Ily módon – állítja a vádirat – 2002-től 200 milliót vágtak zsebre a tárca volt alkalmazottai, köztük három tábornok, hat ezredes és két alezredes. A vesztegetést 2009 végén hozta a katonai ügyészség tudomására egy nyomdagépeket karbantartó kft. gazdája, akitől akkor épp a szerződése megújításáért kért pénzt egy százados. A tisztet a pénz átvételekor őrizetbe vették, s ő terhelő vallomást tett főnökére, aki meg elmondta, hogy továbbadta a pénz egy részét O. János dandártábornoknak, a HM egyik főigazgató-helyettesének. A tábornok az ügyészségen beismerte tettét, majd a 2010-es parlamenti választást követően úgy módosította vallomását, hogy a begyűjtött pénz javát átpasszolta feletteseinek. Köztük Fapál László, nyugalmazott ezredes volt a legmagasabb beosztásban, ő 2004 decemberétől 2006-os júniusáig a HM államtitkáraként dolgozott. Azt is állította O. János, hogy egyszer 12 milliót vitt Fapálnak, aki 4 milliót továbbadott a főnökének. A főnökön a tábornok Juhász Ferencet, a tárca szocialista vezetőjét értette.

O. János vallomása alapján lett vádlott a bíróság elé idézett tisztek többsége. A bíróságon a vádlottak közül hárman elismerték bűnösségüket, hárman azt vallották, hogy időnként kaptak ajándék pénzeket, a többiek viszont végig tagadták, hogy részt vettek volna a vesztegetésben. Utóbbiak úgy vélték, hogy az ellenük felépített vád politikai indíttatású. Többen azt vallották: az ügyészség a 2010-es választást követően arra próbálta rávenni őket, hogy vallják azt, Juhász Ferenc és Szekeres Imre ex-miniszterek és államtitkáraik kezdeményezői és eltűrői voltak a vesztegetésnek. Az ügyészség ajánlata szerintük az volt, hogy ha vallomást tesznek az MSZP-kormányok politikusaira, megússzák a kimérhető 5–15 évnyi börtön negyedével. Ezt az ajánlatot egyikük sem fogadta el.

A törvényszéken senki sem tett terhelő vallomást a magát ártatlannak tartó 11 vádlottra. A nyomozati szakaszban is csak O. János vallott az említett tisztekre, ám a dandártábornok a bíróságon már nem szólalt meg. Ügyvédje indítványozta, hogy a bíróság ne vegye figyelembe O. János ügyészségi vallomását, mivel azt a jogszabályokkal össze nem egyeztethető ígérettel szedték ki a tábornokból. Az ügyészség ugyanis a nyomozás kezdetén kilátásba helyezte, hogy O. Jánosból nem lesz vádlott, hanem tanú, ha parancsnokaira és a politikusokra vall. Ám ez nem volt valós ígéret, mivel a minősített vesztegetés esetében vádalkura nincs mód. Ezért lett végül vádlott O. János.

A tárgyalás végén az ügyész kitartott a vád mellett, s nem vette figyelembe, hogy a törvényszéken egyetlen szó sem igazolta a 11, önmagát ártatlannak tartó, volt katona bűnösségét. A tizenegyek azt kérték, hogy a bíróság bűncselekmény hiányában mentse fel őket. Ha ez megtörténik, akkor az ügyészség látványos kudarcot vall, és sokan úgy érzik majd, hogy a nyomozó hatóság politikai indíttatással próbált rács mögé juttatni vagy befeketíteni embereket. Fapál László azt mondja, hogy a befeketítés azért jól sikerült, hisz róla például az ügy kirobbanása óta kötetnyi cikk jelent meg a jobboldali sajtóban anélkül, hogy őt megszólaltatták volna. Főleg az kapott hangsúlyt, hogy Fapál egy viszkisdobozban bevitt volna négymillió forintot a főnökének, holott ez a bizonyítatlan történet nem is szerepelt a vádiratban. Fapál meggyanúsítását követően blogot indított, s abban ízekre szedte az eljárás minden, szerinte hazug és tendenciózus elemét. Sok szimpatizáns kommentelője volt írásainak, ettől még az 50 éves nyugalmazott ezredes, aki három kiskorú gyermekét igyekszik eltartani a törvényváltozások miatt megrövidített nyugdíjából, három éve nem gyakorolhatja ügyvédi praxisát. A magukat ártatlannak valló társak sem jutnak álláshoz.

Az aktív korú vádlottak mindegyikét azonnal leszerelték, amint az ügy kipattant. Kivéve O. Jánost, ő – meggyanúsítása s megvádolása ellenére is – maradhatott, és megkapta a fizetése felét (350 ezer forintot), s csak akkor bocsátották el a hadsereg kötelékéből, amikor már nem működött együtt az ügyészséggel, és nem tett vallomást a bíróságon. Akkor dobták. Ki és el.

Tiszta vizet a pohárba!