patakba, azt nem ellenőrizték. A pécsi zöldhatóságnál érdeklődtünk a vizsgálatról és a feltűnő gyorsaságról. A vizsgálatnak még nincs eredménye, a gyorsaságot a sok esővel indokolták: a csapadék miatt a trágyalé hamarabb jut be a patakba, ezért volt sürgős a kontroll. A felügyelőség általunk kérdezett alkalmazottjai nem emlékeznek arra, hogy egy húsz marhát ellátó, az ivóvízbázist nem veszélyeztető telep esetében vasárnap berendelték volna a labort az elmúlt harminc évben. A mozgósításra vonatkozó parancs – információink szerint – a vidékfejlesztési tárcától jött. A zöldhatóságot és az NFA-t felügyelő minisztériumtól.

Pécs

A földpályázatok elbírálásánál az is szempont, hogy a vállalkozás hány családot tart el